A művészhez méltó vízió – Interjú Mészáros Flóra művészettörténésszel

Milyen apropó kapcsán készült, és milyen aktualitása van a legújabban megjelent Lantos Ferenc monográfiának?

Az elmúlt években Magyarországon fókuszba került az 1960-as és az 1970-as évek geometrikus absztrakt alkotóinak munkássága. Ebben a folyamatban érdemes lenne még hangsúlyosabban láttatni Lantos Ferenc (1929–2014) képzőművész kortársait megelőző nem ábrázoló tevékenységét, s újító megoldásait. Hiszen Lantos nemcsak azzal emelkedik ki a hazai közegből, hogy egy újkeletű nonfiguratív elgondolást dolgozott ki, hanem a korabeli világtrendekkel azonos időszakban újított meg műfajokat, vagy jutott hasonló művészeti eredményre, azok ismerete nélkül. Mindezt úgy, hogy nem ismerhette a nyugati példákat, mert egy olyan politikai és társadalmi időszakban alkotott, amelyet nemcsak az elzárkózás jellemzett, de az absztrakttal szembeni tiltás is. Ebben az értelemben Lantos egy lokális térben, Pécsett törte át a művészet kapuit, és jutott el a nemzetközi szintre.

Mióta foglalkozol az életművel, és miért tartottad fontosnak a könyv összeállítását?

Mindig is az olyan tartalmi, vagy technikai értelemben eredeti alkotók vonzottak, akik globális skálán mozognak. Ennek mentén kutattam az elmúlt másfél évtizedben. Koncepciózus munkámban Lantos a kezdetek óta kulcsszerepet kap. Lantost tinédzser éveimben ismertem meg Pécsett, ahonnan mindketten származunk. Eleinte a természet erejéről mesélt, később a mesterével, Martyn Ferenccel kapcsolatos kutatásaim alatt az őt érintő emlékeit közölte, és átvitt módon a saját világszemléletét is átadta. Tetszett neki a Martyn Ferenc és Párizs című könyvem, különösen a nemzetközi kontextualizálás és a kritikai attitűdöm. Ekkor említette, hogy reméli, az ő oeuvre-jével is foglalkozni fogok, akár egy monográfiában. A megtisztelő feladat azonban jóval a 2014-es halála után talált vissza hozzám, amikor egy korábbi Lantos-könyv szerkesztője, a műgyűjtő, Momű-alapító, neves hidrológus Szöllősi-Nagy András engem ajánlott egy készülő Lantos-monográfiához a szintén pécsi származású Zsdrál Art tulajdonosainak. Nagyon hamar kialakult a kölcsönös szakmai bizalom Zsdrál Márkó és köztem, a monográfia innentől kezdve két és fél év alatt született meg. Egy olyan könyv összeállítását véltem fontosnak, amely egészében rávilágít Lantos előbb említett nemzetközi jelentőségére, és ezt nemcsak a szöveg támasztja alá, hanem a képválogatás, továbbá a grafikai-nyomdai megoldások is.

Mi lett a szerkesztés vezérelve? Egy életmű bemutatásakor fontos az adott kor nemzetközi kontextusának értelmezése. Megismerhetjük a könyvből a Lantos-életmű ilyen jellegű vonatkozásait is?

A szerkesztés vezérelve a nemzetköziség láttatása volt. Így célközönségként is egy külföldi laikus műkedvelőt, vagy egy nemzetközi szakembert vizionáltam, aki számára idegen még Lantos munkássága. Ez az általam kijelölt célszemély egy befogadói halmaz legtávolabbi pontja lett, vagyis ebbe az olvasói körbe az érdeklődő magyar publikum vagy a hazai, Lantost értő szakmai közeg éppúgy beletartozik. Így a tudományos, nemzetközi eredményeket olvasmányos és képileg játékos, edukatív formában szerettem volna közölni, nagy nemzetközi kötetekhez méltó könyvészeti metódusokkal.

Azaz a szerkesztésnél minden részlet egyaránt hangsúlyos: a nagy egész egységeként jelenik meg, éppúgy, ahogy Lantosnál is látjuk, aki a mikro- és makrokozmosz, a rész-egész viszonyában gondolkodott.

A négy nagy fejezet szöveges részeiben elrejtett képanyag mellett minden fejezet után albumszerű képblokkokat találunk, amelyek így a szöveggel együtt, de attól függetlenül is működnek, sőt, a látványelemek révén feltehetően ezek késztetik a befogadót a könyv elolvasására. A mű mégis kerüli a didaktikusságot. Nem az életrajzi eseményekre és nem a hazai közegben játszott szerepére koncentráltam – amelyet már korábbi monográfia is tárgyalt –, hanem Lantos eredetiségének, nemzetköziségének reprezentálására. Az írás Lantos speciális úttörő szerepével, a Martynnal való kapcsolattal, majd Lantos absztrakt hátterével indít. Lantos nonfiguratív és körteóriája, s konkrét alkotásai a művészet nemzetközi térképén rajzolódnak ki. Ugyanakkor a monográfiában Lantos zománcai és épületfrízei kapcsán a szocializmus recepciótörténete, a környezetművészet fogalma is tárgyalásra kerül, de az alkotó edukációs elképzelése is súlypont. Lantos szemlélete a Bauhaus egyes alkotóinak, Paul Kleenek vagy Vaszilij Kandinszkijnak a munkásságával vonható párhuzamba, akik szintén a teremtett rend, a világot működtető alapelvek nonfiguratív nyelvre való átültetését keresték.

Hogyan sikerült összegyűjteni a műtárgyakat a fantasztikus minőségű reprodukciók elkészítéséhez? Volt olyan műtárgy, amely a könyvtervezés, -kiadás időszakában került elő?

A műtárgyak egy részét – elsődlegesen a Zsdrál Galéria tulajdonában lévő vagy hozzájuk kapcsolódó grafikákat – maga az intézmény gyűjtötte össze, és dokumentálta Körtvélyesi László fotóssal. Az első feladatom ezek szelektálása volt, amelybe a kereskedelmi galéria nem szólt bele. A könyv további képanyagához magam kerestem a grafikai matérián túli műveket, zománcokat, épületeket, festményeket, egyéb magán- és közgyűjteményekből származó kulcsalkotásokat. Ezekhez kölcsönöztünk reprodukciókat vagy készítettünk más fotósokkal képeket. A fotószerkesztő Müller András munkájának köszönhető, hogy a sok különböző eredetű fotóreprodukció egy minőségi szintre került. Emellett számtalan helyre eljutottunk az országban, ahol elsőként dokumentáltuk a műveket.

A szerkesztésnél fontosnak tartottam a részletnagyításokat, amelyekkel a néző Lantos analitikus diszciplínáit értheti meg.

Mindemellett a könyvhöz a kiadóval olyan matt papírt választottunk Magyarországon először, amely műtárgy jelleget kölcsönöz az egyes oldalaknak, főleg a grafikáknak. Külön több hónapos feladatot jelentett a végleges képanyag jogainak tisztázása és a képadatok pontosítása. Nem új művek felkutatása zajlott, hanem egy folyamatosan bővülő anyag mentén a kutatási eredményeim párosításával sikerült beazonosítani számos műnek az eredeti funkcióját, fellelni címét vagy rendeltetését, így a kecskeméti buszpályaudvar dekorációjának tervei is erre kiváló példák.

A kutatás és szerkesztői feladatok mely részét élvezted a legjobban?

Minden részét élveztem a munkának, úgy vélem, hogy valamennyi művészeti szakember álma lehet, hogy kreatív korlátok nélkül dolgozhasson, ez nekem a Lantos-könyv kapcsán megadatott. Az írás kerete annak a belső mércének az érvényesítése, hogy Lantos koncepciója, világszintű színvonala és alázatossága egyfajta tiszteletadás legyen. Különösen élveztem, ahogy Herr Ágnessel, a grafikussal mindent lépésről lépésre kitaláltunk, sőt, a nyomdában követtük nyomon az első speciális nyomdai technikájú oldalak megszületését. Másfelől hozzám az írás áll a legközelebb az összes munka közül, ezt érzem a leginkább kreatív kihívásnak önmagam felé, miközben szeretek egyedül is dolgozni, újabb gondolatok mentén inspirálódni, figyelni a kutatási eredmények írásbeli realizálásának változásait. A legnagyobb kihívás számomra az volt, hogy Lantos globális jelentőségét át tudom-e úgy adni a szövegemben, hogy a laikust megszólítva, olvasmányosan, magával ragadóan, könnyedén írjak, miközben közlöm az új tudományos eredményeket is. Arról, hogy sikerült-e, nyilván az olvasó tud dönteni.

Milyen egyedi megoldásokat alkalmaztatok a könyv mint tárgy megtervezésekor?

Számomra nagy nemzetközi mintaadó könyv a párizsi doktori témavezetőm, Arnauld Pierre Schöffer Miklós lille-i katalógusa volt, amelynél már a borító is visszaadta a Schöfferre jellemző metódust, ahogy az alumíniumlemezek a természetes vagy a mesterséges fény általi megvilágításra optikai mozgásba „lépnek,” úgy csillogott a szemmozgás révén az elsőre monokrómnak tetsző borító. A másik minta a New York-i Moholy-Nagy-katalógus, amely a magyar származású művész fotogrammal kapcsolatos elképzeléseit tükrözte. De jó példa, ahogy az 1960-as években Vasarely korában egyedi pauszos megoldásokkal lehetett megmutatni a művész által teremtett illúziót. Ezt a kiváló, a tartalmat erősítő dizájnt szerettem volna egy hazai monográfiára átültetni. A szentendrei Ferenczy Múzeum főgrafikusát, Herr Ágnest direkt azért kértük fel, mert korábbi munkáiban is tökéletesen ötvözte a látványt a funkcionalitással.

A Lantos-könyv borítója kapcsán a zománcok domború játéka és az életművet meghatározó körmotívum, valamint a műtárgyhatás köszön vissza.

A külső terv a belső színvilágban és az általa kitalált körbázisú iniciálékban is megismétlődik. Sikerült megvalósítania azon elképzelésemet is, hogy legyen egy kihajtós oldal, amely Lantos neves pécsi DÉDÁSZ-frízét hosszában ábrázolja, csak ez az egy megoldás egy hónapos munkát jelentett. További egyedi jelleget kölcsönöz a könyvnek, hogy az említett nemzetközi mintákhoz hasonlóan pauszpapírokkal is dolgozhattunk: Lantos körelméletét vagy a világ teremtésével kapcsolatos vízióját edukációs módon láttattuk. Szerző-szerkesztőként számomra is ismeretlen új folyamatokba láthattam bele. A cél a tervezési folyamatokban is az absztrakt művészettől idegenkedő olvasó számára a formanyelv megszerettetése és Lantos nemzetköziségének kiemelése volt.