„A sikerhez sok mindennek kell együttműködnie” – Interjú Balázs Jánossal a 2023-as zeneművészeti Junior Prima díjak kapcsán

A zsűri a maga területén kimagasló és szakmailag nagyon magasra pozicionált személyekből állt. Véleményem szerint ez rendkívül fontos egy olyan nívós elismerés esetében, mint a Junior Prima díj. Ami a személyes közreműködésemet illeti, az idei évben az a megtiszteltetés ért, hogy jómagam ülésvezetőként voltam részese a döntési folyamatoknak. Megerősíthetem, hogy egyöntetűen hoztunk meg minden döntést, nem kerekedtek viták, sem nézeteltérések. 

Kizárólag a minőség és az erkölcsi tartás dominálta a végső határozatot, akárcsak az elmúlt tizenöt évben.

Továbbá figyelembe vettük a jelöltek előmenetelét, az eddigi nemzetközi sikereket, koncerteket, pályaműveket. Mindezeket szem előtt tartva egy titkos szavazás keretei között döntöttünk. Végeredményben több klasszikus zenész kapott díjat, köztük fuvolaművész, klarinétművész, és nagy örömömre egy zongoraművész is. Ugyanakkor könnyűzenei művészeket is díjaztunk. Ez is igazolja, hogy a Demján Sándor vállalkozó által alapított díj minden területen keresi a kitűnő művészeket, akik szakmai és erkölcsi tekintetben is kifogástalan munkát végeztek ez idáig. Bízom benne, hogy a díjazottak további sikereket hoznak hazánk számára, legyenek bárhol a nagyvilágban.

Az MVM Junior Prima idei díjátadójának összefoglalója

A Junior Prima zeneművészeti kategóriájának idei díjazottjai

A 2023-ban díjazott zeneművészek között szerepel Ács Dominika fuvolaművész és összművészeti alkotó, Balog Alexandra zongoraművész, Bucz Magor zeneszerző, Gudics Marcell dobművész, Gudics Martin basszusgitárművész, Kissjudit Anna operaénekes, Králik Abigél hegedűművész, Lugosi Ali klarinétművész, Nagy Emma dzsesszénekes és Temesvári Bence gordonkaművész.

Bizonyára tudja, milyen érzés egy díjban részesülni. Eddigi legfiatalabb művészként ítélték Önnek a Kossuth-díjat 31 éves korában, 27 évesen kapott Liszt Ferenc-díjat, és még sorolhatnánk az elismeréseket, amelyekkel huszonéves korában megjutalmazta a szakma. Hogyan gondol ma mindezekre, közvetlenül azután, hogy átadta az idei Junior Prima díjakat a harminc év alatti tehetségeknek?

Minden egyes díjra komoly elismerésként tekintek, amely az addig elért művészi teljesítményemet igazolja. Emlékezetes számomra a 2011-ben elnyert Junior Prima díjam, amelyből egy zongorát vásároltam. Ez volt az első igazán jó zongorám, amely nem egy ütött-kopott pianínó volt, ami mondanom sem kell, hogy alapjaiban változtatta meg a gyakorlás minőségét. Vagyis büszkén gondolok mind a díjakra, mind az ezzel járó lehetőségekre, valamint a közösség szeretetére. Ugyanakkor tudni kell, hogy sok kudarc, fájdalom, kételkedés és negatív érzés előzi meg a sikert. Egy koncert előtt mindig ott motoszkál a fejemben, hogy a tőlem telhető legjobbat kell adnom. Az alkotás, a gyakorlás, a felkészülés egy nehéz folyamat, és csak akkor ér révbe a művész, amikor a sok befektetett idő és energia megtérül, vagyis amikor a közönség élvezi a koncertet. Ilyenkor máshogy dobban a szív. De ez csupán a koncert körüli érzéseket írja le. A dolgok összességét tekintve mindig arra az útra koncentrálok, amelyen járok. Jelen esetben megyek előre, és hálás vagyok, hogy megannyi elismerés után folytathatom a pályámat, de közben tudom, hogy néha hátra kell néznem. Ekkor nem a kudarcokra tekintek vissza, hanem azokra a művészekre, akik mögöttem jönnek.

Erkölcsi kötelességemnek érzem, hogy támogassam a következő generáció zenészeit, hiszen a tehetséget a Jóisten adja, viszont támogatást mi, emberek is adhatunk.

Nagy figyelemmel követem az ígéretes művészek munkáját, és újra beigazolódik, hogy egy közös van mindannyiunkban: Liszt Ferenc szelleme ott van a génjeinkben, az ereinkben csordogál a mester virtusa.

Ma a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem docense. Milyen módszer mentén oktatja a növendékeket? Hogyan segíti a tehetséget (még akkor is, ha tudjuk, nem feltétlenül lesz mindenkiből világhírű zeneművész)?

A felnőttek képzésében, a kollegiális hozzáállásban és az inspirációban hiszek. Kivétel nélkül! Egyenrangú partnerként kezelem a növendékeket, nem helyezem magamat egy megközelíthetetlen mester szerepébe. Mára elértük, hogy a legnehezebb darabokkal tudunk foglalkozni a diákokkal, és már a valódi értelmezésen dolgozunk. Ez a kulcs. A lelkület egyedi, minden növendék esetében más, és én azt szeretném, hogy ezt felszínre hozzák. Azok a művészek, akik megtanulják képviselni az egyéniségüket, valóban csodára képesek. Ugyanakkor ma különösen nehéz feladat előhívni az egyéniségeket, de erről a törekvésről nem szabad letenni! A zeneművészet szempontjából is nagy jelentőséggel bír, hogy mennyi egyéniség lép színpadra, hiszen ha kevés van, akkor a zene mesterkéltté, gépiessé válik, mintha sorozatgyártásban készülne.

Az én módszerem alapja tehát abban áll, hogy megkeresem a diákokban rejlő egyéni kincseket.

A zeneművészeti ismeretek átadása mellett pedig törekszem arra, hogy felkészítsem őket a karrierépítésre: hogyan érdemes kommunikálni? Mire van szükség egy nemzetközi versenyhez? Sokan szólisták akarnak lenni, számukra különösen fontos a tudatos építkezés. Nem olyan régen még jómagam is kezdő voltam, ezért pontosan tudom, hogy mire van szükség a cél érdekében.

Kritikusai gyakran hangoztatják improvizációját. Ez is az építkezés tudatos része lenne?

Az improvizáció számomra egy kifejezésmód. Ma főleg a könnyűzenészekre jellemző, pedig egykor a komolyzenészek is improvizáció során alkották meg azokat a kiváló zeneműveket, amelyeket ma a világ legnagyobb és leghíresebb koncerttermeiben adunk elő. Például, ha Bartók Béla csak a klasszikus zenével foglalkozik, és nem fordul a népzene felé, ha Johannes Brahms nem foglalkozik a cigányzenével, ha Claude Debussy nem fordul a képzőművészet felé, és ezek a tehetségek nem kezdenek improvizálni, akkor kevés olyan zseniális darab született volna, mint amit ma ismerünk. Az improvizáció maga a teremtés. Mindenki improvizál, mondjuk most, itt, ebben a beszélgetésben maga és én is. Mert a kérdező nem tudja, hogy mi lesz a válasz, és a válaszadó nem tudhatja, hogy mi lesz a kérdés. Mégis diskurzus folyik. Egy ilyen jellegű rögtönzéshez ismerni kell a nyelvrendszert, szükséges egy adott gondolkodásmód, valamint nem árt némi felkészültség, és már kezdődhet is a párbeszéd. Hasonló igazság vonatkozik a zenei improvizációra is. Mindehhez viszont nyitottságra van szükség. A Junior Prima díj célja is az, hogy nyitott művészeket díjazzon, akik készek rá, hogy mindent összevetve adjanak valamit a közönségnek, ami után az emberekben még napokig ott él egy magával ragadó érzés.