„A szerzői film, amely évtizedeken át garantálta a magyar film nemzetközi jelenlétét, láthatóan háttérbe szorul” – Interjú a Magyar Játékfilmrendezők Egyesületének elnökségével

A Magyar Játékfilmrendezők Egyesületének elnöke, Kocsis Ágnes és az elnökségi tagok, Baranyi Benő, Bollók Csaba, Fekete Ibolya, Fésős András és Szász Attila közösen válaszoltak kérdéseinkre.

A Magyar Játékfilmrendezők Egyesülete 2019-ben alakult. Mik a legfontosabb céljai a szervezetnek, és hogyan tudja segíteni a magyar rendezőket?

Az egyesület tagsága most már közel száz fő, köztük az elsőfilmes fiatalok és a magyar filmszakma meghatározó rendezőlegendái, szerzői és műfaji filmesek egyaránt ott vannak. Fő célunk a játékfilmrendezők érdekképviselete, ennek megfelelően alapvetően szakmai kérdésekkel foglalkozunk. Másrészt feladatunknak tartjuk a közösségépítést, igyekszünk egyben tartani a filmrendezők eléggé szétesett közösségét. Az eddigi működésünk alatt elkészült európai mintára egy rendezői szerződésminta, a tagoknak lehetősége van kedvezményes óradíjjal jogi tanácsadásra, valamint beléptünk, és egyedüli magyar tagként kapcsolatban vagyunk a FERA-val [Federation of European Screen Directors – a szerk.], az európai filmrendezők szervezetével. Folyamatban van a forgatókönyvírói szerződésminta kidolgozása is, mivel számos tagunk forgatókönyvíróként is tevékenykedik. A megalakulásunkat követően több független szakmai szervezet is létrejött, akikkel folyamatosan egyeztetünk aktuális ügyekben. Több kritikus kérdésben is megszólaltunk közösen, a szakmai összefogás jegyében.

Milyen rendszerességgel ülésezik az egyesület, és mik az aktuális szakmai kérdések, amelyekről legutóbb egyeztettetek?

Évente több alkalommal tartunk közgyűlést, a vezetőség azonban rendszeresen összeül, és megvitatja az aktuálisan felmerülő problémákat. A pandémia jelentősen megtépázta a találkozások lehetőségét, nehezen áll helyre az „összejárás”, többnyire még mindig körlevelek és online szavazások formájában zajlik a kommunikáció. A tagság azonban igényli a rendszeres szakmai találkozókat, többek között ezért is szerveztük meg a Filmrendezők klubját, egy mesterkurzus-vetítéssorozatot, amely nagyon ígéretesen indult, második alkalommal is telt ház volt.

A KATA 2022-es szigorítása a filmeseket is érintette, hiszen a szakmában sokan egyéni vállalkozóként dolgoznak. Mennyire tudtatok alkalmazkodni az új helyzethez?

A tagjainkat érzékenyen érintette, hiszen a filmezés projektalapon működik, ami évekig is elhúzódhat, de fel sem merül a bújtatott foglalkoztatás lehetősége. A céges alapon számlázás természetesen jelentős anyagi veszteséggel jár, többek között ezeket a bevételkieséseket is próbálja kompenzálni az új szerződésminta.

Egy rendező évekig dolgozik egy-egy filmen mint legfőbb alkotóerő, hosszabb ideig, mint bármelyik más alkotótársa, és rajta van a legnagyobb felelősség. Fontosnak tartjuk, hogy a díjazás tükrözze ezt.

A közhiedelemmel ellentétben a rendezők nagy részének honoráriuma mélyen alatta marad a befektetett munkának.

Számos magyar rendező évek óta nem vagy csak nagyon nehezen kap állami támogatást, noha korábbi filmjeiket a szakma és a közönség is pozitívan fogadta, és nemzetközi fesztiválsikereket arattak. Hogyan látja a helyzetet a Magyar Játékfilmrendezők Egyesülete? Milyen filmfinanszírozási rendszert tartanátok előnyösnek?

A mi tagságunk nem homogén közösség, sokan sokféleképpen gondolkodunk a világról vagy a filmezésről. De mindannyian játékfilmrendezők vagyunk, ez bennünk a közös. Mi tehát a hazai filmrendezők érdekeit próbáljuk képviselni, és ezt nem politikai vagy ideológiai, hanem kizárólag szakmai alapon közelítjük meg. Természetesen látjuk, hogy egyre kevesebb olyan tagunk kap állami támogatást filmterveihez, aki korábban komoly fesztiválsikereket ért el, vagy filmjei látványos nézőszámokat produkáltak. Végeztünk egy felmérést az egyesületben, és egészen döbbenetes a névsor, hogy tagjaink közül kiknek hány filmtervét utasították el a jelenlegi döntéshozók. Miközben azt is látjuk, hogy olyan rendezőkre bíznak több milliárd forintos produkciókat, akik nem bizonyítottak korábbi referenciáikkal – ha van nekik egyáltalán. Nemegyszer olyanok jutnak rendezési lehetőséghez, akik mellé külön technikai rendezőt kell kinevezni, hogy a forgatott anyag egyáltalán vágható legyen, vagy megüssön egy minőségi szintet. Mintha rendezni bárki tudna, akinek kedve támad hozzá. Ez mégiscsak egy szakma. Sokrétű tudás és tapasztalat szükséges hozzá. Ha ez nincs meg, akkor mindegy, mennyi pénzt ölnek egy filmbe, az eredmény árulkodó lesz. Ahogy beszédesek az elmaradó rangos nemzetközi fesztiváldíjak vagy a vártnál jóval alacsonyabb nézőszámok is. Miközben a rendszeren kívül, állami támogatás nélkül készülő, független magyar filmek komoly nemzetközi sikert aratnak, legutóbb Velencében szekciófődíjat nyert Reisz Gábor filmje, a Magyarázat mindenre, Cannes-ban pedig Arany Pálmát Buda Flóra Anna 27-je. Több közülük jelentős nézőszámot is hozott. Egyébként a szerzői film, amely évtizedeken át garantálta a magyar film nemzetközi jelenlétét, láthatóan háttérbe szorult, jószerivel az elsőfilmesek Inkubátor Programja maradt a terepe.

Olyan finanszírozási rendszert tartanánk méltányosnak, amely szakmai alapú, amely figyelembe veszi az alkotók szakmai múltját, és amely lehetővé teszi, hogy a rendezőknek lehessen jövőképe, azaz legjobb képességeik szerint készíthessenek filmeket. 

Ha valaki letesz valamit az asztalra, akkor nagyobb esélye legyen arra, hogy újabb lehetőséget kap. Egyszóval ahol van tétje annak, hogy az ember minőséget hozzon létre. És ahol lenne következménye annak is, ha ez nem sikerül. Egy ilyen finanszírozási rendszernek sokszínű, gazdag és sikeres magyar filmgyártás lehetne az eredménye.

Van megfelelő párbeszéd a szakmai szervezetek és a döntéshozók közt?

Pillanatnyilag nincs. Az egyesület megalakulásakor még volt néhány megbeszélés, némi eredményt el is értünk az Inkubátor Program és a forgatókönyv-fejlesztés ügyében, de például a Veszprémi Mozgókép Fesztivál esetében a többi szakmai egyesülettel közösen tett javaslatainkat rendre visszautasították. Egy ideje pedig kérdéseinkre, felvetéseinkre sem érkezik érdemi reakció.

A tavalyi év egyik legnagyobb visszhangot kiváltó esete a szakmán belül az volt, amikor a Nemzeti Filmintézet közölte, hogy az Inkubátor Programban az öt nyertes filmterv közül három mégsem kap támogatást. Mit gondoltok az esetről? Mennyire látjátok biztosnak az Inkubátor Program jövőjét?

Amikor az eset történt, a többi szakmai szervezettel együtt tiltakoztunk a szabályok visszamenőleges megváltoztatása ellen. Hogy mi lesz a programmal, nem tudjuk. De a jelen gyakorlat keretei között épp az az alkotói szabadság kerül veszélybe, amely az elsőfilmesek esetében a legfontosabb eleme kellene legyen a filmkészítésnek. Ahogy persze bármely filmnél.

Szerintetek mennyire vonzó ma Magyarországon a filmrendezői pálya?

Úgy tűnik, ez a pálya nagyon vonzó a fiatalok számára. Rengetegen jelentkeznek a különböző képzésekre, ahonnan túl sok rendező kerül ki ahhoz képest, hogy hányan tudnak majd valódi lehetőséghez jutni a filmszakmában. Az egyesület tagjainak többsége jelenleg is rendezői munka nélkül van.

Az egyesület januárban indította el a Filmrendezők klubja nevű mesterkurzus-sorozatot. Milyen céllal indult a programsorozat?

Elsősorban a filmrendezői szakmát szeretnénk szélesebb körben megismertetni a filmkészítés iránt komolyan érdeklődő közönséggel, legyen szó filmszerető civilekről vagy filmes képzésben részt vevő hallgatókról. A hallgatók különösen fontosak nekünk, mert a beszélgetéseket hasznos kiegészítésnek szánjuk a filmes oktatáshoz.

Minden harmadik csütörtök este a Kino Cafe Moziban közösségi élményként lehetőség nyílik megnézni a magyar filmgyártás egy-egy meghatározó alkotását, a vetítés után pedig a film rendezője beavatja a nézőket a legizgalmasabb szakmai kulisszatitkokba.

Az első félévet Enyedi Ildikó Az én XX. századom, majd Bollók Csaba Iszka utazása című filmjével indítottuk, mindkét vetítés nagy siker volt, azonnal elkapkodták rá az összes jegyet, sokan be se jutottak. Ezért áprilistól átvisszük a programot egy nagyobb terembe a Corvin moziba. Ezek jó alkalmak arra, hogy az egyesület tagjai találkozzanak, együtt legyenek, beszélgessenek, szóval ezeknek a vetítéseknek közösségépítő funkciója is van. A Filmrendezők klubja Monory Mész András Meteo című filmjével folytatódik, aztán sorra kerül Fekete Ibolya Chico, Pálfi György Hukkle, Janisch Attila Hosszú alkony és Török Ferenc Szezon című filmje is.

A Magyar Játékfilmrendezők Egyesülete jelenleg 98 tagot számlál, a szervezet Facebook-oldalát több mint ezren követik, a Filmrendezők klubja első eseménye pedig telt ház előtt zajlott. Mondhatjuk, hogy kezd kialakulni egy közösség az egyesület körül?

Remélhetőleg igen. Mi ezen dolgozunk.

Ha számot kéne vetni az előző évvel, akkor magyar filmes szempontból mit tartotok kifejezetten nagy sikernek 2023-ból, és mi volt a legnagyobb kudarc?

Sikernek tartjuk minden független film elkészülését, és kudarcnak tartjuk azt, hogy ezek a filmek csak függetlenként tudnak létrejönni, az alkotók ingyenes munkájával.