• Csökkentett endorfintermelés – Az 1984 a Szegedi Nemzeti Színházban

    2021.09.28 — Szerző: Kis Petronella

    Horgas Ádám rendezésének egyik legfőbb kérdésfelvetése a diktatúra fogalma, amiben az egyes generációk véleménye is gyakran eltér. Vajon létezik egyáltalán olyan ország, amelynek kormányára egyetlen elem sem jellemző ebből az adaptációból?

  • Jelenet az „1984” című előadásból  Fotó: Szabó Luca/Szegedi Nemzeti Színház
    Jelenet az „1984” című előadásból
    Fotó: Szabó Luca/Szegedi Nemzeti Színház

    Ritka Magyarországon, hogy egy vidéki színházi előadás az ország minden tájáról vonzza a nézőket. A Szegedi Nemzeti Színház esetében köszönhető ez egyrészt annak, hogy emblematikus darabról, az 1984-ről van szó, amely disztópia főleg az utóbbi években vált rendszeres hivatkozási ponttá a kulturális-társadalmi életben – ez annyiban problémásnak tűnik, hogy lassan mindenféle berendezkedésű rezsimre kezdik kivetíteni, ráhúzni. Másrészt a premier ősbemutató is lett, hiszen

    Orwell örökösei az angol változaton túl a világon kizárólag Horgas Ádám rendezőnek engedélyezték az adaptációt és színpadra állítást,

    aki három évet dolgozott az előadáson (akkor még Budapestre, az Átriumba tervezték a bemutatót).

    Jelenet az „1984” című előadásból  Fotó: Szabó Luca/Szegedi Nemzeti Színház
    Jelenet az „1984” című előadásból
    Fotó: Szabó Luca/Szegedi Nemzeti Színház

    Horgas Ádám 1984-ének a színpadképe leginkább a szovjet idők hangulatát idézi: szürke és sivár falak tele rozsdás, ütött-kopott csövekkel. Már az első jelenetekből kiderül, hogy az itt élők élete sem különb. Óceániában a kormány csökkenti az emberek csokoládéadagját napi harminc grammról húszra – szimbolikus lépés ez, hiszen mint tudjuk, a csokoládéfogyasztás fokozza a boldogsághormonok termelését. És nemcsak ez vele a probléma, hanem az is, hogy azelőtt a – kikapcsolhatatlan és az embereket megfigyelő – telekép azt hirdette, a csökkentés nem történhet meg. Márpedig a kormánynak illik ahhoz tartania magát, amit ígért, különben az emberek még azt hiszik, hazudtak. Ezért az Igazságügyi Minisztérium dolgozói tüstént gondoskodnak arról, hogy a médiában korábban közölt adatokat eltüntessék: átírják, átfogalmazzák. Például úgy, hogy napi húsz grammra emelkedett az engedélyezett csokoládéfogyasztás – egész másként hangzik, nemde? És így megy ez az utólagos cenzúrázás minden területen az építőipartól, a kiskereskedelemtől az oktatás- és az egészségügyig, amelyekkel kapcsolatban a Bőség Minisztérium azt hirdeti, hogy ismét nőtt a termelés, a fejlesztések száma és az életszínvonal.

    A csupasz díszletbe épített, kétoldali teleképekkel és a háttérben megjelenő videókkal, animációkkal azonban egészen megváltozik az összkép: immár nem feltétlen egy letűnt korszakot ábrázol, a modern vívmányokkal napjainkat idézi (és ez a kettősség végig megmarad az előadás során). Nem véletlenül, hiszen bár Horgas a regényhez képest a szereplők számában is eszközölt változtatásokat, illetve bekerült egy hangsúlyos, populárisabb és egyben teátrálisabb szerelmi szál, mégis az aktuális magyarországi politikai helyzet momentumainak becsempészése a legszembetűnőbb módosítás. Ez felveti az előadás egyik legesszenciálisabb kérdését a diktatúra fogalmáról, értelmezéséről. Hol van a határ demokrácia és diktatúra között, és honnantól számít egy rendszer diktatúrának? Az itthoni politikai életből elhangzik például a Kövér Lászlótól vett idézet: „A világ azoké, akik teleszülik.” E jelmondatnak megfelelően Winston (Rétfalvi Tamás) és partnere (Csorba Kata) az utódok nemzésén „munkálkodnak”, ámde korántsem szerelemből, hanem mert a párt utasításait követni kell. Groteszk látvány a teljességgel érzelemmentes aktus, ahogy az is, hogy Charrington (Szegezdi Róbert) a portékái mellett árulja felesége (Tánczos Adrienn) testét is. Méghozzá természetes elégedettséggel, hiszen az arcbűn – bármiféle negatív érzelem vagy kételkedés tükröződése – egyenlő a hazaárulással. Ezt a hatalomnak feltétel nélküli alárendelődést szemléltetik a háttérben többször feltűnő gépalkatrészek.

    Jelenet az „1984” című előadásból  Fotó: Szabó Luca/Szegedi Nemzeti Színház
    Jelenet az „1984” című előadásból
    Fotó: Szabó Luca/Szegedi Nemzeti Színház

    Azonban nem minden téren az érzelmi kiüresedettség az elvárt viselkedésforma: a szervezett két perc „gyűlöletműsorban” kötelező a részvétel és az aktuális ellenségek nevének skandálása. Itt láthatjuk a legtöbb párhuzamot a magyar politikai élettel, több plakátkampány szlogenje is feltűnik: „Óceánia jobban teljesít!”, „Ne hagyjuk, hogy Goldstein nevessen a végén!”, „Állítsuk meg Eurázsiát!” (vagy Kelet-Ázsiát, attól függően, ki a gyűlölet aktuális célpontja). A regényben közellenségnek kikiáltott Goldsteinnel kapcsolatban elhangzik, hogy egykor maga is a párt embere volt, illetve hogy jó ideje nem látta senki, létezése is erősen megkérdőjelezhető. A Soros Györggyel való direkt párhuzamba állítása újra és újra visszatérő elem, ahogy a két perc gyűlöletprogram és az Eurázsiával való hadban állás is – ezek már túlságosan sulykolva vannak, az egybeesések az utalások és közvetett információk alapján is összeállnak, nem szükséges hozzá többször hangoztatni a szlogeneket. Így ugyanis kissé hitelét veszíti a megszólalásmód:

    nem a legszerencsésebb a gyűlöletkampányt úgy ábrázolni, hogy a néző arcába tolják, kit kell mindezért gyűlölni.

    Az előadás egyik legjobban sikerült és kidolgozott kérdésfelvetése a valóság és fikció viszonya, hiszen a diktatúrák eleinte csak óvatosan, kifinomult eszközökkel, majd később egyre nyíltabban igyekszenek torzítani az emberek valóságérzékelését. Winston ennek az áldozata: sosem tudhatja, ki van vele, és ki ellene, eleinte próbál beolvadni a rendszerbe, majd olyan társakat találni, akik hozzá hasonlóan ellenszegülnének, de mindenütt csapdák várják. A hatalom árnyékában hiába gondolja azt, hogy a szerelem megmenti – ha a 101-es szobába kerülés a tét, senki sem elég hűséges barát vagy szerető. Ellentmondásos a mellékszereplő O’Brien karaktere is (amelyre remek választás volt Alföldi Róbert): az előadás első kétharmadában alig-alig tűnik fel, mégis kezdettől fogva érzékelhető, hogy a jelenléte hangsúlyos és szorongató eseményekhez fog vezetni – csak nem abban az értelemben, ahogyan Winston elképzeli. Egyébként Rétfalvi Tamás játssza az egyetlen olyan szereplőt, aki végig a színpadon van, egy jelenetnyi időt sem kap a töltekezésre, talán ezzel is szemléltetve, hogy a hatalom sosem hagyja nyugton a kisembert. Az eleinte ártatlan naivának tűnő Juliát alakító Ágoston Katival megvan köztük az összhang. Szerelmi száluk abból a szempontból nem mindennapi, hogy részben mindketten a rendszer kijátszásához szükséges cinkost keresik a másikban, csak aztán egyikükön felülkerekednek az érzelmek.

    Jelenet az „1984” című előadásból  Fotó: Szabó Luca/Szegedi Nemzeti Színház
    Jelenet az „1984” című előadásból
    Fotó: Szabó Luca/Szegedi Nemzeti Színház

    Horgas Ádám rendezése – ahogy azt már tőle megszokhattuk – összművészeti produkció. A zenés-táncos tömegjelenetek kreatívak, jól összehangoltak, igazán egyedivé teszik az előadást. A dialógusok (amelyekben cseppet sem bővelkedik a regény, tehát jelentős átírást igényelt a szöveg) gördülékenyek, jól felépítettek, és humorban sem fukarkodnak – bár nem szívből jövő kacagást váltanak ki. A diktatórikus intézkedésekre való reagálások a már-már nevetségesen, keserűen vicces kategóriába tartoznak.

    George Orwell: 1984

    Szegedi Nemzeti Színház

    Szereplők: Rétfalvi Tamás, Ágoston Katalin, Alföldi Róbert, Szegezdi Róbert, Tánczos Adrienn, Csorba Kata, Borovics Tamás, Vicei Zsolt, Ágoston Péter, Menczel Andrea, Gömöri Krisztián, Bánvölgyi Tamás, Szívós László, Krausz Gergő

    Díszlet: Horgas Péter

    Jelmez: Bujdosó Nóra

    Bábok: Kiss Attila Etele, Tóth Andrea

    Speciális kellékek, maszkok: Kurucz Nóra

    Zene: Horgas Ádám

    Karigazgató: Flórián Gergely

    Koreográfus: Bodor Johanna

    Koreográfus-asszisztens: Szalai Alexa Rita

    Súgó: Molnár Tünde

    Ügyelő: Horváth Bettina, Hajdu Róbert

    Rendezőasszisztens: Czene Zoltán

    Rendező: Horgas Ádám

    Közreműködők: A. Szabó Adrienn, Büte László, Dobrotka Szilvia, Fáy Luca Boróka, Görbe Norbert, Piskolti László, Taletovics Milán, Tóth Judit, Süli Tamás, Baranyai Krisztián, Bolla Bence, Fülöp Ádám, Hőbe Barbara, Jónás Dzsenifer Éva, Kis Kármen Cintia, László Lívia, Opavszki Máté, Slezák Dávid, Stefanik Kata, Szabados Tímea, Szalai Alexa Rita, Borsos Beáta, Fekete Gizi, Vajda Júlia, Jakab Tamás, Pálfi Zoltán, Balog József, Somló Gábor, Botos Éva és Horgas Marci

    Bemutató: 2020. október 9.

    George Orwell: 1984

  • További cikkek