Az egyidejűség relativitása – A Kortárs folyóirat márciusi lapszámának ajánlója

„Ami engem illet, szeretem elveszteni / idő előtt a fonalat.” Versrovatunkban Marno János Marcel Proust világába kalauzol bennünket Morzsák című költeményével, amelyben ezúttal egy csomag Albert kekszből gyúrt tekercs majszolgatása közben elevenedik meg az anya alakja és a gyerekkor. Balogh Endre Köztünk vannak és Bejelentés című versei tragikomikus színben tüntetik fel a korunkra jellemző emberi kapcsolatokat („Mindkettőnknek / világos, nekem mennyire fontos, hogy jóban / legyünk”). Az első két költő műveit – egy fiatalabb generáció képviselőiként – friss hanggal egészítik ki Szerényi Tamás Ébredés és Csató Anita gobelin című versei.

Gróh Gáspár az Agancsbozótról írt tanulmánya második részében többek között kitér arra, milyen szerkezetbeli aránytalanságok miatt illethető Szilágyi István műve a zseniális és az unalmas jelzőkkel egyaránt. Ugyanakkor párhuzamba is állítja a hosszas, aprólékos technológiai leírásokat és a regényírás folyamatát: „az író épp azt teszi, amit hősei. Odaadással kovácsolni fölösleges kardokat ugyanazt jelenti, mint más, vonzóbb lehetőség híján sok-sok oldalon át (fölösleges?) odaadással elmélyülni e kardok kovácsolásának technológiai leírásába. […] 

A hiábavalóságoktól csak egy menekvés van: olyasmit csinálni, ami (valamennyi) örömet ad.”

Hangsúlyozza, hogy a mű rétegzettsége az egész életmű felől nézve sokkal inkább felismerhető, így érthető, és ez magyarázza, hogy a 2022-es kiadás nagyobb sikert aratott, mint a legelső.

Új, az irodalom aktuális kérdéseit tárgyaló ördöglakat című sorozatunkban ezúttal Hlavacska András szerkesztőnk gondolatait olvashatják a kritikaírásról. Megtudhatjuk, mi a különbség „profi” és „kiváló” kritika között, és azt is, hogy megbocsátható-e, ha a kritikus egy ismerőse művéről ír. Olvasóink véleményére továbbra is kíváncsiak vagyunk!

Kívül-belül sorozatunkban ezúttal Guillaume Métayer-vel nem interjút közlünk, hanem az Á, mint Bábel című esszékötetének egyik darabját adjuk közre. A rímhez írt nem mindennapi szerelmi vallomást Jeney Zoltán fordításában ismerhetik meg: „– Rímes vers lesz – Ha láttátok volna, milyen képet vágott. Mintha kezébe nyomtam volna egy gyönyörű gyümölcsökkel teli kosarat, megjegyezve mellé, hogy vigyázzon, van benne egy vipera. Egy kiáltás szakadt ki belőle csupán: – Jaj ne, de miért?!”

„Nem volt meg belőle, csak a címe” – Schranz Áron Heltai Jenő bohémregényeiről írt esszét, elsősorban A hét sovány esztendő és Az utolsó bohém című kisregények mentén. Vizsgálódásának középpontjában a műfaj kérdése áll, főként az, hogy ezekre a gyakran életrajzi ihletettségű, és a korszak valamennyi írója, újságírója számára ismert életérzést sűrítő művekre művészregényként vagy annak paródiájaként tekintsünk. Még ha ezt nem is lehet minden esetben eldönteni, 

Heltai sok kiadást látott, és újra meg újra felfedezett kötetei minden korban a valóságból kiszakadás lehetőségét kínálták az olvasóknak.

Humoruk, a bennük felfedezhető sajátos életfelfogás később Rejtő Jenő és Szerb Antal művein is nyomot hagyott.

A kritikarovatban Dobos Barna írását közöljük Konkoly Dániel A hang kísértetei című kötetéről, amely a technikai eszközöknek a lírára gyakorolt hatását elemzi a 20. század első évtizedeiben, különös figyelemmel az avantgárd szerzőkre. Ablonczy Balázs Péterfi Gábor Trianon és a revízió című művét méltatja. A kötet szövegválogatás a népi írók 1920 és 1944 között született, Trianonnal kapcsolatos reflexióiból, elsősorban Szabó Dezső, Féja Géza, Németh László, Kodolányi János, Tamási Áron és Illyés Gyula szövegeiből.

Novotny Tihamér Az egyidejűség relativitása című cikkében mutatja be a lapszám illusztrációjául szolgáló alkotásokat. Rendhagyó módon nem egy művész munkáiból válogatott, hanem a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ gyűjteményéből. Az alkotások között festmények, szobrok és egyéb installációk is találhatóak a hagyományos olajfestményektől a bronzzal kiegészített égetett fatörzsön és a Biblia lapjaiba csomagolt kerti szerszámokon át a Dacia gépkocsi tetején elhelyezett műflamingófészekről készített drónfelvételig. Valamennyi alkotás a modern ember és a természet viszonyára reagál.

A Kortárs márciusi számát az online térben is átlapozhatja a kortarsfolyoirat.hu oldalon.