Határtalanul – A Kortárs folyóirat decemberi számának ajánlója

Ismét tematikus számmal jelentkezünk. Az év utolsó lapszáma Grendel Lajos életműve előtt tiszteleg. „Grendel Lajos szlovákiai magyar író egyike annak a kevés olyan alkotónak, akik a felvidéki magyar irodalmat regionális jelentősége fölé emelték. […] Szabadságeszménye nem fért össze semmiféle kirekesztéssel, a magyar irodalmat az utóbbi évtizedekben megosztó törésvonalat sem tudta elfogadni.

Írói törekvései az olyannyira hiányzó párbeszédet, békés újraegyesítést szolgálták.

Gondolkodásában [egyszerre képviselte] a magyarság értékeire való nyitottságot, a klasszikus szabadságeszményhez való ragaszkodást és a nagyvonalú európai tájékozódást” – idézi Novotny Tihamér Gróh Gáspár beszédét a 2023. szeptember 20-án zajlott emlékkonferenciáról.

Filep Gusztáv Grendel 1970-es és 80-as évekbeli munkásságát tekinti át. Szót ejt nemcsak a határon túli, hanem általában az irodalom alakításában betöltött szerepéről, a pályatársakkal szembeni elvárásairól, a tehetséges fiatalok felkarolásáról, valamint széles világirodalmi ismereteiről és érdeklődéséről.

Grendel Lajos legutolsó, 2017-ben megjelent regényén, a Bukott angyalokon keresztül jellemzi az író világlátását egykori szerkesztőtársa, Balla Kálmán. A regényben, amelynek kiindulópontja a pozsony-ligetfalusi tömegmészárlás és a magyar kisebbség helyzete a ’45 utáni rendszerben, a ’89 utáni illúzióvesztés is megjelenik.

„Grendel kisprózája rendkívül sok problémát vet fel, ősrégi irodalmi toposzokat mozgat, mialatt a hagyományhoz újító módon nyúl.” Kolozsi Orsolya középiskolai irodalomtanárként egy konkrét novellán keresztül közelít a Grendel-művek taníthatóságának kérdéséhez, különös tekintettel arra a körülményre, hogy a szerző neve a rendelkezésre álló tankönyveknek szinte mindegyikéből hiányzik.

Tóth László Grendel naplótöredékeivel és Facebook-posztjaival foglalkozik „szabadság az, amikor a leírt szöveg meggyőzi az olvasót” című írásában. Témájuk alapján kategóriákba sorolja e feljegyzéseket, felvetve, hogy vajon egy író közösségi oldalon tett rendszeres bejegyzései bírhatnak-e irodalmi értékkel, figyelembe vehetők-e az életmű számbavételekor.

„egy maroknyi szürke bánat / súlyától az ág leszáradt, / mintha nem is lenne szárnya, / esni készül kőre válva” – Ágh István Négy keserves című verse mellett tovább gyűlnek a hitvesi líra darabjai. A Virágasszony, a Személyes purgatórium, a Jó volt, A bánat orgonája és a Hiányérzet című versek is megindító módon szólnak a társ elvesztéséről. A versrovatot nem csak ezért érdemes fellapozni. Sajó László változatos korokba kalauzol, megidézve Ady (Ady „Az ős Kaján” szanatóriumban), Pálóczi Horváth Ádám (Summa summarum), Kálnoky László (Homálynoky Szaniszló utolsó éjszakája) és Kántor Péter (Folyami költő) versvilágát. A fiatal hangot a versrovatban ezúttal Ráduly Eszter képviseli (Béranya, Pire, Elmondhattam volna, Gyerekhalál).

„A személyes bűnvallás és bűnbánat költői kifejezésének […] egészen kolosszális (és világkulturális kontextusokban is unikális) hagyománya tornyosult fel a magyar irodalomban egy ezredév alatt.” Egy 13. századi siratóénektől indulva, a Hymnus sorait is többször idézve ér el tanulmányában Gárdonyi Isten rabjai című regényéhez Bertha Zoltán.

De a bűn tematikája mellett a mai olvasó számára talán érdekesebb Gárdonyi művének az utókorra gyakorolt hatása,

nevezetesen, hogy „a modern, 20. századi magyar lélektani és egzisztenciális nőregények áramlatának a kibontakozását is segítette”. Bertha áttekinti a téma későbbi feldolgozásait a 20. századi és kortárs irodalomban Németh László női regényhőseitől Szendy Ilkán át a Szabó Magda vagy Jókai Anna által teremtett alakokig.

Szintén Gárdonyival foglalkozik Balázs Géza, mégpedig egy elfeledett művével, az Álmodozó szerelemmel. Ez a fiatalkori regény, bár sok tekintetben elmarad a későbbi művektől, számos ponton megelőlegezi azokat. Maga Gárdonyi sem ítélte halála után megsemmisítendőnek. Ahogy Balázs is kiemeli: „A húszéves Gárdonyi írói felkészültsége és nyelvezete már ebben az első regényben is teljes fegyverzetben áll előttünk.” A regény, amely csak folyóiratközlések formájában jelent meg Gárdonyi életében, most az író dédunokájának magánkiadásában olvasható.

Érdemes-e a 21. században a történelmi regény vagy a családregény eszközeivel még egyszer feldolgozni az elmúlt százötven év eseményeit? Milbacher Róbert Keserű víz című regényében a két szálon futó cselekménnyel és az idősíkok váltogatásával tesz kísérletet a múlt több nézőpontból történő felelevenítésére, helyenként alternatív fikciós történeteket villantva fel a valós események mellett. Artzt Tímea írása a könyvről a folyóiratban különösen izgalmas, mivel a kötetről korábban a Kortárs Online-on is jelent meg kritika Z. Kovács Zoltán tollából.

Időnként sokan visszaülnénk az iskolapadba, hogy újra szépirodalmi művekről beszélhessünk. Az Olvasásgyakorlatok című, 2022-ben megjelent, sok szempontból hiánypótló könyv erre tesz kísérletet. Lehetőséget ad arra, hogy ismert szerzők ismert műveire vagy bizonyos irodalmi kérdésekre más megközelítésből nézzünk. A Balogh Gergő tanulmányait közreadó kötetről Bonivárt Ágnes írt kritikát.

Kelemen Erzsébet L. Simon László művészeti és politikai-közéleti kérdésekkel foglalkozó, A megőrzés kultúrája című esszékötetéről írt, kiemelve a nemzeti kultúrák identitásmeghatározó voltát, amelyre a társadalmi normák épülhetnek, és amelyek mélyen gyökereznek a történelemben, a vallásban, az irodalomban és a képzőművészetben.

A lapszámot a Grendel ’75 / ’5 című kiállítás munkáival illusztráltuk.

A Kortárs decemberi számát az online térben is átlapozhatja a kortarsfolyoirat.hu oldalon.