×

Tea mindenkinek
Alice kalandjai országokon át
Fazekas Ildikó
2017 // 12. 13

„Alice most már igazán nem tudta, hányat ütött az óra.” Nem kell nyúlüregbe bújni, nem szükséges krikett-tudás, sőt, igazából a teát sem kell feltétlenül szeretni, hogy mégis Alice és csodaországbeli baráti társaságát élvezhessük – elég ellátogatni a Deák 17 Galériába, ahol mindig teaidő van, ahogy a kiállítás címe ígéri: „It’s always Tea-time”.

Az átjáró a valóság és a csodák birodalma között csak a szándékon múlik, az arra nyitott látogató szédítően sokszínű uzsonna részese lehet a Deák Ferenc utcai galériában, ahol az észt kurátor, Viive Noor felkérésére 18 ország 72 illusztrátorának álomvilága ül egy történet asztalánál. Minden alkotás felkérésre készült, kettős születésnapi ajándékként: a kiállítást életre hívó kurátor saját születésnapja mellett Alice történetének jelentős, első kiadásának 150. kiadására gyűltek ilyen szép számban egybe a művészek és az általuk megalkotott figurák még 2015-ben. A tárlat azóta járja az útját, a Lewis Caroll által megalkotott szereplők Budapest előtt Rigában, Berlinben, Gdanskban, Varsóban teáztak, innen pedig Oxfordba tartanak. A kiállítás alkotói között három magyar művész, Holló Anna, Rofusz Kinga és Szegedi Katalin is szerepel.

A valódi Alice szórakoztatására született könyv számos alkalommal szolgált inspirációként, a nagy klasszikus Disney mese mellett a jóval szokatlanabb Tim Burton filmig és ezeken túl is. A történet teljes világát egyben kezelő mozgóképektől eltérően ezen a kiállításon sokkal inkább kíváncsi kukucskáló a látogató, körbesétálva külön-külön képzeletuniverziumok jelenetein keresztül sejti meg Csodaország hangulatát. Ez a rendkívüli és a szó jó értelmében vegyes anyag csodálatos párhuzamos meséket alkot nem csupán a szem, hanem a fantázia számára is. A különböző alkotói felfogások nagyon más helyzeteket hoznak ki ugyanabból a szituációból, az egyszer már valamiképp megismert helyzetből. Egyes esetekben Alice inkább ijedt és visszafogott: Kristi Kangilaskinál szinte teljesen elveszett, ahogy a nyúlüregen áthuppan. Máshol jóval játékosabban vesz részt a mulatságban maga is, Robert Romanovitz alkotásán például táncolva locsolja szét a teát, ami igazán nem nevezhető jól nevelt viselkedésnek még egy bolondos uzsonnán sem. A Fehér Nyúl néhol szinte ijesztő az óraszámlapszemeivel, ami leginkább Piret Mildeberg hipnotikus sormintával keretezett munkájára igaz. Más képeken kifejezetten szeretnivaló vagy éppen bohócosan vidor – mint Gundage Muzikante akvarelljén –, esetleg túlságosan hosszúra nyúlt füleivel síel keresztül a sztorin. A Vigyori Macska megjelenése egyszer majdnem szelíd és simogatnivalóan kedveskedő, máshol viszont inkább rémítget a széles mosolyában villogó krokodilfogazata és kieresztett karma. Ez utóbbi verzió Stefano Bessoni munkáján kifejezetten sikeres, talán mert párban van a csontkoponyájában szemét forgató Április Bolondjával. A központi elem a címben is kijelölt időszak, a tea és a bolondok uzsonnája, és az ehhez kötődő tárgyak is sorra felfedezhetőek elképesztő variációban. A csészék, a teáskanna, az asztal és a részvételre hívogató székek, a teríték, a kanalak és szép szalvéták szédítő sokféleségben kísérik a csodaországi vendéglátást, sőt egyes esetekben „megszemélyesednek”.

Nemcsak a figurák testi mivolta változatos, hanem az alkalmazott technikák is rendkívül sokfélék. A hagyományosan megszokott ceruza, akvarell, különféle tollak megnyugtató jelenléte mellett kifejezetten frissítőek a kollázsok, a printek, a digitális szerkesztések, de Mohammad Barrangi Fashtami, iráni művész litográfiái is elképesztően üdék a nem éppen modern eljárás ellenére. Szegedi Katalin vegyes technikájú munkáiról azért fontos külön szót ejteni, mert zseniálisan ragadják és jelenítik meg Alice kevergő-kavargó élményeit.

Érdemes figyelmet fordítani a színhasználatra is, ugyanis a teljesen vagy zömében csak fekete-fehér alkotások semmiképpen nem részesülnek elnyomásban a színes munkák mellett, habár az illusztráció kifejezés talán inkább az utóbbiakra engedhet asszociálni. Ignasi Blanch fekete-fehér figurái nagyon változatosan élik a saját életüket külön-külön csészéikben, de Giulia Landonio Fehér lovagja sem unalmas élénk színek híján. Jüri Mildeberg a szürkeárnyalatot saját technikával teszi vizuálisan is izgalmassá, Sveta Aleksejeva vonalas rajzolattal ábrázolt teáskészlete és az abba szó szerint betüremkedő színes kártyalapok pedig csodás kontrasztot, mi több, egymásnak feszülést alkotnak egyetlen kereten belül. Ezzel párhuzamosan a színek használata lehet nagyon erős kifejezőeszköz is: Lirios Bou kulcslyukon át leselkedő munkáján szinte kiragyognak a feketeségből, Urmas Viik pinkje pedig élettel tölti meg a kártyakatonákat és a Fehér Nyúl orrocskáját is.

A képeken kiválóan visszaköszön Alice különös utazásának csupa abszurditása és fantasztikuma, ráadásképp megsokszorozva az alkotók saját művészi szabadságával. Minden adott tehát egy pompás kalandhoz, ahová érdemes elindulni akár egyedül, de családdal is, hiszen az eredeti felállásban is gyerekek szórakoztatására szövődött a történet felnőttes világból és világról mesélve.

It’s Always Tea-Time – Illusztrációk 18 országból
Nemzetközi illusztrációs kiállítás az Alice Csodaországban témájára

Deák 17 Gyermek és Ifjúsági Művészeti Galéria, 2017. November 8. – December 20.

Megosztás:

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben