×

Kortárs karácsony a Latarkában
Terítve volume 3. – Karácsonyi kiállítás és vásár
Sipos Tünde
2015 // 12. 09

Ma este nyílik a Latarka Galéria kiállí­tással egybe­kötött kará­cso­nyi vá­sára, ahol több mint 120 kortárs kép­ző­mű­vész 200 alko­tá­sával várják a művé­szet­rajon­gók tá­borát – terítve van a magyar kortárs képző­művé­szet színe-java. Az ötle­tekről, a koor­diná­lásról, a célok­ról és az ese­mény érde­kes­sé­geiről a kurá­torok­kal, Bánki Ákos­sal, Bár­sony István­nal és Tomasz Piarsszal beszél­gettünk.
Ma este nyílik a Latarka Galéria nagyszabású kiállítással egybekötött karácsonyi vására, ahol több mint 120 kortárs képzőművész 200 alkotásával várják a művészetrajongók táborát – így válogatni bőven van miből, terítve van a magyar kortárs képzőművészet színe-java. Az ötletekről, a koordinálásról, a célokról és az esemény érdekességeiről a kurátorokkal, Bánki Ákossal, Bársony Istvánnal és Tomasz Piarsszal beszélgettünk.


Kinek a fejéből pattant ki a Terítve című kortárs karácsonyi vásár ötlete?


Bársony István: Ákosnak szoktak ilyen formabontó ötletei lenni, de ennek azért voltak előzményei is.

Bánki Ákos: A kortárs karácsonyi vásár projektjét három évvel ezelőtt kezdtük el, amikor Tomasz felvetette, hogy építsük újra a galéria koncepcióját, ami addig Művészpince néven futott. Elkezdtünk azon gondolkodni, mitől lehetnénk igazán egyediek, mások, mint a többi kortárs galéria. Úgy éreztük, ahhoz, hogy gyorsan berobbanjunk a köztudatba és a szakmába, csoportos kiállítások létrehozására kell fókuszálnunk. Ilyen jellegű kiállítássorozatokat szerveztünk egész évben, és az év végére akartunk még egy ütős, nagyszabású programot. Ebből jött létre a karácsonyi vásár ötlete, amihez igyekeztünk megtalálni a legkedvezőbb feltételeket.

B. I.: Olyan műveket szerettünk volna itt kiállítani, melyek a nagy közönség számára is elérhetőek – ehhez nagyon demokratikus feltételek kellettek. Kialakítottuk az egységárat, ami harmincezer forint művenként. Ennek megfelelően a művészek olyan munkákat választhattak ki a vásárra, amiknek az ára ennek az összegnek megfelel.



Összefoglalnátok, hogy mik a vásár alapjai? Hogyan alakult ki ez az árkategória?

B. Á.: Három évvel ezelőtt a húsz- és harmincezer forint közötti árkategóriát jelöltük ki. Az alapötlet onnan jött, hogy ismerősem szerettek volna kortárs műveket vásárolni, de nem voltak rutinos galériába járók, így nem tudták, hol kereshetnének. Ezért elsősorban az érdeklődő magánszemélyek lettek a célközönség. Az említett összeget persze a gyűjtők is megengedhetik maguknak, de szerettük volna tágabbra nyitni a potenciális vásárlók körét. A művészek számára pedig – akikkel baráti kapcsolatot igyekszünk kialakítani, és akik egész évben folyamatosan kiállítanak a Latarkában – jó alkalom ez még egy plusz lehetőséget adni. Az elején szempont volt, hogy vidéki művészeket, művészcsoportokat is bevonjunk a munkába, ami Esse Bánki Ákos projektje volt. Mi a közvetítés feladatkörét magunkra vállalva katalizátorként működtünk. Azonban az első évben már rá kellett jönnünk, hogy nem lehet ezt az említett köztes árkategóriát tartani, mert zavart okozott a művészek körében, és sok szervezési problémát is jelentett.


B. I.: A marketingstratégia és a művészek szempontjából is egyszerűbb volt, hogy egy fix árat határoztunk meg, amivel egy brand jelleget is adtunk az eseménynek. A koncepciónak továbbá az is a lényege, hogy nem galériás viszony áll fenn a művészek és köztünk, kurátorok között, mivel mi közvetítői szerepet töltünk be. A Lengyel Intézet ezzel a művészek felé jótékonysági jellegű eseményt hoz létre, ilyen módon igyekszik támogatni őket az ünnepek előtt.

B. Á.: Az eredeti célhoz hozzátartozik – elsősorban Tomasznak köszönhetően –, hogy az első két évben nagyságrendileg több lengyel művészt is meg tudunk hívni erre az eseményre, így több külföldi alkotótól is lehetett vásárolni. Azaz egyfajta nemzetközi párbeszédet tudtunk kialakítani itt a Lengyel Intézet falain belül.

Tomasz Piars: Az intézmény közvetlenül nem vesz részt a tranzakciókban, csak lehetőséget, fórumot, helyszínt biztosít a vásár megvalósításához. Ezen felül sokat segít a szervezésben is.

B. I.: A négy kurátor – Bánki Ákos, Bársony István, Esse Bánki Ákos, Tomasz Piars – munkájának köszönhető a kiállító több mint száz művész koordinálása, az érdeklődések és eladások lebonyolítása, ami egy hatalmas volumenű feladat. Ráadásul már akkor voltak eladások, mielőtt megnyílt volna a vásár, mivel egy online katalógusban folyamatosan tettük közzé a bekerülő munkákat, és sokan az elmúlt évek sikerei miatt már figyelnek és keresnek minket.


B. Á.: Érezzük, hogy fokozott érdeklődés vesz körül minket. Többen próbálták már másolni ezt a projektet, de szerencsére mindig sikerül egy lépéssel előrébb járnunk. És valóban, mióta két hete kitettük az online katalógust, égnek a telefonok, nehogy valaki lemaradjon a lehetőségről. Egymásnak adják az esemény hírét.



Nagyon jó ötlet, hogy fix áron dolgoztok, mert elszakadtok az elidegenítő hatású árlistát alkalmazó gyakorlattól, ami sokszor nem is teljesen nyilvános. Ráadásul ez segítséget és támaszpontot is jelent az érdeklődők számára.

B. I.: Igen, mi is így tapasztaltuk. Emellett ez lehetőség a fiatal művészek számára arra is, hogy neves idősebb mesterekkel, vidéki vagy külföldi alkotókkal egy helyen állítsanak ki – ami nagyon demokratikus hozzáállás.

B. Á.: Mi is folyamatosan, évről évre tanuljuk a szervezéssel kapcsolatos helyzetek megoldását és jobbá tételét. Úgy látom, hogy az ármeghatározás a fiatal művészek számára is segítséget jelent. A tény, hogy egy ilyen alacsonyabb árral kezdik el pozícionálni magukat a műtárgypiacon, nem feltétlenül rossz. Az elején kaptunk más galériáktól kritikát, hogy nem a legmegfelelőbben alakítjuk ki az árakat, de mára már megértették a koncepciónkat. Olyannyira, hogy a galériák munkatársai és gyűjtőköre is megtalál minket, mert a galéria nem feltétlenül tart magánál az alacsonyabb árkategóriájú művekből. Nem sértődnek meg azon, ha a művészük tud érvényesülni egy másik vásáron egy másik csapattal. Sőt a sikereket ők is tudják kommunikálni. A „kisebb” képektől pedig az érdeklődők sokszor eljutnak a nagyobbakhoz, tehát vissza az anyagalériához.

B. I.: A több mint száz kiállító művésznek már van akkora tömegvonzása, hogy hatalmas érdeklődést indikál. Sokan a kedvező árak és a nagy választék miatt több művet vásárolnak. Ez egy unikális alkalom, ahol akár egy kisebb gyűjtemény kiépítését is el lehet kezdeni.

T. P.: Ez a vásár azért jön létre, hogy egyszer az évben sok művésztől nagyon kedvező áron lehessen egyedi műveket vásárolni. Egyébként a nagy érdeklődés miatt idén már nemcsak két napig, hanem egy teljes hétig tart nyitva a vásár.



Hogyan választjátok ki a kiállító művészeket, mi a gyakorlatotok? Figyelitek a fiatal alkotókat is?

B. I.: A művészeket mi, kurátorok kérjük fel, akik azután eldöntik, hogy a megszabott paramétereket (fix ár, két alkotás fejenként) elfogadják-e, majd kiválasztjuk, hogy mely munkák kerüljenek be a kiállításra és a vásárra. Sokan fel is keresnek minket, bár alapvetően a meghívásos rendszer működik, amihez egyre többen csatlakoznak.

B. Á.: Először ötven alkotóval kezdtük el ezt a projektet, majd értesítették egymást a művészek is – így terjed a híre. Nagyon sok művészt sikerült már összekötnünk gyűjtővel vagy érdeklődővel. Ez a harmincezer forint pont egy olyan összeg, aminél az ember megengedheti magának, hogy az esztétikum alapján vásároljon, és ne feltétlenül a befektetési szempontokat tartsa szem előtt.

B. I.: Tőlem is gyakran megkérdezik, hogy melyik művésztől éri meg itt vásárolni. Erre szoktam azt válaszolni, hogy ez az az összeg, hol a „megéri” szempont abszolút nem számít. A lényeg az, hogy aki ilyen jellegű kortárs műre költ, olyat válasszon, ami tetszik neki, szeretne vele együtt élni – ha talál ilyen alkotást, már megérte.

Milyen technikák vannak jelen nagyobb számban az anyagban? Inkább akvarell vagy sokszorosított grafika? Mit enged meg ez az sokat emlegetett összeg?

B. I.: Talán szobrászati alkotások nem jellemzőek, de idén már megjelennek kis számban.

T. P.: Ebben az évben sok fotó került az anyagba. De legtöbben nem a modern technikákat keresik, hanem a hagyományosan kézzel készített alkotásokat.

B. Á.: Igen, de ezen felül is festmények, grafikák és egyedi műalkotások kerültek be a vásárra leginkább. Dominálnak az egyedi tárgyak és az olaj-vászon képek.

Ahogyan már megfogalmaztátok, ez egy reprezentatív esemény. A magyar kortárs képzőművészeti szcéna nagy hányadát bemutatjátok itt.

B. Á.: Nagyon örülünk annak, hogy sok frissen végzett vagy egyetemre járó művészünk is van – nekik is jó egy ilyen eseményben részt venni. Nagyon komolyan is veszik ezt a lehetőséget, készülnek rá. Fontos megemlíteni, hogy olyan szempontból is hasznos a Terítve című kiállítás és vásár, hogy a pályakezdő művészek megtanulják, hogyan kell pályázatra, projektre műveket beadni: keretezve, szignálva, dokumentálva, reprodukálva stb.

T. P.: A reprezentatív eseményünk sikerének bizonyítéka az is, hogy a Lengyel Intézetnek tetszik a programunk, és lehetővé tették a galéria terének megnagyobbítását.

B. I.: Elképesztő érdeklődést generáltunk. Ebben szerepet játszik az, hogy a galéria frekventált helyen, az Andrássy úton található. Arról se feledkezzünk meg, hogy ez a projekt egy év lezárása, amikor művészek, kurátorok és műkedvelők találkoznak egymással egy felszabadult hangulatú eseményen, amely pozitív záróakkordja a mögöttünk álló munkánknak.

Beszéltünk az online katalógusotokról és arról, hogy számos mű mellett már ott van az „eladva” matrica, tehát már megvásárolták őket. Visszatérő vagy teljesen új érdeklődők jelentek meg? Gyűjtők vagy magánszemélyek?

T. P.: Ez teljesen változó.

B. I.: Sokan tudták már, hogy közeledik ez az esemény, és előre lefoglalják, megvásárolják a műveket. A foglalásokat pedig a kiállítás megnyitásáig tartjuk, utána újra szabad a vásár, és aki gyorsabb, szemfülesebb, az választhat előbb.

Az anyag a kiállítás ideje alatt is folyamatosan frissül majd?

B. I.: Ez nálunk úgy szokott működni, hogy ha valakitől megvesznek egy munkát a vásár ideje alatt, akkor szoktunk kérni tőle a régi helyére újabbat.

Mit gondoltok, miért jó kortárs műalkotást ajándékozni?

B. Á.: Valójában egy férficipő vagy egy fél női csizma ára itt az Andrássy úton ez az összeg. És mivel mi képek között élünk, nekünk teljesen egyértelmű, hogy ez jó dolog. Ugyanakkor egy magánember számára is elgondolkodtató lehet, hogy egy egész évre, sőt évekre szóló vizuális kommunikációt kap az otthonába vagy irodájába.

B. I.: Ez számunkra tényleg teljesen evidens. Az ünnepeket megelőző időszakban gombamód szaporodó tömegáruk helyet itt teljesen egyedi kortárs művészeti értékekhez lehet hozzájutni.

T. P.: Sokan igényüknek megfelelően saját maguk számára, de ajándékba is szívesen visznek a kiállított művekből.

Mik a tervek a Latarka Galériában a következő évre?

B. Á.: Nyárig már megvan a programunk. Minden kurátorunknak két projektje lesz, de külsős kurátornak is adunk esélyt. Illetve természetesen lesznek lengyel–magyar kiállítások is.

Terítve volume 3. – Karácsonyi kiállítás és vásár

Latarka Galéria

2015. december 9–18.

Megosztás:

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben