×

A csend színei
Székács Gergely Szín-terek című kiállítása
Sipos Tünde
2015 // 12. 22

Pingpong­asztal­szigetek a pályát kiraj­zoló ragasz­tó­csí­kok rend­szeré­ben. Válasz­hálók feszes­sége. Egy reflek­tor vala­hol felkap­csolva maradt. Min­denki elment. Vissz­hangzik a labdák patto­gása. Ezúttal a festé­szet nyelvén beszél a csend.
Budapest belvárosában a NextArt Galéria árgus szemmel figyeli a legújabb tehetségek felbukkanását. Aktuális tárlatuk egy frissen végzett festő diplomamunkájához kapcsolódó, színekre és térhatásokra koncentráló sorozatot állít ki. A Szín-terek című kiállítás Székács Gergely debütálása a magyar kortárs szcénában.



A kiállított festménysorozat üres sportcsarnokok enteriőrjét pingpong asztalok főszereplésével mutatja be. Az elmúlt évtizedekben tendenciaként figyelhetjük meg a realisztikus ábrázolásmódoknál a fotótechnika érvényesülését, ami – ha átüt a festészet eszközein – sokszor rideg, elidegenítő hártyát von a téma köré. Székács Gergely szakít ezzel a jellegzetessé vált módszerrel, és kompozícióinak megálmodásakor visszatér a hagyományos előtanulmányok útjához. Festményei tehát nem fényképek után, hanem megfigyelések, vázlatok és a művész intuíciói alapján készülnek. Hálásan köszön vissza a kompozíciókon ez az eljárás, mivel lehetővé teszi, hogy a figura nélküli terek bensőséges hangulatúvá váljanak. A diplomamunka ihlette sorozat olyan sportversenypályákat jelenít meg, ahol több pingpongasztal kerül térbeli viszonyba egymással. Az asztalok színpadias, ünnepélyes fénymandorlával kiemelt sziluettjét válaszfalak drapériái övezik. Az egyszerű képtéma megidézi a magányt, a befelé figyelést és a koncentrációt – azokat a folyamatokat, amiket egy verseny lefolytatása alatt végigfuttatunk magunkban. Intim terek ezek, melyek személyes küzdelmek színhelyeivé válnak. A mozgásnak, vitalitásnak helyet adó pályák üressége teszi drámaivá a festményeket. Feszült csend érződik a tátongó csarnokokból éppen úgy, mint Edward Hopper urbanista, kiüresített térkompozícióiban, melyekben az alakok a magányról tesznek tanúságot. Ezt a hagyományt folytatva Székács tovább finomította szerkesztési módját, melyből kivonta a figurális elemeket és az emberábrázolásokat. Maradt a csupasz tér, melynek megjelenítésével ugyanazt a mondanivalót sikerült közvetíteni, mint említett elődjének. Ez a redukálás lehetővé tette, hogy a narratíva helyett a színek és fényjelenségek szólaljanak meg. A feszes mértani rendezést a drapériák íve és a színek élénksége finomítja. Az árnyékok párhuzamos sávokat hoznak létre, melyek a függőleges és vízszintes irányok játékát teremtik meg.



Minden kiállítási darab ugyanennek a térhatásnak a variánsait mutatja be. A tárlat ennek ellenére sem válik unalmassá, mivel az uralkodó színmezők és a fényjáték megragadó alkalmazása folyamatosan fenntartja a nézők figyelmét. Ez kihívás elé állíthatta a fiatal művészt, aki bátran kísérletezett a témakörrel és a benne rejlő lehetőségekkel. A képek szigorúan, lelkiismeretesen kiszerkesztett részletei pedig tanúi lettek a festői elhivatottságnak. Az önismétlés elkerülése és a kiállítás dinamikájának fenntartása érdekében Székács jól döntött a textúrák kiemeléséről. A sok különféle anyag megjelenítése tette lehetővé, hogy élénk színpaletta és változatos felület mutatkozhasson meg a vásznakon: ilyen a falszerkezetek, a linóleum, a fa és a különféle drapériák bemutatása. A festésmódban óvatos, de jól érzékelhető változatok figyelhetők meg a tárgyrészletek tűpontos ábrázolása és az árnyékok lazúros felülete között. Ezen részletek miatt sem válhattak a vásznak szimpla ujjgyakorlatokká.



A tárlat installálásakor tudatosan emelték ki az egyes vásznak hangsúlyosabb részleteit. Nagyon érzékletes a különböző falszínek és a fénybeállítások alkalmazása, melyek egy tágabb térből haladva segítik, erősítik a festmény belső tereinek hatásait érvényesülni, irányítják a nézőpontok fókuszait.

A NextArt Galériának sikerült ismét egy figyelemre méltó tehetséget találnia a frissen végzett képzőművészek közül. Kíváncsian várjuk a folytatást, és azt, hogy a közös munka milyen újabb művészeti dimenziókat nyit meg.



Székács Gergely: Szín-terek, NextArt Galéria, 2015. november 20 – 2016. január 2.

Fotók a Nextart Galéria engedélyével

Megosztás:

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs decemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben