„A Tyúkban az alkotói kitaszítottságom problémájáról mesélek” – Interjú Pálfi György rendezővel

Azt mondtad egy interjúban, hogy bár magyar rendezőként határozod meg magad, de mivel itthon nem kapsz lehetőséget, a nemzetközi piacon kell elhelyezkedned. Szerzői filmes rendezőként nehéz külföldi aggyal gondolkozni és a nemzetközi piacra dolgozni?

Rettenetesen nehéz. Az egész európai filmkészítés a koprodukciókra épül, a filmfinanszírozási alapok csak egy produkció költségvetésének bizonyos részét biztosítják. Arra ösztönzik az alkotókat, hogy más európai országokkal közösen készítsenek filmeket. Magyarország – néhány más országgal együtt – kivételt képez ez alól. Itthon Andy Vajna vezette be, hogy a Nemzeti Filmintézet teljes egészében támogatja egy film gyártását. Néhány kivételtől eltekintve nem adnak pénzt nemzetközi koprodukciókra.

Amikor egy magyar rendező külföldön próbál anyagi támogatást szerezni, rögtön megkérdezik tőle, hogy hol az a pénz, amivel az ő országa támogatja a produkciót, ilyenkor azt válaszolom, hogy nem kaptam támogatást, és ettől a ponttól jelentősen nehezebbé válik a helyzetem.

Ha már a film költségvetésének húsz százalékát megkapnám itthon, sokkal könnyebben találnék koproducereket külföldön. Nagyon ritka, hogy egy producer beleszeret egy filmtervbe, az könnyítheti meg a helyzetet, ha ismeri és tetszenek neki az alkotó korábbi munkái. Ebből a szempontból szerencsés helyzetben vagyok, mert ismerik a nevemet a nemzetközi piacon, így egy már bizonyított filmográfiával a hátam mögött tudtunk producert találni.

Olyan történetet kerestél, amelyet a világ bármelyik táján le tudtok forgatni. Gyerekként volt két tyúkod. Ez mennyire játszott közre abban, hogy ezt az állatot választottad főszereplőnek? Miért pont a tyúkra esett a választásod?

Biztos, hogy nagy szerepet játszott benne, de nem volt ennyire tudatos döntés. Az évek alatt el is felejtettem, hogy gyerekként voltak tyúkjaim, a film bemutatóján jutott eszembe, amikor a nővérem emlékeztetett rá. Az emberekről akartam mesélni, de egy másik perspektívából. Már a Hukkléban is megjelent a nézőpont, miszerint minden élőlénynek a saját jogán helye van a természetben. A film perspektívájából a disznó, a szöcske, a hangya és az ember egyenrangú. Ha azt vizsgáljuk, hogy ezek közül melyik használja ki legjobban a többi élőlényt, és melyik foglalja el a legnagyobb területet a bolygón, egyértelmű a válasz, hogy az ember, de én inkább a köztük kialakult szimbiózist akartam bemutatni. Ehhez a gondolathoz nyúltam vissza, amikor úgy döntöttem, hogy egy tyúkról forgatok filmet, melyre az ember közelében élő létformák legkisebb egységeként tekintek. A ló, a tehén, a disznó, a macska is „magasabb polcon” van az emberi környezet hierarchiájában. A tyúk alatt már csak a patkányt és a vadállatokat találjuk. Ő az „utolsó” haszonállat a rangsorban, és őt szerettem volna ütköztetni egy hatalmas, emberek által meg nem oldható társadalmi problémával.

Amikor eszedbe jutott, hogy egy tyúk legyen a főszereplő, már láttad magad előtt ezt a vicces, kicsit esetlen, de nagyon szerethető, rajzfilmbe illő karaktert?

Még csak azt sem tudtam, hogy lehet forgatni egy tyúkkal. Azt gondoltam, hogy úgy fogjuk elkészíteni, mint a Marvel-filmekben, ahol bármilyen karakter digitálisan megvalósítható.

Az volt a tervem, hogy elkészítjük 3D animációban az állatot, és használjuk a mesterséges intelligenciát, de a tyúk végül minden elvárásunkat felülmúlta.

Sokkal könnyebben lehetett irányítani, motiválni, mint ahogy azt előzetesen gondoltuk. Tudtam, hogy nagyon viccesen néz ki egy tyúk, de azt nem sejtettem, hogy ennyire burleszkszerű figura. Ekkor döntöttem el, hogy legyen a Tyúkban egy főhajtás Charlie Chaplin filmje, a Modern idők tüntetéses jelenete előtt.

Thanassis Karathanos, görög származású német producer azzal a feltétellel állt be a produkció mögé, hogy átírjátok a forgatókönyvet, és Görögország lesz a történet helyszíne. Kiköltöztél Athénba, hogy megvizsgáld, mik az aktuális társadalmi kérdések az országban. Hamar eldőlt, hogy a menekültválság és az ahhoz kapcsolódó embercsempészet adja majd a kerettörténetet a tyúk sztorija mellé?

Igen. Nem kellett sokat kutakodni, hogy kiderüljön, mik Görögországban a megoldatlan problémák. Elég volt átnézni néhány újságcímet. Egy időtlen problémát akartunk találni, ami megoldhatatlan feladat elé állítja az emberiséget, jelen esetben a görögöket. A menekültválság egyértelműen ilyen. Fontos volt, hogy a tyúk fizikai kontaktusba kerüljön a társadalmi problémával.

Korábban azt mondtad egy interjúban, hogy minden filmedet valamilyen kibeszéletlen probléma köré helyezed. A Tyúk is illik ebbe a sorba?

Mindenféleképpen. Nemrég olvastam egy interjút Michael Hanekével, amelyben azt mondta, nagyon szerencsés embernek tartja magát, ugyanis neki nem kell pszichoterápiára járnia, mert filmeket készít. Nagyon tudok azonosulni ezzel a gondolattal. Nekünk, rendezőknek minden filmünk terápia, amelyekben tudat alatt dolgozunk fel traumákat. A rendezés során újraépítjük a problémákat, és megküzdési stratégiákat dolgozunk ki. Ez a pszichoterápia alapja. A Tyúkban az alkotói kitaszítottságom, egzisztenciális ellehetetlenítésem és a kényszerű emigrációm problémájáról mesélek. Ezt korábban elmondtam egy másik interjúban is, amit azért sajnálok, mert ezután sokan ebből a szemszögből kezdték el nézni a Tyúkot, pedig ez csak az én terápiám. Sok más olvasata is van a filmnek, de én így tudok a legjobban kapcsolódni ehhez a történethez.

Januárban került a mozikba Enyedi Ildikó Csendes barátja, amely egy fáról szól, a te filmednek pedig egy tyúk a főhőse. Szerinted mi lehet az oka, hogy egymástól függetlenül mindketten olyan filmet készítettetek, amelynek nem ember a főszereplője? Lehet ez egy új rendezői trend, látásmód is?

És még tudnám folytatni a sort olyan új filmekkel, amelyeknek nem ember a főszereplőjük. A Tyúk forgatása alatt hallottam, hogy elkészült egy szamárról szóló film, és most fejeződött be egy olyan produkció, amelynek egy kutya a főhőse.

Úgy tűnik, hogy az utóbbi években több rendező is radikálisan igyekszik megváltoztatni a nézőpontját, és olyan történetet akar elmesélni, amelynek nem ember a főszereplője.

Egy alkotónak az is a feladata, hogy jós legyen, és öt-tíz évvel előre gondolkodjon. A Tyúk is ennek a rendezői trendnek a része lehet.

Lehet olyan olvasata is ezeknek a filmeknek, hogy a rendezők egy kicsit kiábrándultak az emberiségből, és a természet felé fordulnak?

Szerintem nem. A Tyúk az emberről szól, ahogyan a Csendes barát is olyan karaktereket mutat be, akiket magával ragadott a ginkófa titka. Mindkét film igyekszik ellentmondani annak a világképnek, miszerint az ember áll a világegyetem középpontjában, helyette arra helyezik a hangsúlyt, hogy ez egy organikus egység.

Halász Árpád volt a Tyúk állatkoordinátora, akivel korábban a Szabadesésben is együtt dolgoztál. Mit reagált, amikor közölted vele, hogy olyan filmet készítesz, amelyben a tyúk nem csupán egy-egy jelenetig látható, hanem gyakorlatilag az állat a főszereplő? Mennyire volt új számára ez a feladat?

Nagyon örült, amikor elmondtam neki. Árpád kutyakiképzők oktatásával is foglalkozik, akiknek az első vizsgán meg kell tanítaniuk egy mutatványt egy tyúknak. Aki erre nem képes, az kutyatrénernek sem alkalmas. Árpád küldött egy videót, amelyen tyúkok különféle trükköket hajtanak végre. Kiderült, hogy fantasztikus mutatványokat képesek megtanulni. Volt olyan tyúk, amely bóják között szlalomozott, egy másik pedig az elé kitett kártyák közül mindig ki tudta választani a szív királyt, akármilyen sorrendben tették is ki elé a paklit. Miután megnéztem a videót, tudtam, hogy nem okoz majd kihívást a szárnyasokkal dolgozni. Abban is biztos voltam, hogy a legjobb szakembereket találtam meg a feladatra Halász Árpád és csapata személyében.

Több rendezőtől is hallottam, hogy alapjaiban határozza meg egy forgatás hangulatát, ha gyerek is szerepel a filmben, például sokkal türelmesebbek lesznek a stábtagok. Egy tyúk esetében is hasonló a helyzet?

Egyértelműen. Amikor forgattuk a filmet Görögországban, a helyi stábból a camera department [az operatőr, a kameratechnikusok és a világosítók – a szerk.] tagjai késhegyre menő vitát folytattak a producerekkel a fejem fölött. Magasabb fizetést szerettek volna kapni, a producerek viszont nem akartak többet fizetni nekik. Emiatt nagyon belassult a forgatás, mert innentől kezdve a stáb egy része csak tessék-lássék módon dolgozott. Ezt a tyúkok is megérezték. Nem voltak együttműködőek. Rájöttem, hogy megérezték az emberek közt lévő feszültséget. Felhívtam a producereket, hogy ha nem oldják meg ezt a problémát, akkor nem fogjuk tudni leforgatni a filmet. Megértették, és sikerült egyezségre jutni az érintettekkel, és onnantól kezdve a tyúkok is újra tökéletesen végezték a munkájukat.

Itthon február 3-án, a 45. Magyar Filmszemlén láthatta először a Tyúkot a magyar közönség. A vetítés előtt azt mondtad, jobban izgulsz, mint amikor a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon mutatták be. Mi volt az a pont a vetítésen, amikor megnyugodtál, és úgy érezted, minden rendben, és szereti a filmedet a közönség?

Hacsak nem térdcsapkodós vígjátékot készít a rendező, a film nézése közben nem érzi, hogy mit gondol a közönség. Csak a vetítés után érkező reakciókból lehet levonni a következtetéseket, hogy hogyan fogadták a nézők az alkotást. Ezenkívül fontos visszajelzési felület a Letterboxd is, ahol bárki szabadon leírhatja a véleményét. Az oldalon már több mint ötszáz bejegyzés található a Tyúkról. Akkor nyugodtam meg, amikor láttam, hogy csillog a nézők szeme. Rendezőként már nem áll hozzám olyan közel az aktuális filmem, amikor moziba kerül. Már csak azért sem, mert számtalanszor láttam, és már azt sem tudom, melyik lett a végleges verziója.

Mit érzel most, hogy hamarosan mozikba kerül a filmed, amelyen hat éve kezdtél el dolgozni? Ilyenkor már a következő alkotásodon gondolkozol?

A Tyúk tavaly márciusban elkészült. Már a következő filmemen gondolkozom. Mire a közönség elé kerül egy alkotásom, már alig emlékszem rá. Ilyenkor úgy érzem magam a közönségtalálkozókon, hogy a múltamról kell beszélnem. Már egy éve elengedtem ezt a filmet. Alig várom, hogy elkezdődjön a következő rendezésem forgatása.

Mit lehet tudni a következő filmedről?

Jelenleg még egy szerződés sincs aláírva, így részletekről nem tudok mesélni. Négy filmtervem van, és keresem a producereket. Amiben nem vagyok jó, az a pénz megszerzése. Olyan embert keresek, aki beleszeret a projektbe, és szeretne velem dolgozni. Eddig mindig olyan filmet készítettem, amely nagyon más, mint amelyet előtte rendeztem. Éppen ezért most az az ötletem támadt, hogy jó lenne egy trilógiát készíteni a Tyúkból. Megírtuk a Majom forgatókönyvét, és odaadtuk a producernek, aki a Tyúk mögött is állt. Ezenkívül még három filmtervünk van. Az egyik egy super-low-budget produkció, a másik kicsit nagyobb költségvetésű, a harmadik pedig annál is nagyobb, és van egy nagyobb volumenű filmtervünk, hátha megtetszik egy nyugati producernek, aki gazdasági alapon szeretne szerzői filmet készíteni.

A Tyúk április 2-től látható a mozikban a Mozinet forgalmazásában.