A pszichedelikus rockban utazó Meteo frontembere, Rözge Maxim a pandémia alatt megírta és felvette első szólólemezét, a Goldie-t, amely először nálunk hallható. A salesvilág Gomorája, az eltűnés iránti vágyakozás és a történelem vérengző fenevada is előkerül az akusztikus ihletésű lemezen.
Tavaly jelentkezett első nagylemezével a Meteo, a Hayline pedig a hazai pszichedelikusrock-színtér élbolyába katapultálta a zenekart. A koronavírus-járvány persze az ő számításaikat is keresztülhúzta, így az énekes-gitáros-dalszerző a tavaszi karantén alatt elhatározta, hogy minden nap ír egy új zenét (ez lett – stílusosan – a Mindennap új zene), és ebből a téli időszakra össze is állt első szólólemezének anyaga.
„Eleinte hosszabbra terveztem ezt az albumot, amin csak akusztikus gitár, zongora és ének lett volna – fel is vettem tizenhat dalnak a gitáralapjait, majd ahogy elkezdtem belemélyedni ezekbe, rögzítettem hozzájuk a basszusgitárt, aztán a szintetizátorokat, végül a dobot is. Ezzel együtt járt, hogy elkezdtem kihúzni egy-két szerzeményt, végül már tíz- vagy tizenegy számosra szűkítettem a lemezt, aminek címe Goldie lett. Ezt az albumot augusztusban született kislányomnak, Goldának dedikálom. Az utóbbi idő az őreá való várakozásról szólt” – mondta Maxim a Blue Valentine klipje kapcsán, aminek premierje szintén a KO-on volt.
Most azonban már a teljes lemez meghallgatható, amelynek dalairól Maxim külön-külön is mesélt nekünk. A borítófotót Sütő Anna készítette, a design és tipográfia pedig Borsi Judit munkája.
Ez a dal általánosságban véve a dolgok újraindításáról szól – a jó és rossz történelmi időszakok megértéséről és feldolgozásáról. Felveti annak lehetőségét, hogy az újrakezdéssel, átalakítással valójában szimbolikus értelemben egy vérengző fenevadat, egy oroszlánt ébresztünk fel, és ami ezután jön, az talán még nehezebb lesz.
Ennek e dalnak a szövegét az Atlanta című sorozat főszereplője, a Daniel Glover által megformált Earn inspirálta. A hétköznapi nehézségektől való elvágyódásról, a megszokott rutinból való kilépésről szól – ha nem is végleg, de legalább egy kis időre. Ezt az utóbbi hónapokban talán mindannyiunknak sikerült megvalósítania. Ez a szám elhangzott a Mindennap új zene című sorozatban is, amit a karantén alatt csináltam.
A Cheap Gold tematikájának kiválasztásában biztosan szerepet játszottak a sales világában szerzett tapasztalataim is. Főszereplője cinikus, manipulatív, sátáni figura, aki a dal második felében mutatja meg igazi arcát. Ezékiel 28,4: „Bölcsességeddel és értelmeddel gyűjtöttél magadnak gazdagságot, s gyűjtöttél aranyat, s ezüstöt kincses házaidba.” Majd pár sorral később: „Kereskedésed bősége miatt belsőd erőszakossággal telt meg és vétkeztél.” Az itt leírt karakter egyik sikeres értékesítéséről és a megkárosított fölötti örvendezéséről számol be a dal.
A következő dal első felében az iménti történet áldozatának, az átvert, szerencsétlen kisemmizettnek a fohászát halljuk. A Mindenhatóhoz fordul, védelmet kérve a gonosz, becstelen erőkkel szemben. Fölhívja az Urak Urának figyelmét arra, hogy Gomora városát is tűzzel pusztította annak gonoszsága miatt, és elégtételt kér – amit úgy tűnik, meg is kap. Erre válaszul az utolsó versszakban ismét megszólal a salesman, kórusban a többi ördögfajzattal, és saját eszközeivel próbál érvelni büntetésnek elejtése mellett.
Ez a szerzemény egy ártatlan, kallódó naiv fiúról szól, aki nem érti a helyét a világban. Ahol lehet, próbál gyökeret verni, és nem jön rá, hogy éppen ez a fő oka a gyökértelenségének. Van egy kevés önéletrajzi ihletettsége is a karakternek. („Jesus is my savior, Dylan is my preacher.”) A My kapcsán felmerül a kérdés: vajon lehetséges-e a különböző, szembenálló oldalak felszámolása, vagy azok egymással való megbékítése?
A két dal témája összekapcsolható: mindkettő egy tengerparti nyaralás emlékét idézi fel, a Banana Tree-t hangzásában pedig a Better Call Saul sorozat főcímdala inspirálta.
A szám komor képet fest egy olyan emberről, aki kétségei között őrlődve próbál értelmet találni valaminek – lényegében bárminek –, majd végül kijelenti: „Life confuses me” („Az élet összezavar”). A hangszerelésben Moon Dog zenéje inspirált.
Ez a dal egy halálosan fájdalmas, de nem reményvesztett szerelmi kapcsolatról szól. Felveti annak lehetőségét, hogy a ragaszkodás és a szeretet képes megmenteni az emberi sorsokat, bár ehhez sokszor természetfeletti kegyelem is szükséges.
Az utolsó epizód szövege – hasonlóan az Atlantához – az eltűnés iránti vágyakozásról szól. A hétköznapok monotonitásából való kilépéssel szemben itt már a földi létből, a tér-idő rabságából való kiszakadás után sóvárog az elbeszélő: eltekint Északra, Délre, Nyugatra, Keletre, de sehol nem talál nyugalmat. Minden hiábavalóságának sommás végkövetkeztetésével készül fel a romlandóság elhagyására. Végül minden lányok és fiúk anyját és apját nevezi meg az élet fő rendezőelveként, párhuzamba állítva őket A szépség és a szörnyeteg meséjének két főszereplőjével.