• Láss, ne csak nézz! – Fotókiállítás-ajánló az idei nyárra

    2023.07.03 — Szerző: Dobri Imre

    Megszámlálhatatlan fényképet készítünk jártunkban-keltünkben, melyeket aztán soha többé nem néz meg senki, csak ömlesztve eltároljuk őket a felejtés felhőiben. A jó fotó azonban egy szelet az örökkévalóságból, ezért olyan kiállításokat ajánlunk, melyek maradandó fotográfiai élményeket ígérnek a nyárra.

  • „Film”, 1993/2002, szitanyomat, tus  Kép forrása: B32 Galéria és Kultúrtér
    „Film”, 1993/2002, szitanyomat, tus
    Kép forrása: B32 Galéria és Kultúrtér

    A mai magyar fotográfia éppoly sokszínű, mint a vizuális művészetek oly széles és változatos palettája. Új és hagyományos technikák, digitális és kézműves kísérletek, szociográfiai és szubjektív témák, portrék és absztrakt ábrázolások éppúgy beletartoznak, akárcsak immár a mesterséges képalkotás legújabb útjai. Egy korábbi cikkünkben is felvetettük a kérdést, hogy vajon hol húzódnak a művészet határai, a fotográfiával kapcsolatban azonban egy szempont kikerülhetetlennek tűnik: a fénnyel írás origója az emberi tekintet. (Legalábbis egyelőre – tehetjük rögtön hozzá.) Ajánlónkban az idei nyár három budapesti és három vidéki fotókiállítását mutatjuk be, melyek külön-külön is tartogatnak izgalmas különlegességeket.

    Mint Te és Én – Fiatal Magyar Fotográfia

    A Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház új kiállítása a kortárs magyar fotóművészet témáit, technikai kísérleteit, műfaji sajátosságait, valamint a médium különböző határátlépéseit mutatja be 30 fiatal fotográfus közel 100 művén keresztül. A csoportos tárlat egyfajta kísérlet is egyben, hogy az egymástól olykor radikálisan különböző módszerekkel, más és más technikai megoldásokkal dolgozó, valamint egyéni és sajátos látásmóddal rendelkező alkotók műveinek közös megjelenítése folytán vajon kirajzolódnak-e közös nemzedéki vagy korszakos vonások, jellegzetességek a kiállításon. Ennek a kérdésnek különös tétet ad, hogy korunk folyton változó világában olykor éppen elveszni látszik mindaz, ami összeköt, amit közösnek nevezhetünk. Sárvári Zita kurátori ajánlóját idézve „a Mint Te és Én címválasztás az egyén függetlenségét és személyes identitásának kifejezését szimbolizálja, az intim én-re, testünkre, annak kiterjesztett határaira utal. Jelent különállást és társas magányt, de jelenti a közösséget, legyen az virtuális vagy valós, és az összetartozást is.”

    Kiállító alkotók: Álovits Bálint, Bartha Máté, Bede Kincső, Bilak Krystyna, Biró Dávid, Bognár Benedek, Bolla Szilvia, Dobokay Máté, Ember Sári, Éder Krisztián, Fabricius Anna, Gáldi Vinkó Andi, Geibl Kata, Ladocsi András, Kis-Kéry Anna, Klenyánszki Csilla, Andreas Laszlo Konrath, Kontha Dora, Móró Máté, Szanto Borbala, Neogrády-Kiss Barnabás, Perlaki Márton, Pósalaki Anett, Puklus Péter, Rédling Hanna, Schmied Andi, Schuller Judit Flóra, Standovár Júlia, Szalai Dániel, Vékony Dorottya, Vizi András Tibor

    Kurátor: Sárvári Zita

    A kiállítás megtekinthető 2023. augusztus 19-ig a Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Házban.

    Enteriőr a „Mint Te és Én” című kiállításon  Fotó: Biró Dávid / Mai Manó Ház
    Enteriőr a „Mint Te és Én” című kiállításon
    Fotó: Biró Dávid / Mai Manó Ház

    Pictorial Collective: Petőfi utcák népe – Szubjektív fotós látlelet a magyar társadalomról

    Különös szociográfiai kísérletbe fogott a Pictorial Collective dokumentarista fotós kollektíva kilenc tagja, akik az elmúlt másfél évben a Petőfiről elnevezett utcák lakóit fotózták szerte az országban és a határon túli magyarlakta településeken. Mivel az elmúlt másfél évszázadban szinte minden helységben neveztek el legalább egy utcát Petőfi Sándorról, ezért egy valóban széles és színes körképet láthatunk a mai magyar társadalom szinte minden szegmenséből. Ahogy a kiállítás meghívójában írják, mindez 2800 utca 266 ezer lakóját jelenti, azaz a bemutatott képek is csak egy szűkebb válogatásként adhatnak keresztmetszetet egy velünk élő valóság vizuális emlékeiből.

    Mit mutatnak rólunk a képek, és mit mutathatnak meg a néző előítéleteiből? Ha a környezetünk folyamatosan visszahat ránk, akkor vajon a fotókon szereplőket mennyire határozza meg „a hely szelleme”, a Petőfi utcaiság, és vajon mit mond el a közös múlttudatunkról az, hogy hogyan gondozzuk a jeles emberekről elnevezett köztereinket? És ugyancsak, mennyire tudjuk ítélkezés nélkül látni a valóságot, vagy egy rosszul öltözött ember látványát már csak a közösségi média által elhomályosított ízlésünk hamis szemellenzőjén keresztül vagyunk képesek szemlélni?

    Kiállító fotográfusok: Bácsi Róbert László, Bődey János, Hirling Bálint, Mohai Balázs, Móricz-Sabján Simon †, Pályi Zsófia, Stiller Ákos, Urbán Ádám és Végh László, a Pictorial Collective tagjai

    Kurátor: Virágvölgyi István

    A kiállítás megtekinthető 2023. október 1-ig a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban.

    „Petőfi utcák népe” – Mohai Balázs: „Tiszaug”  Kép forrása: Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ
    „Petőfi utcák népe” – Mohai Balázs: „Tiszaug”
    Kép forrása: Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ

    Szirányi István: Rétroviseur

    A B32 Trezor Galériában tekinthető meg Szirányi István kiállítása, mely bepillantást enged a sokoldalú művész egyedi látásmódjába lenyűgözően szerteágazó alkotói tevékenységén keresztül. A tárlat címe, a „rétroviseur”, visszapillantó tükröt jelent, de szabad fordításban visszanéző embert is jelenthet franciául. Ahogy maga Szirányi István fogalmaz ajánlójában: „Ez a kis kamarakiállítás nem lehet életmű-kiállítás, de egy bizonyos életutat reprezentál. Merítés a múltból egész a máig; idő-kollázs, tér-idő. Fotók, festmények, grafikák, szitanyomatok, tárgyak, művészkönyvek, naplók – felölelve több mint negyven évet. Filmtekercs, kottaállvány, telefon, metszőolló, tyúklétra »találkozása a boncasztalon«. Utalások, feldolgozások egy bizonyos saját »periódusos rendszerben«.” A kiállított műveket szemlélve megérthetjük, hogy a vizuális műfajok között mennyi átjárási lehetőség nyílik, miközben minden alkotás mégis magán viseli Szirányi István jellegzetes szellemiségét.

    A kiállítás megtekinthető 2023. augusztus 4-ig a B32 Trezor Galériában.

    „Transzparencia I.”, 1998, digitális nyomat  Kép forrása: B32 Galéria és Kultúrtér
    „Transzparencia I.”, 1998, digitális nyomat
    Kép forrása: B32 Galéria és Kultúrtér

    Hajdú D. András: Cataracta – Múlóban a sötétség

    A szentendrei Vajda Múzeum PhotoLab galériájában nyílt meg Hajdú D. András hosszú távú dokumentarista fotóesszéje, mely Dr. Hardi Richárd magyar szemorvos és szerzetes misszióját követte nyomon a Kongói Demokratikus Köztársaságban. Dr. Hardi Richárd a katolikus Nyolc Boldogság Közösség tagja, huszonnyolc éve él és dolgozik a kongói Kelet-Kasai tartomány fővárosában, Mbuji-Mayiban, ahonnan rendszeres missziós utakat tesz a megye eldugott szegleteibe, hogy esélyt adjon azoknak a betegeknek is, akik akár 600-800 kilométerre laknak a szemészeti centrumtól. Hajdú D. András fotósként és dokumentumfilmesként nyolc éve csatlakozott az orvosi misszióhoz, idáig összesen háromszor töltött hosszabb időszakot Kongóban, 2015 és 2022 között.

    Egy tőlünk távolinak tűnő világba kapunk bepillantást a fotográfus lencséjén és személyes történetén keresztül, azonban képei éppen arra mutatnak rá, ami a nyugati társadalmakból egyre jobban hiányzik: a szolidaritás, a segítő kéz, a reményt beteljesítő cselekedetek önfeláldozó szolgálata, főleg ott, ahol semmi sem létezik az általunk természetesnek vett komfortból és szolgáltatásokból. A nyugati városi ember legtöbbször a saját szomszédját is kikerüli, míg egy magyar szerzetes az életét áldozza a valóban szükségben lévőkért, bárhol is legyenek a világban. Ezek a képek a dokumentarista fotográfia lényegét teljesítik be azzal, hogy emberi mivoltunk alapértékeinek tükreként állnak előttünk.

    Kurátor: Kopin Katalin

    A kiállítás megtekinthető 2023. szeptember 10-ig a szentendrei Vajda Múzeum PhotoLab galériájában

    Hajdú D. András: „Cataracta”  Kép forrása: Ferenczy Múzeumi Centrum, Vajda Múzeum
    Hajdú D. András: „Cataracta”
    Kép forrása: Ferenczy Múzeumi Centrum, Vajda Múzeum

    Halas István: Katalógus

    A Székesfehérvári Szent István Király Múzeum kiállítása Halas István közel negyven évet átölelő fotográfiai életművéből válogat, számos olyan fotót is bemutatva, melyek most először láthatók a közönség számára. Halas István igazi kísérletező művész, akinek fotói, a magyar írókról, zenészekről, képzőművészekről, irodalmárokról, filmesekről készített portréi, műterem-, panoráma-, épület- és városképei, a terekkel, a hiánnyal és a házhelyekkel foglalkozó felvételei a magyar fotókultúra fontos műveivé váltak. A Katalógus című kiállítása egy tágabb projekt része, amelyben a művész maga és mások számára rendszerezi, értelmezi, bemutatja és kutathatóvá teszi az elmúlt negyven évben elkészült munkái értékesnek vélt darabjait. Az eddig publikált és kiállított művei hátterében több száz nagyítás, print, több ezer negatív és több százezer digitális felvétel áll. Művészi pályáját két részre osztja az analóg és a digitális technika helycseréje a fényképezésben. A kiállítás tematikusan mutatja be az életművet a szuggesztív portréktól a légies városképekig, képeinek technikai változatosságát is felvillantva a klasszikus négyzet formátumú, letisztult portréktól a kollázsokon és az egymásra exponált vagy kézzel utólag módosított negatívok nagyításain át a sorozatképekig, majd a digitális fotográfiai kísérletekig.

    A kiállítás megtekinthető 2023. szeptember 10-ig a Székesfehérvári Szent István Király Múzeum Országzászló téri kiállítóhelyén.

    Halas István: „Rembrandt”, 1977  Kép forrása
    Halas István: „Rembrandt”, 1977
    Kép forrása

    Szabó Judit: Összegzés

    Plank Judit egy jó tíz évvel ezelőtti kiállítás kapcsán így írt Szabó Juditról a Fotóművészet című folyóiratban: „Mivel Judit képi látványokon keresztül gondolkodik, a külvilágról nyújtott információk szó szerinti olvasata mellett az a mód is érdekes, ahogyan azt közvetíti. Ami a legkönnyebben dekódolható, az a szereplői arcán látható érzelmek: kíváncsiság, szomorúság, lemondás, várakozó figyelem, meditálás vagy öröm. A másik szint az a kontextus, amelyen belül a rejtélyes időrétegek, a hely, a szereplők és az adott helyzetek érdekes élettöredékekké állnak össze. E töredékekbe sűrített létállapotok a szerző reflexiói a világra és bizonyos mértékig talán önmagára is: kiszolgáltatottság, véletlenek játéka, összetartozás, barátság, szemlélődés és utazás.”

    bb

    Szabó Judit a minket körülvevő hétköznapi valóságot egy egészen egyéni fénytörésben tudja megmutatni. Képei mintha átértelmeznék a hétköznapiságot, és egy-egy véletlennek tűnő mozzanat megörökítésével egy teljesen más, meglepő oldalát domborítja ki a legszokványosabb pillanatoknak is. A Magyar Fotográfiai Múzeumban nyílt kiállítása egy retrospektív válogatás a gazdag életműből, melyen az Amszterdamtól Budapestig készült korábbi sorozatai mellett olyan méltán híres képek is szerepelnek, mint például az Elefánt 1983-ból.

    A kiállítás megtekinthető 2023. augusztus 26-ig a Magyar Fotográfiai Múzeumban.

    Szabó Judit: „Elefánt”, Budapest, 1983  Fotó: Kiss Imre / Mai Manó Ház
    Szabó Judit: „Elefánt”, Budapest, 1983
    Fotó: Kiss Imre / Mai Manó Ház

     


  • További cikkek