• Mi az, hogy normális?

    Csuja László: Virágvölgy

    2018.09.03 — Szerző: Jakab-Aponyi Noémi

    Csuja László első nagyjátékfilmje egy csecsemőrablás következményeit mutatja meg két ember életében. A téma nem könnyen emészthető, és a minden erkölcsi gátlást nélkülöző női főszereplővel is nehéz azonosulni, mégis működik a mozi.

  • Mi az, hogy normális?

    A rendezőt elmondása szerint a Virágvölgyben (is) az érdekelte: mi az, hogy normális. Ahhoz, hogy ezt megkérdezze, mindent kicsavarva és a visszájára fordítva mutat meg. „A jó a rossz, a rossz a jó” ‒ magyarázza nagybátyja már a film elején Lacinak, az egyik főhősnek. Egy pszichológiai teszt eredményét várják, ami alapján kiderül, sérült-e Laci annyira, hogy ne tudjon önálló döntéseket hozni, és nagybátyja gyámságára szoruljon. Ez a nagybácsinak ingyen munkaerőt és állami támogatást, Lacinak viszont rabszolgamunkát és munkásszállást jelentene.

    Bianka, a film másik főszereplője egy lakótelepen lézengő kamaszlány, aki csak úgy él bele a világba, csinálja, amihez kedve támad, csak hogy ne unatkozzon. Teszi mindezt úgy, hogy nagy ívben fütyül tetteinek következményeire. Amikor meglát egy síró csecsemőt, akit az anyja heves üvöltözés és rázogatás után egy időre magára hagy, hogy másik gyereke után fusson a parkban, fogja a babát, és elrabolja. Ezután fő célja az lesz, hogy fészket rakjon, de egyik exe sem fogadja szívesen.

    A „minden fordítva van” elvéhez az egész film következetes marad: Biankának végül éppen Laci segít, akinek papírja van róla, hogy nem képes önálló döntést hozni; éppen azok próbálnak a leglelkesebben otthont biztosítani kettejüknek és a babának, akiknek szintén nincs otthonuk (egy munkásszálló lakói); a film végén hangsúlyos helyszínként megjelenő Virágvölgy pedig egy istálló, amiben bár egy kisded, egy férfi és egy nő tölt el egy éjszakát, szó sincs messiásról, Máriáról. A műfajokkal ugyanígy játszanak az alkotók: a melodrámákból ismert hősnőből a film noirok femme fatalja lesz Bianka személyében, a thriller egyik fontos sajátja, az eltűnt szereplő keresése helyett pedig itt annak elrablását követhetjük végig egy furcsa road movie-ban, amelyben a szereplők maguktól képtelenek lennének a helyváltoztatásra, a menekülésre, mindig mások vezetésére szorulnak.

    Mi az, hogy normális?

    Bianka szerepében az Instagram-sztárból és énekesnőből lett modellt, Berényi Biankát látjuk, aki már-már irritáló ösztönlényként van jelen a filmben. Karaktere Méhes Mariettát juttathatja eszünkbe, már csak hanghordozása, sokszor mindenféle érzelemtől mentes, üres tekintete miatt is. Vass Gergely operatőr Bianka hajának és testének mozgásával, táncával adja vissza azt, ahogy a lány amorálisan lebeg a világban. A film egyik erőssége, a szereplőválasztás paradox módon a gyengesége is: Bianka karaktere ugyanis olyan elementáris erővel van jelen, hogy bár lehetetlen megkérdőjelezni hitelességét, időnként már sok belőle. Ilyenkor azonban, még mielőtt a lány széttrollkodná az egész filmet, egyensúlyt teremt a másik szereplő, Laci (Réti László többszörös speciális olimpiai bajnok görkorcsolyázó alakítja). A fiú mindenben az ellentéte Biankának, csak egyetlenegy, rendkívül fontos mozzanatban nem: ő is a társadalmon kívül rekedt. Egy pillantása elég, hogy elhiggyük neki: tényleg próbál mindent megtenni váratlanul ölébe pottyant „családjáért".

    A két főszereplő hozza magával a film képi világát meghatározó stílusokat: Bianka a költőiséget, Laci a szocio-realizmust. Régen kaptak már olyan hiteles filmes ábrázolást a társadalom alsóbb rétegei, mint ezúttal – a munkásszállón, a vidéki kempingben, az építkezésen. A rendező a sajtóvetítést követő beszélgetésen elárulta, hogy nem akart társadalomkritikát festeni filmjében, mégis pontosan utal a nagy magyar valóságra Laci nagybátyjának és az építkezés vezetőjének odaskiccelt ábrázolása, vagy amikor egy pillanatra a modernkori rabszolgatartás sejlik fel a felújítandó ház pincéjében. Ehhez tesz rá egy lapáttal az Ocho Macho kétszer is felcsendülő, búsulva vigadó, igazi magyar életérzést árasztó slágere, a Jó nekem.

    Mi az, hogy normális?

    A rendező nem ítélkezik, nem bölcselkedik, csak kérdéseket vet fel, hogy mi a társadalmilag elfogadható, mit jelent szülőnek lenni, otthont teremteni, rálelhet-e két, a közösségből kitaszított ember a boldogságra, létezik-e „virágvölgy”. Csuja László korábban is feszegette a normalitás kérdéskörét a Foszfor és A dugulás című kisfilmjeiben. Teszi ezt ebben a filmjében is úgy, hogy nem esik sem a lesajnálás, sem a giccsvadász megközelítés csapdájába, és kerüli az olyan erőszakos, szenvedős jeleneteket is, amelyeket sok szerzői filmes előszeretettel használ.

    Karlovy Varyban, ahol a Virágvölgy az East of the West versenyprogramban elnyerte a zsűri különdíját, az ítészek kiemelték a film szelídségét, ami nemcsak a két szereplő között kibontakozó kapcsolatból fakad, de abból az érzékenységből, empátiából és szeretetből is, amellyel Csuja László ábrázolja napjaink világát és azokat az embereket, akiket éppen kitaszítottságuk miatt nem szokás reprezentálni. A filmalap Inkubátor Programja támogatásával készült Virágvölgy egy első filmes fontos debütálása, és noha tipikus fesztiválfilm, ez nem zárja ki, hogy a közönség is nyitott legyen rá.

    Pontszám: 9/10

    Virágvölgy/ Blossom Valley
    Színes, magyar road movie, 83 perc, 2018
    Rendező: Csuja László
    Operatőr: Vass Gergely
    Szereplők: Berényi Bianka, Réti László, Kozma Károly, Kardos György, Kardos Róbert
    Bemutató dátuma: 2018. augusztus 30. (Forgalmazó: Elf Pictures)
    Korhatár: 16 éven aluliak számára nem ajánlott!


  • További cikkek