Nem beledögleni!

A jó ügyek élharcosai csak a legritkább esetben makulátlanok annyira, ahogy azt naivan elképzeljük. Bár Jean-Marc Vallée három Oscar-díjat nyert drámájának hősét némiképp „átírták” az egységesebb cselekmény kedvéért, annyit azért biztosan lehet tudni, hogy az igazi Ron Woodroof (1950–1992) ugyanúgy többre értékelte a sztriptízbárokat és a heroint az irgalmas szamaritánusságnál, mint filmbéli énje. Mégis – akarva-akaratlan – több száz HIV-fertőzöttnek adott reményt és lehetőséget a hosszabb életre a nyolcvanas évek végén, pusztán mert volt bőr a képén nem beledögleni az AIDS-be. Ron Woodroof ugyanis a gyógyszergyárak és az egészségügyi rendszer önkényére fittyet hányva az Államokban nem engedélyezett medicinákat kezdett csempészni és árulni a kétségbeesett betegeknek. Eközben a megjósolt idejét jócskán túlélő férfi megmaradt a drog és a táncos lányok lelkes csodálójának, de az általa alapított vásárlói klub híre az egész világot bejárta.

Vallée filmje meg sem próbálja leplezni Ron barbárságát, sőt valós megfelelőjénél nagyobb tahónak láttatja, hisz Woodroof sosem volt megrögzött homofób. A költői túlzások a legkevésbé sem csorbítják a film érdemeit, sőt. Éppen ezért engedtessék meg egy költői túlzás e sorok szerzőjének is: a július 9-e óta a magyarországi boltok polcain is elérhető film főhőse akkor kezdett el igazán élni, mielőtt meghalt volna. Szomorú diagnózisát tudomásul véve Ron az alternatív AIDS-orvoslás önjelölt szakértőjévé válik, sikeres szürke bizniszt indít, beutazza a fél világot, és nagyon fontos barátságokra is szert tesz. Sokkal fontosabbakra, mint korábban a bikaviadalokat követő szexpartikon.



A Mielőtt meghaltam elegáns mozi. Didaktikusságtól mentesen beszél a kisember társadalmi gépezetekkel vívott harcáról, mindeközben megmarad egy texasi rodeós személyes drámájának, mely felfogható egyfajta megváltástörténetként is. A film sikerességéhez a határozott rendezésnél és a kimért forgatókönyvnél is nagyobb mértékben járult hozzá Matthew McConneghy Oscart érő alakítása: a vállán cipeli ezt a súlyos monstrumot. Az átlényegülés itt nem a legjobb szó: a színész a legösztönösebb szinten formálja meg Ron karakterét, apró rezdülései, reakciói, mimikája páratlanul hitelessé varázsolják a figurát. A DVD-n található 5.1-es magyar szinkron elfogadható, de nem képes visszaadni, pótolni az autentikus texasi akcentust, amit McConneghy olyan természetesen, sőt szívmelengetően használ.  A transznemű Rayont alakító Jared Leto hátborzongató alakításáért szintén jogosan járt az Oscar. A két főhős viszonya, barátsága egyszerre groteszk és megrendítően emberi. Jennifer Garner doktornője a torz lelkű főhősök mellett egyedüliként igyekszik egy objektívebb nézőpontot képviselni.



Illő volna néhány szót ejteni a korong extráiról −  ha lennének (az eredeti 5.1-es és az angol DTS hangon, a magyar szinkronon és feliraton, illetve a jelenetválasztón kívül). Így engedtessék meg, hogy eljátsszak a gondolattal, milyen plusz tartalmakat néznék meg szívesen a DVD-ről. Noha a külföldi Blu-ray kiadáson is csak egy négyperces kommentár és néhány kimaradt jelenet található, azért álmodozni szabad − fiktív extráim tehát a következők:

1. Rövid dokumentumfilm a színészek fizikai átalakulásáról, érintve McConneghy teljes elzárkózását a külvilágtól, melynek során 21 kilót adott le, és szándékosan nem ment ki a napra, hogy fehér maradjon a bőre.


2. A forgatókönyv kalandos útja 1992-es megírásától a kilencvenes évekbeli hányattatásain keresztül a film elkészültéig. Több rendező kezében is megfordult a szkript, a főszerep eljátszására pedig egy ideig esélyes volt Brad Pitt és Ryan Gosling is.


3. Dokumentumfilm a valós Ron Woodroofról és a Dallas Vásárlói Klubról.


4. Annak bemutatása, hogy az alkotók miért érezték szükségesnek a változtatásokat a valósághoz képest. A filmbéli Woodroofnak nincs családja, ám valójában felesége és gyermeke is volt, a forgatókönyvírók azonban igyekeztek a főszereplő egyéni drámájára fókuszálni.