×

Nagyszerűen egyszerű
Hannes Holm: Az ember, akit Ovénak hívnak
Jónás Ágnes
2016 // 07. 06

Ové, az ötvenkilenc éves svéd férfi leg­főbb vágya, hogy távoz­zon ebből az árnyék­világból, de szom­szédai még meg­halni sem hagy­ják ren­desen. Hannes Holm Az ember, akit Ové­nak hív­nak című filmje hol nevet­tető, hol torok­szo­rító sza­tíra a fogyasz­tói társa­dalom­ról, a bürok­ráciá­ról, amely a két­kezi munka érté­kével, a sze­retet és az elfo­ga­dás fon­tos­sá­gával szem­besít.

Bevallom, egy kicsit tartottam a filmtől, hiszen nem ez lett volna az első eset, hogy egy rendkívül sikeres regény (Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak) filmváltozata nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. De szerencsére már az első félórában eloszlott minden aggodalmam. Hannes Holm munkája hű marad Backman regényének világához – hamisítatlan skandináv, abszurd humorú történet. Senki ne számítson adrenalint egekbe csapó akciókra, a rendező ennél izgalmasabbat tartogat: hús-vér embereket, hétköznapi figurákat és érzékeny humort. A történet éppen attól remek, hogy semmi különös nincs benne, „csupán” egy roppant emberi, tragikomikus mese.



Ove ötvenkilenc éves, Saabot vezet, és megvan a véleménye mindazokról, akik képesek Volvót vagy pláne valami lehetetlen külföldi márkát venni. Harminc év után elbocsátják a munkahelyéről, a vasúttársaságtól – őt, akinek lételeme a munka! Nem sokra becsüli a komputerizált világot, azokat a dolgokat érti, amiket látni és tapintani lehet: beton és cement, üveg és acél, szerszámok – dolgok, amiket ki lehet számolni, le lehet rajzolni egy papírra. Ove fekete-fehér ember, csak helyes és helytelen dolgok léteznek számára. Önkéntelenül elcsodálkozunk egyszerűségének nagyszerűségén: filozofálás nélkül képes élni megszokott életét. De érző lélek is, egy bólintással befogadja a hazulról elkergetett homoszexuális fiút, ahogy ő mondja, a „melegféle” srácot. Ráadásul naponta látogatja elhunyt felesége, Sonja sírját: beszámol neki a mindennapi történésekről, és arról, hogy mennyire megváltozott a világ.



A film abszurdba hajló humorának alapja, hogy szomszédai, mintha összeesküdtek volna ellene, még meghalni sem hagyják Ovét, aki pedig semmire sem vágyik jobban. Több alaposan megtervezett öngyilkossági kísérlete hiúsul meg, mert a szomszédok egymás után fordulnak hozzá gondjaikkal. Radiátort kell légteleníteni, mosogatógépet megszerelni, máskor utánfutós autóval tolatni, vagy épp egy rozoga macskát befogadni. A főszereplő öngyilkossági kísérleteit bemutató sztori időnként a múltba kanyarodik, egy olyan világba, ahol az emberek még nem készítettek szelfiket a nagy pillanatokról, csupán megélték az élet szép és tragikus történéseit. Hol egy spanyol szigeten, hol Ove munkahelyén, hol pedig az idilli gyermekkorban találjuk magunkat. A flashbackekből, az egyes szám első személyű narrációból és a dialógusokból ismerjük meg a főszereplő személyiségét, tragédiáját – és ahogy egyre közelebb kerülünk hozzá, minden tette indokolttá válik.



Az egyszerű vizuális koncepcióhoz (hideg-meleg hangulatú beállítások váltják egymást) mérnöki pontossággal kimunkáltszínészi alakítások társulnak. Az alkotás velejét, a torokszorító pillanatokat, a katarzist a szereplők valódiságának köszönhetjük. A színészek részben olyan figurák megformálói, akikkel a hétköznapokban bármikor találkozhatunk (a terhes iráni nő, a nagydarab, jópofizó informatikus, a homoszexuális fiú, az Alzheimer-kóros Rune és felesége emlékezetes típusok). Rolf Holger Lassgård nem véletlenül egyike a legnépszerűbb skandináv színészeknek: nyoma sincs nála felesleges gesztusnak, mimikának, remekül alakítja Ovét, nagyszerűen mutatja meg érzelmi fejlődését is. Talán a maszkmesterek bakija, hogy ötvenkilenc helyett masszív hetvenévesnek néz ki, de ez mit sem változtat a tűpontos színészi alakításon. Az Iránból menekült, kétgyerekes, egyszerre önfejű és melegszívű nőt játszóBahar Pars kiváló komikusi vénáját bizonyítja (e szerepéért Guldbaggen-díjra jelölték).Ove feleségét, Sonját (Ida Engvoll) a flashbackekből ismerjük meg. Mosolygós, hatalmas kék szemébe, intelligenciájába egy kicsit mindannyian beleszeretünk. Ő az oka annak, hogy a történet transzcendens töltetet kap, az ő léte és nem léte miatt süt ki a nap vagy borul be az ég. Jeleneteibe élénkebb színeket kever a rendező, árad belőlük az élet és az energia, míg a jelenbeli, lakóparki létet a barna, bézs és kék hatja át. Noha a film az érzelmekre fókuszál, a színészi játéknak és a zenének hála nem hajlik giccsbe.



Hannes Holm filmje éppolyan szellemesre és szívbemarkolóra sikeredett, mint a regény, amelyen alapul. Hol nevettető, hol torokszorító szatíra ez a fogyasztói társadalomról, a bürokráciáról, filmvászonra írt tanulmány a kétkezi munka értékéről, egymás megértésének és a másság elfogadásának fontosságáról. Mindenkinek sokat mondhat, de talán azoknak a legtöbbet, akik elvesztettek már valakit szeretteik közül.

Pontszám: 10/10

Az ember, akit Ovénak hívnak (En man som heter Ove)
Színes, magyarul beszélő, svéd fekete komédia, 116 perc, 2015
Rendező és forgatókönyvíró: Hannes Holm
Író: Fredrik Backman
Operatőr: Göran Hallberg
Zene: Gaute Storaas
Szereplők: Rolf Lassgard,Bahar Pars, Ida Engvoll, Zozan Akgün, Tobias Almborg, Anna-Lena Bergelin, Lasse Carlsson, Karin de Frumerie, Simon Edenroth, Fredrik Evers, Filip Berg

Bemutató dátuma: 2016. július 7.  (Forgalmazó: Vertigo Média Kft.)
16 éven aluliak számára nem ajánlott

Megosztás:

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben