×

„Nem vagyok meg nem értett művész”
Interjú Lichter Péterrel
Benke Attila
2017 // 05. 04

Experimentális filmek ritkán kerülnek mozivászonra, ezért is jó hír, hogy az Art+Cinema műsorára tűzte a fiatal magyar kísérleti filmes, Lichter Péter első nagyjátékfilmjét, a Fagyott májust. Az avantgárd horror elkészültéről, koncepciójáról és várható fogadtatásáról kérdeztük a rendezőt.

Milyen ma magyar avantgárd filmes rendezőnek lenni?

Világszinten is egy szubkultúra az avantgárd filmkészítőké, Magyarországon pedig kifejezetten szubatomi kultúra. Mégsem érzem úgy, hogy különösebben más lennék, mint a többi filmes, bár a diskurzusok másfélék persze. De kollégák, barátok sokszor irigyek is rám, máskor meg én vagyok irigy például Herendi Gáborra, hogy neki milyen jó, mert tízmillió embernek csinálhat filmet. Egyébként filmkészítésen kívül írok kritikákat, és egyetemi filmes kurzusokat tartok. Szóval nem érzem magam meg nem értett művésznek.

Mióta érdeklődsz a kísérleti filmek iránt, és miért vonzanak?

Engem a filmezés érdekel, nem a kísérleti filmezés, ami igazából egy skatulya. Rögtön filmeket akartam csinálni tizennyolc évesen, nem kifejezetten kísérleti filmeket. Stephen King jut eszembe – persze távol álljon tőlem, hogy egy kategóriába soroljam magam vele –, aki az egyik kedvenc íróm: ő mondja mindig azt, hogy horroríróként skatulyázzák be, de ő nem így tekint magára. Történeteket ír, melyeket bizonyos dobozokba be lehet rakni persze. Engem is a film érdekel, nem a kísérleti film.

Doktori disszertációdban az amerikai avantgárd filmek hollywoodi sci-fikre gyakorolt hatásáról írtál, és rávilágítottál egy határozott alkotói törekvésre. Mondhatjuk, hogy a Fagyott május ennek a gyakorlati megvalósítása?

A doktori téma körvonalazásakor az érdekelt, hogy a kísérleti filmeket különleges állatfajként kezelik, mégis megfigyelhető, hogy a fősodor integrálja az elemeiket. Részt vettem egy hazai kerekasztal-beszélgetésen, ahol egy filmtörténész azt mondta, ezek a filmek nem is filmek, galériában, kiállításokon van a helyük. Engem ez annyira idegesített, hogy tudatosan be akartam mutatni a disszertációmban: az experimentális film igenis integrálható a mainstreambe, sőt a műfaji filmbe. Gyerekkorom óta imádom a sci-fit és a horrort, így a Fagyott májusban, mondhatjuk, én is arra törekedtem, hogy az avantgárdot és a műfajfilmet összehozzam. A posztmodern műfaji kísérletezés eddig is izgatott, a formák is érdekeltek mindig, ezekkel szeretek játszani. Nyilván azért is kísérleti filmeket készítek, mert filmjeimben a játékon van a hangsúly.

Erős, misztikus atmoszférát teremt a kísérteties erdő a Fagyott májusban. Hol forgattátok a filmet?

A Pilisben, a Budai-hegységben, a Bükkben és a Börzsönyben. Olvasgattam túrablogokat, nézegettem a Google Mapst, majd az operatőrrel, Gerencsér Dáviddal beültünk az autóba, és elmentünk a kiválasztott helyszínekre. Kevés szereplőnk volt, nem kellett nagy stábot mozgatni, kvázi szabadon dolgoztunk. Az erdő eleve ősi, misztikus helyszín, az éjszakai erdővel kapcsolatban pedig van az emberben egy elemi félelem, ezért is volt nagyon izgalmas a forgatás. Személyes kötődésem is van az erdőhöz: imádok túrázni, gyerekkoromban a haverjaimmal sokat bandáztunk erdőben.

Miért pont 1990-ben játszódik a film?

Egy felirat már a kezdő képsorok előtt elhelyezi térben és időben a sztorit: „1990, az összeomlás után” – ezzel igyekeztünk a nézők fantáziáját stimulálni. Tipikus posztapokaliptikus sablon ez. Kezdettől egy alternatív rendszerváltást képzeltünk el atomkatasztrófával, harmadik világháborúval, melyben Gorbacsov és Reagan szétlőtték egymást. Bartók Imrével, akivel a forgatókönyvet írtuk, biológiai kataklizmán is gondolkodtunk, de végül a direkt magyarázatokat inkább elhagytuk.

A Fagyott május t végignézve úgy éreztem magam, mint egy nyomasztó, horrortémájú videojátékban. Direkt videojáték-szerűvé akartad tenni a filmet?

Érdekes felvetés, mert a forgatókönyv írásakor valóban szóba kerültek a videojátékok, bár az én fejemben inkább filmes minták voltak, például Fliegauf Benedek Tejútja. Egy ismerősöm a S.T.A.L.K.E.R. című csernobili poszt-apokaliptikus horrorjátékhoz hasonlította a filmet, nekem pedig így utólag a Wolfenstein 3D jut eszembe, amivel régen sokat játszottam. Ott egy börtönből kell kiszöknöd, és a pályákon gyakran el lehet tévedni, ami nagyon frusztráló tud lenni. Benne vagy egy sztoriban, ami a kijárat szem elől tévesztése miatt belassul. A filmben valami hasonló dolog történik. Rengeteg ilyen horrorfilm van, amikor a szereplők elvesznek az erdőben, nem találják az utat – de ez általában öt percig tart. Én ezt huszonöt percre toltam ki.

A hatáshoz hozzájárul, hogy cselekményt a főhős szemszögéből, szubjektív nézőpontból vettétek fel.

Igen, végig megtartottuk a szubjektív nézőpontot. Speciális kamerával, egy pisztolyszerű rögzítőszerkezettel dolgoztunk. A kézben tartott szerkezet, amin rajta van a kamera, mozgás közben kiegyensúlyozza a képet. Így értük el, hogy ne a mára trenddé vált, idegesen rángatózó kézikamerás felvétel legyen a végeredmény, ugyanakkor ne is a Stanley Kubrick által is alkalmazott tökéletes steadycam mozgást lássuk. Egy lassú, sétálást imitáló filmhez ez a technológia tökéletes, a lépések szinte érezhetők a felvételeken.

Non-Places: Beyond the Infinite című rövidfilmedet kvázi a 2001: Űrodüsszeiára komponáltad, illetve a Fagyott május felütését Ragyogás -utalásnak éreztem. Mi fogott meg Kubrick filmjeiben?

Most már nincsenek ilyen nagy szerelmeim, de az egyetem végéig kétévente volt egy-egy fix kedvencem. Luc Besson volt az egyik, belőle írtam a szakdolgozatomat is, aztán jött Steven Spielberg és Stanley Kubrick. Soha nem kísérleti filmesek iránt rajongtam. Őket nagyon szerettem, de soha nem volt Stan Brakhage- vagy Bill Morrison-fixációm. Azért bírtam Bessont és Kubrickot is, mert gyerekkorom kedvelt műfajait, a horrort, a sci-fit és a háborús filmet formai eszközökkel megpiszkálták, lebontották, átalakították. A sztorijuk szinte nulla – nem érdekelt soha a Nikita vagy a Leon, a profi cselekménye –, de magával az elbeszélés módjával valami különlegeset hoztak létre. Spielberg pedig tökéletes példa arra, hogy bármilyen közhelyes vackot leteszel elé, hatásos dolgot hoz létre belőle. Ezért is jó, ha nem komolykodik, hanem valamilyen vásári mutatványt csinál, mint a Cápa. Engem nem a mit, hanem a hogyan érdekel, mint ahogy ezeket az alkotókat is. Az európai artfilmes közeg éppen ezért hagy hidegen. Hanekét is csak akkor szeretem, ha műfajokhoz nyúl. Ezek az euro-puding művészfilmek, amikkel Cannes ki van bélelve, dögunalmasak szerintem. Inkább lennék B-filmes rendező, mint akadémista artfilmes.

Miért vonz a sci-fi és a horror?

Gyerekkoromban sokat sci-fiztem és horroroztam, ezekhez kapcsolódnak a legkorábbi filmes élményeim. Gyerekkori élményeimet akarom reprodukálni akkor is, ha filmezek. A sci-fi monumentalitásából és a horror feszültségéből érdekes dolgokat lehet kihozni. Az is érdekel, hogy a filmnyelvvel milyen hatást tudsz kiváltani ezekben a zsánerekben. Ilyen szempontból Hitchcockot is imádtam, mert ő tökéletesen tudott műfaji hatást kiváltani formanyelvi eszközökkel. A leghülyébb késelős sztorikat is rendkívül jól tudta előadni.

Szerinted ki lehet a célközönsége a Fagyott májusnak?

Egyetlen titkos lakásvetítés volt eddig, még januárban, amin kisebb vita alakult ki. Elhangzott egy olyan kritika, hogy a Fagyott május a horror felől nézve nagyon avantgárd, az avantgárd felől nézve meg felépít bizonyos műfaji elvárásokat. Így a műfaji dekonstrukció után nem marad meg a horror, de nem is keletkezik tiszta avantgárd, egyfajta hibrid jön létre. Ezt persze felfoghatjuk kudarcként is, de nekem éppen ez a hibrid volt a célom, így aztán örültem ennek a kritikának. Azt hiszem, a Fagyott május azok számára lehet érdekes, akik nyitottak a kísérletezésre, a slow cinemára.

Kísérleti filmes kurzusokat tartasz az ELTE bölcsészkarán és a Zsigmond Király Egyetemen. Mennyire fogékonyak a hallgatók erre a filmformára?

Szerintem mindenki fogékony erre, ha nem gondolja magáról, hogy tudja, mi a film. Meglepő, hogy a hallgatóknak sokszor komplexebb reakcióik vannak, mint nekem. Időnként levetítek nekik egy tök elszállt, absztrakt filmet, és arra kérem őket, írják le az impresszióikat, bármit, ami eszükbe jut. Név nélkül beadják a papírt, nincs tétje a dolognak, így kinyílnak, és fantasztikus asszociációkat írnak le. Ez történik, ha kibillentjük őket abból az állapotból, hogy tudják, mi a film. Kicsit másképp kell nézni a kísérleti filmeket, más elvárásokkal. Mostanában történt, hogy tizenéveseknek beszéltem a Cirkóban két órán keresztül absztrakt filmekről. A legdurvább ELTE-s szemináriumi anyagot toltam nekik, és az volt a meglepő, hogy ha megfelelően tálalod a dolgot, és azt mondod, hogy ez is film, van olyan izgalmas, mint a Tarantino vagy Spielberg, hirtelen átkattan bennük valami, ráizgulnak a kísérleti filmekre. Igazából ezt a cinéphil álláspontot kellene a diákoknak megtanítani. Hogy értékes és jó lehet minden, ami film.

Hol találkozhatunk a Fagyott május sal? Milyen nehézségei vannak egy ilyen film terjesztésének?

Hivatalos moziforgalmazásba nem kerül a film, de korlátozott számban az Art+Cinemában lesznek vetítések. Egy kis forgalmazót kerestünk meg, de nem vállalta – piaci realitása nincs is annak, hogy horrorként forgalmazzák a filmet, aztán a nézők csalódjanak, mert nem egy konvencionális horrort kapnak a pénzükért. Én sem szerettem volna, ha emiatt a csalódás miatt elterjedt volna, hogy a Fagyott május rossz, ezért mindenhol tisztességesen közöltem, hogy ez egy avantgárd horror.

Mire számíthatunk tőled a jövőben? Esetleg akarsz-e mainstream filmet forgatni, vagy maradsz a radikális formánál?

Ha valaki odasétálna hozzám, hogy itt van háromszázmillió forint bármilyen mainstream filmre, nem mondanék nemet, biztosan kipróbálnám, pláne ha olyan műfajban lehetne dolgozni, ami érdekel. Bár itthon nehéz lenne horrort és sci-fit eladni, mert itt a fősodor a vígjáték és az artfilm, esetleg a bűnügyi film – ez utóbbi, mondjuk, még közel állna hozzám. De úgy gondolom, inkább maradnék az elkövetkező két-három évben a zéró költségvetésű, dekonstruktív, koncepctualista játékfilmeknél. Most például egy avantgárd Hamlet-adaptáción dolgozunk, amit kizárólag hozott anyagból fogok összevágni, ahogy azt az amerikai, roncsolt némafilmekkel kísérletező Bill Morrison is csinálja. Ez is egész estés film lesz, Hajdu Szabolcsot kértem fel Hamlet megszólaltatására. Itt is az érdekel, miként lehet két teljesen különböző minőséget, egy klasszikus irodalmi alapanyagot és a kísérleti filmes formát összehozni. Van egy Frankenstein-ötletem is, meg szívem szerint Stephen Kinget is adaptálnék, de egyelőre Shakespeare-t lehet jogtiszta módon szabadon felhasználni.

A Fagyott május következő vetítései:
május 5. (péntek), 18:30 Art+ Cinema (1074 Budapest, Erzsébet krt. 39.)

május 11. (csütörtök), 19:00 Resident Art Gallery (1061 Budapest, Andrássy út 33.)
május 12. (péntek), 18:30 Art+ Cinema
május 19. (péntek), 18:30 Art+ Cinema
május 24. (szerda), 19:00 2B Galéria (1092 Budapest, Ráday utca 47.)


További információk

Megosztás:

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben