• Halva született

    Pacskovszky József: A tökéletes gyilkos

    2017.04.28 — Szerző: Soós Tamás

    Nem A tökéletes gyilkos fogja feltámasztani a magyar krimi zsánerét. Pacskovszky József filmje csak annyira szórakoztató, mint tyúktolvajokról szóló esetleírásokat olvasni a Zsaru magazinban.

  • Halva született

    Ha nem is szabad rögtön új aranykort kiáltani, az kétségtelen, hogy felívelőben van a magyar film, egyrészt a minősége, de méginkább a megítélése. Mindig is készültek jó magyar filmek, de rég kerültek már ennyire előtérbe. Sorra gyűjtik a nemzetközi fesztiváldíjakat, és a nézettségük is kitartóan kúszik felfelé. Utóbbi egy öngerjesztő folyamat, aminek sok oka lehet – ezek közül csak az egyik, hogy a Filmalap, bár az innovatív holokausztdrámától a fekete-fehér történelmi filmig terepet enged a kísérleteknek is, mégiscsak a zsánerfilmgyártást pártolja, és a szórakoztatást kedveli. Ennek csak az a hátulütője, hogy az alkotók akkor is a zsánerfilmterveiket veszik elő, ha nem kéne. Az eddig szerzői drámákat rendező Pacskovszky József most például egy nyílegyenes vonalú krimit forgatott, amivel a skandináv bűnfilmeket és azok fagyos időjárását próbálta Magyarországra hozni – sikertelenül.

    A tökéletes gyilkos már valahol az elején félresiklik, mert nem tudja érdekesen felrakni a téteket. Nem jut tovább a sztereotípiáknál: a zsaru szétcsúszott, a maffiózó török, a feltételezett femme fatale meg a szexualitásával csábítana. Kamenár, az öngyilkosságra hajlamos nyomozó a lányát gyászolja, apátiájából csak az rántja ki, amikor annak legjobb barátnője, Petra lesz a gyanúsított egy gyilkossági ügyben. Ennél többet nem érdemes elárulni a történetről, mert érdemi fordulatokkal nem szolgál, azt a keveset pedig bűn lenne elspoilerezni.

    Halva született

    Az viszont köztudott, hogy a legjobb skandináv krimikben a nyomozók magánélete rendre összefonódik a bűnügy megoldásával – a bűn kihat a lelkiállapotra, a lelkiállapot a nyomozásra, és ettől a drámai pingpongtól válnak a filmek fojtogatóan izgalmassá. A tökéletes gyilkosban hamar leválik egymásról a nyomozó – lánya miatt érzett – bűntudata a meglehetősen sablonos bűnügyről, amelyben egy sorozatgyilkos teszi el láb alól a budapesti bűnözőket. A halálesetek érzelmileg egyáltalán nem vonnak be, mert névtelen, ráadásul rosszéletű alakokat likvidálnak, akikről szinte semmit sem tudunk meg. Kamenáron kívül a rendőrök valójában örülnek, hogy elvégzik helyettük a piszkos munkát, és eltünteti valaki az utcáról a dílereket, a sefteseket.

    Maradna hát a magánéleti krízis, de ahhoz futni kellett volna még pár kört, és nem a rögtön kínálkozó közhelyekből összegyúrni a zsarulelket, hogy a bűntudat és végsősoron a bűn és bűnhődés mélyebb dimenziókat kapjon. Erre sem a játékidő, sem a kiszámítható cselekményvezetés nem biztosít lehetőséget. Ráadásul Kamenár hamar ellenszenvessé válik: nem pusztán antihős ő, akit ellentmondásos figurának ábrázol a film, hanem a lánya barátnőjét hol fizikailag, hol verbálisan bántalmazó apa, aki a Petra iránti szexuális vonzalmát próbálja elfojtani.

    Halva született

    Némi adrenalint csempészhetnének a filmbe a műfaj kötelező kellékei, mint az autós üldözés, a túszejtés vagy a bunyó, de az akciójelenetekben kevés a dinamika, a megvalósítás a legjobb esetben is középszerű, részben a költségvetés, részben a tapasztalat hiánya miatt. Pacskovszky a magas labdákat sem csapja le, a bűnfilmekbe kódolt társadalomkritika nemhogy nem bomlik ki, de meg sem jelenik, és még a roma rendőr érdekesnek tűnő figurájával sem kezdenek semmit. Pedig igazán jó bűnügyi film akkor született Magyarországon, amikor sikerült a magyar viszonyokhoz szabni a történetet, mint A martfűi rémben, vagy hogy a legjobbat említsük, a Dögkeselyűben, ami a szocializmusba poshadt kisember frusztrációjából alkotott csavaros, de életszagú thrillert. A tökéletes gyilkosban ilyesmiről szó nincs, a műfaji kötelezőt hozza csak, és mivel nem árnyal a sablonokon, azok nem is élnek meg a hazai közegben. Ahogy a dialógusok sem: lehet, hogy papíron működtek a párbeszédek, de a vásznon kimódoltnak és száraznak hatnak, leperegnek a figurákról, mert az élőbeszéd ennél sokkal lazább, esetlegesebb. Ha pedig valaki ragaszkodik az irodalmias kriminyelvhez, akkor kötelező frappáns, csípős dumákat írni – ilyenből talán kettő, ha akad a filmben.

    Hiába is tagadnánk, kínzóan unalmas A tökéletes gyilkos, ami a – máshol mindig – remek színészgárdával sem sáfárkodik ügyesen. A casting remek, a színészek többsége jól hozza a figuráját, de csak mert alkatilag illik hozzá. Az első filmfőszerepét játszó László Zsolt rekedt hangjára és barázdált arcára írták ezt a szétesett zsarukaraktert, de itt nem nagyon kell mást csinálnia, mint hol kiengedni, hol visszafojtani a dühét. Szabó Győzőnek meglepően jól áll a sokgyermekes és a családfenntartás miatt leharcolt rendőr apa, de a többieknek csak a közhelyeket kell eljátszaniuk: Nagypál Gábornak, hogy cigány, Hőrich Nóri Lilinek, hogy csábos, Szabó Kimmel Tamásnak meg azt, hogy a rendőrfőnök meleg. Többjükön is érződik, hogy nem igazán találják a helyüket, feszengenek a szerepükben, mert hiányzik a magabiztos koncepcióval bíró színészvezetés. Az pedig, hogy miért kellett újraszinkronizálni – ráadásul Hőrich Nóra Lili alkatához nem illő hanggal – Petrát, végképp rejtély.

    Halva született

    Csak Gózon Francisco, a hajnali ködöt és az éjszakai várfokot is borzongatóra fényképező operatőr jön ki jól ebből a filmből, ami a nyomasztó képi világot nem számítva a Tűzvonalban, a Tetthely vagy bármelyik tetszőlegesen érdektelen krimisorozat random epizódját idézi. Csak Gózon képei keltik néha életre ezt az egyébként halva született filmet, amit nézve maximum az unalomtól lehet félni.

    3/10

    A tökéletes gyilkos
    Színes, magyar krimi, 97 perc, 2017
    Rendezte: Pacskovszky József
    Forgatókönyv: Pacskovszky József, Pacskovszky Zsolt
    Operatőr: Gózon Francisco
    Zene: Bacsó Kristóf
    Szereplők: László Zsolt (Kamenár), Hőrich Nóra Lili (Petra), Majsai-Nyilas Tünde (Petra szinkronhangja), Szabó Győző (Ormos), Szabó Kimmel Tamás (Angel), Szervét Tibor (Zengő), Nagypál Gábor (Lajkó), Hábermann Lívia (Liza), Rudolf Teréz (Klára)
    Bemutató dátuma: 2017. április 27. (Forgalmazó: Fórum Hungary)
    Korhatár: 16 éven aluliak számára nem ajánlott!


  • További cikkek