• Fehér kutyák

    Jordan Peele: Tűnj el!

    2017.04.24 — Szerző: Szabó G. Ádám

    Horrorba csomagolt társadalomkritika régen hatolt ilyen mélyre. A Tűnj el! az utóbbi évek talán legintelligensebb zsánermozija.

  • Fehér kutyák

    A komikus-színész Jordan Peele a három-négy perces, gyakran politikai tartalmú szkeccsekből álló Key & Peele című show után – amit a Comedy Centralon közösen jegyzett Keegan-Michael Keyjel – rögtön fejest ugrott egy rémfilmbe. Jobban nem is dönthetett volna: a Tűnj el! velőtrázó tanulmány az emberi természet legsötétebb bugyrairól. Mindössze 4,5 millió dollárból készült, de az R-besorolás, sőt igen kényes témája dacára kasszát robbantott. Borzalma a velünk élőből, az igazán hétköznapiból fakad: olyan traumathriller,amelyben a jeges ijedtség forrása az emberi személyiség.

    Zsigeri élmény nézni a filmet. Rögtön a nyitány letámad, dinamitként robban. Peele a percepcióval, a láthatatlannal játszik, félelmetes dezorientációt szabadít a jelenet szereplőjére és a nézőre. Egy ártalmatlannak tetsző kertvárosi utcán valakit elrabolnak, ám nem magában az eseményben, hanem a kivitelezés keresetlen egyszerűségében van a lényeg. Cseppet sem véletlen, hogy a Tűnj el! első félideje az ismerősben, a banálisban ismeri fel a legrosszabbat. Egy résnyire nyílt ajtó mögött feltűnő házvezetőnő látványa, pláne egy csésze kávé kavargatásának hangja sosem volt ijesztőbb. Egy középosztálybeli család gondosan rendben tartott házából válik maga a pokol, és minél beljebb merészkedünk, annál infernálisabb a tapasztalat.

    Fehér kutyák

    Chris Washington, a történet hőse huszonhat éves afroamerikaiként ódzkodva tesz látogatást fehér barátnője szüleinél (az ötlet Eddie Murphy egyik stand-up fellépéséből származik.) Peele, az író-rendező ügyesen adagolja az információt: csak annyit tudunk, amennyit a főszereplő, így vele együtt döbbenünk rá, hogy valami nem stimmel. A Tűnj el! békés, liberális nézeteiket fennen hangoztató átlagemberek erőltetett, megjátszott beszédmódjáról, gesztuskészletéről, zavaróan laza viselkedéséről rántja le a leplet. „Harmadszor is Obamára szavazott volna, ha teheti!”, biztatja a lány félénk pasiját, de a nyitott, elfogadó mentalitás hamissága gyorsan lelepleződik. Ördögi színjáték minden, a mézes-mázos, barátságos viselkedés valójában életveszélyes önzés, sőt csapdába, vágóhídra terelő hadművelet: az igazság rút, és alig várja, hogy a felszínre okádják.

    Éppen a késleltetett őszinteségben áll a Tűnj el! nagyszerűsége.Nemcsak arról van szó, hogy Jordan Peele aTaláld ki, ki jön ma vacsorára! felütését A stepfordi feleségek riasztóan merev tekintetű, robotikus agymosottjaival lépteti frigyre. Még csak nem is arra megy ki a játék, hogy a nagyjából százperces filmidő első felét kitevő, riasztó lassúsággal araszoló szuburbán sokkterápia a második félidőre kifogástalanul váltson át fineszes suspense thrillerbe. A Tűnj el! igazi ereje abban áll, hogy nézőpontokat kínál, ideológiákat ütköztet, politikai tartalma pengeéles. Chris az egyetlen normális ember a rokonlátogatás forgatagában, mert nem játszik szerepet, hús-vér valójában, komplexusaival együtt hiteles, jó szándékú fiatal. Rose, a barátnője affektál, minden kedves szava átverés, a lány szülei, a sebész Dean és a pszichológus Missy pedig fogcsikorgatva próbálják fenntartani a jovialitás látszatát. Azonosulásra tehát az méltó, aki őszinte, míg aki liberálisként pózol, csupán cicomázza magát, hipokritaként szerepel le.

    Fehér kutyák

    Peele dörzsöltebb, tovább lát holmi véresszájú Trump-kritikánál: a fasizmus és a rasszizmus nem a redneck mentalitás, hanem immár az álliberalizmus mögött lappang. Egy ilyen hazug liberális, ha tehetné, nyílt színen darabolná fel vitapartnerét, ám a civilizáció kellékei visszatartják tombolását, csak fű alatt szabadulhat el bestiális őszintesége. A megjátszott politikai korrektségről lehull a lepel: valójában Chris, a színes bőrű, látszólag elnyomott, majd egyre potensebb srác az igazi szabadelvű, aki támadó hozzáállás nélkül tud kedves és elfogadó lenni másokkal, nem vet be poénos, ironikusan lekezelő félmondatokat. Leendő felesége, apósa, anyósa, sógora viszont valójában hányingert ébresztő fajgyűlölők. Allison Williams a barátnő szerepében tökéletesen hozza az egyetemi körökből ismerős, magát toleránsnak tartó, ám ellenkező vélemény esetén támadó „femináci”-kirakatarcot: Az apát alakító Bradley Whitford viccelődése az első pillanattól nyilvánvalóan erőltetett, Catherine Kenner briliáns félelmetes anya-matrónaként, az öcs szerepében Caleb Landy Jones vagánykodása pedig kezdettől horrort sejtet, ami be is igazolódik. Koponyát lékelő fenevadak, fehér orvosi ruhába bújt, rezzenéstelen arcú mészárosok e család tagjai, akik mintha A brazíliai fiúkból léptek volna elő.

    A Tűnj el! Chris bizarr eszméléstörténete. A fiú úgy emancipálódik, ahogy a George A. Romero-féle Az élőhalottak éjszakája fekete hőse: opponensei „fehér kutyák” – eszünkbe juthat Samuel Fuller White Dog című botrányfilmje is. Suspense darabként azért üzemel a film, mert a néző Chrisszel együtt tanul meg gondolkodni, vele együtt áll a sarkára, az ő metaforikus társaként üvölti, lövi, üti ki magából felháborodott dühét. Peele olykor szubjektív/hallucinatív epizódokat ékel a mesébe, egyrészt a Chris múltjában gyökerező, tragédiából eredő bűntudat érzékeltetéséért, másrészt a fiúra leselkedő veszély, a látszatliberálisok igazi arcának felvillantásáért. Sőt, az író-rendező saját komikus énjét sem hagyja hátra: a repülőtéri zsaruként dolgozó, sztereotípiaként tébláboló „feka haver” figurájában egyre nyomatékosabbak a vicces-szatirikus zöngék. A film humora persze éjfekete, nyomorból sarjad, és kíméletlenül bírálja az álszentséget.

    Fehér kutyák

    Jason Blum, a kis büdzséjű rémművekre specializálódott Blumhouse vezetője több félresikerült (Insidious-széria, A bűn éjszakája -sorozat, Széttörve) és egy kimondottan jó (Az ajándék) próbálkozás után végre lecsapta az asztalra névjegyét – Jordan Peele bitang erőteljes filmet szállított a producer kezei alatt. Napokig elkísér bennünket az élmény: a Tűnj el!-ben orbitális energia pulzál, kreativitása határtalan, pamfletként csillagos ötös. Jobb nem csodálkozni a 99%-os Rotten Tomatoes-értékelésen: horrorban emberemlékezet óta nem gyűlt össze ennyi indulat, korábban talán csak a szintén afroamerikai tematikájú Szemet szemért és Fekete vidék gyújtották meg így a kanócot.

    Pontszám: 10/10

    Tűnj el! (Get Out)
    Színes, feliratos amerikai horror, 2017, 104 perc
    Írta és rendezte: Jordan Peele
    Operatőr: Toby Oliver
    Szereplők: Daniel Kaluuya, Allison Williams, Catherine Keener, Bradley Whitford, Caleb Landry Jones
    Bemutató dátuma: 2017. április 20. (Forgalmazza: UIP-Duna Film)


  • További cikkek