Nincs időd elolvasni? Vedd fel az olvasólistádra, és térj vissza a cikkhez később!

Az oldalon sütiket használunk a jobb működésért. Az olvasólista a sütik törléséig tárolja a mentett cikkeket.

OK
Olvasólista
  • Tünetmentesítés

    Wes Anderson: Kutyák szigete

    2018.05.07 — Szerző: Szabó Ádám

    Stop motion animáció ritkán nyűgöz le ennyire. Wes Anderson legújabb filmje gondoskodik arról, hogy az élmény minden pillanatát kiélvezzük.

  • Tünetmentesítés

    Japán írásjelekkel vászonra festett inzertek, egymás szavába vágó angol és ázsiai karakterek, plusz taiko dobokkal kísért, csaknem színházi előadásba forduló ötletkavalkád – már pusztán ennyi elég volna a maradandó filmélményhez, a Kutyák szigetében azonban a belbecs legalább annyira tetszetős, mint a külcsín.

    Roald Dahl 1970-es gyermekkönyve, A fantasztikus Róka úr 2009-es adaptációja után másodszor kötelezte el magát Wes Anderson a stop motion forma mellett, és újabb kísérlete az előzőnél még remekebbül sikerült. A Kutyák szigete ugyanis minden vizuális pompáján túl erőteljes szónoklat a kirekesztettek, hovatovább bármilyen másság elfogadása mellett. Dőreség lenne betegnek hívni a periférián rekedteket, inkább a különbségek eloszlatására, egymás összeboronálására kellene időt szakítani – vallja a rendező. Közlésmódja a nevezett animációs-filmnyelvi lelemények és az édesen tálalt archetipikus, sőt, romantikus üzenet násza révén hat erőteljesen. Hangsúlyos az idegenségérzet, majd a barátság árnyalt bemutatása: a Kutyák szigete disztópiájában végül eltűnik a két- és négylábúak közé ékelt választóvonal.

    Atari, az ebek gyűjtőhelyére, a Szemét-szigetre érkező tizenkét éves kisfiú fejlődéstörténete mellett csodásan elfér a kutyák mikrobirodalmának ábrázolása. A fiút már kezdetben zavarba ejti az állatok védszövetsége, majd Anderson, ha lehet, még emberibb vonásokkal ruházza fel a kutyákat: antropomorfizálja, ráadásul ironikus kritikával illeti őket – noha szemben állnak az ignoráns embertársadalommal, apró ellentétek húzódnak közöttük. Nemcsak Atarinak kell alkalmazkodnia a körülményekhez (minirepülőjének bizonytalan vezetése utal kiforratlanságára), az ebeknek is szokniuk kell egymást: az örök szavazómániás Rex túlspilázott viselkedése például kontrasztban áll a renegát alfahím, nem mellesleg kóbor kutya, Főnök parancsaival. A direktor több fronton, összetetten regél ember–állat oppozícióról, az egymás iránti tartózkodásról, így a Kutyák szigete – jóllehet példabeszéd marad – képes laktatóan, élvezetesen tálalni centrális témáit.

    A film felvetései pedig rendkívül aktuálisak: Anderson behozza a képbe a menekültválságot, ugyanakkor univerzálisan mesél a jogaiktól megfosztottak kalandfilmbe illő, egyszerre szellemes és eposzi küldetéséről. Sajtókonferenciák személytelenségében, robotkutyák, csúzlival lelőtt figyelődrónok, befolyásolható tömegek halmában vész el a racionalitás: az önmagából kifordult emberiséget ismét apró, elsőre talán nem is észlelhető gegekkel fricskázza a rendező. A legnagyobb aduász Főnök kifehéredése, a divatkutyának tartott Nutmeggel való, elegánsan és visszafogottan kibontakozó románca, vagyis egy kívülálló kutya privát megváltássztorija, valamint Atari és szeretett kutyusa, Spots hőssé emelkedése.

    A Kutyák szigete összességében rendkívül humanista, Megasaki fikciós metropoliszának fasisztoid jellegét és a Szemét-sziget felszabadultságát szembeállító mese, amely szerint leginkább a fajokon átívelő testvériség eszménye fontos. Kiviláglik belőle a diktatúra öncsaló, képzelt problémáktól rettegő természete, kiderül, hogy a tévesen ellenségnek bélyegzett kutyák betegségére is van gyógyír, és fény derül arra, hogy még a legridegebb vezetőnek is van szíve, de legalábbis életet mentő veséje. A film Kurosawa és Miyazaki némely klasszikusára, esetleg a Richard Adams regényéből született A pestises kutyákra vagy a tavalyi Okja disznómentésére hajaz – de leginkább Anderson saját, csodabogarakat előszeretettel dédelgető munkáira utal vissza a Petárdától és az Okostojástól a Holdfény királyságig. Annyi biztos, hogy Wes Anderson ezzel a filmjével továbbra is a legjelesebb szerzők panteonjában marad.

    Pontszám: 9/10

    Kutyák szigete (Isle of Dogs)
    Színes, feliratos amerikai-német animációs kalandfilm, 101 perc, 2018
    Rendező: Wes Anderson
    Operatőr: Tristan Oliver
    Szereplők: Koyu Rankin (Atari hangja), Bryan Cranston (Főnök hangja), Kunichi Nomura (Kobayashi polgármester hangja), Edward Norton (Rex hangja), Scarlett Johannson (Nutmeg hangja)
    Bemutató dátuma: 2018. május 3. (Forgalmazó: Fórum Hungary)
    Korhatár: 12 éven aluliak számára nem ajánlott!


  • További cikkek