×

Tünetmentesítés
Wes Anderson: Kutyák szigete
Szabó Ádám
2018 // 05. 07

Stop motion animáció ritkán nyűgöz le ennyire. Wes Anderson legújabb filmje gondoskodik arról, hogy az élmény minden pillanatát kiélvezzük.

Japán írásjelekkel vászonra festett inzertek, egymás szavába vágó angol és ázsiai karakterek, plusz taiko dobokkal kísért, csaknem színházi előadásba forduló ötletkavalkád – már pusztán ennyi elég volna a maradandó filmélményhez, a Kutyák szigetében azonban a belbecs legalább annyira tetszetős, mint a külcsín.

Roald Dahl 1970-es gyermekkönyve, A fantasztikus Róka úr 2009-es adaptációja után másodszor kötelezte el magát Wes Anderson a stop motion forma mellett, és újabb kísérlete az előzőnél még remekebbül sikerült. A Kutyák szigete ugyanis minden vizuális pompáján túl erőteljes szónoklat a kirekesztettek, hovatovább bármilyen másság elfogadása mellett. Dőreség lenne betegnek hívni a periférián rekedteket, inkább a különbségek eloszlatására, egymás összeboronálására kellene időt szakítani – vallja a rendező. Közlésmódja a nevezett animációs-filmnyelvi lelemények és az édesen tálalt archetipikus, sőt, romantikus üzenet násza révén hat erőteljesen. Hangsúlyos az idegenségérzet, majd a barátság árnyalt bemutatása: a Kutyák szigete disztópiájában végül eltűnik a két- és négylábúak közé ékelt választóvonal.

Atari, az ebek gyűjtőhelyére, a Szemét-szigetre érkező tizenkét éves kisfiú fejlődéstörténete mellett csodásan elfér a kutyák mikrobirodalmának ábrázolása. A fiút már kezdetben zavarba ejti az állatok védszövetsége, majd Anderson, ha lehet, még emberibb vonásokkal ruházza fel a kutyákat: antropomorfizálja, ráadásul ironikus kritikával illeti őket – noha szemben állnak az ignoráns embertársadalommal, apró ellentétek húzódnak közöttük. Nemcsak Atarinak kell alkalmazkodnia a körülményekhez (minirepülőjének bizonytalan vezetése utal kiforratlanságára), az ebeknek is szokniuk kell egymást: az örök szavazómániás Rex túlspilázott viselkedése például kontrasztban áll a renegát alfahím, nem mellesleg kóbor kutya, Főnök parancsaival. A direktor több fronton, összetetten regél ember–állat oppozícióról, az egymás iránti tartózkodásról, így a Kutyák szigete – jóllehet példabeszéd marad – képes laktatóan, élvezetesen tálalni centrális témáit.

A film felvetései pedig rendkívül aktuálisak: Anderson behozza a képbe a menekültválságot, ugyanakkor univerzálisan mesél a jogaiktól megfosztottak kalandfilmbe illő, egyszerre szellemes és eposzi küldetéséről. Sajtókonferenciák személytelenségében, robotkutyák, csúzlival lelőtt figyelődrónok, befolyásolható tömegek halmában vész el a racionalitás: az önmagából kifordult emberiséget ismét apró, elsőre talán nem is észlelhető gegekkel fricskázza a rendező. A legnagyobb aduász Főnök kifehéredése, a divatkutyának tartott Nutmeggel való, elegánsan és visszafogottan kibontakozó románca, vagyis egy kívülálló kutya privát megváltássztorija, valamint Atari és szeretett kutyusa, Spots hőssé emelkedése.

A Kutyák szigete összességében rendkívül humanista, Megasaki fikciós metropoliszának fasisztoid jellegét és a Szemét-sziget felszabadultságát szembeállító mese, amely szerint leginkább a fajokon átívelő testvériség eszménye fontos. Kiviláglik belőle a diktatúra öncsaló, képzelt problémáktól rettegő természete, kiderül, hogy a tévesen ellenségnek bélyegzett kutyák betegségére is van gyógyír, és fény derül arra, hogy még a legridegebb vezetőnek is van szíve, de legalábbis életet mentő veséje. A film Kurosawa és Miyazaki némely klasszikusára, esetleg a Richard Adams regényéből született A pestises kutyákra vagy a tavalyi Okja disznómentésére hajaz – de leginkább Anderson saját, csodabogarakat előszeretettel dédelgető munkáira utal vissza a Petárdától és az Okostojástól a Holdfény királyságig. Annyi biztos, hogy Wes Anderson ezzel a filmjével továbbra is a legjelesebb szerzők panteonjában marad.

Pontszám: 9/10

Kutyák szigete (Isle of Dogs)
Színes, feliratos amerikai-német animációs kalandfilm, 101 perc, 2018
Rendező: Wes Anderson
Operatőr: Tristan Oliver
Szereplők: Koyu Rankin (Atari hangja), Bryan Cranston (Főnök hangja), Kunichi Nomura (Kobayashi polgármester hangja), Edward Norton (Rex hangja), Scarlett Johannson (Nutmeg hangja)
Bemutató dátuma: 2018. május 3. (Forgalmazó: Fórum Hungary)
Korhatár: 12 éven aluliak számára nem ajánlott!

Megosztás:

Konferencia

A gyerekirodalom nagykorúsítása

Program

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben