×

Óriáskeréken szép az élet
Greg Berlanti: Kszi, Simon
Szabó Ádám
2018 // 06. 22

Ritkán kockáztat az amerikai stúdiórendszer, és az sem mindennapos, hogy a queer cinema fogásait injektálja valamelyik projektjébe. A hírhedten konzervatív 20th Century Fox, ha nagy lépést nem is, egy kicsit azért mégis tett most a progresszivitás felé.

 

Tévésorozatok (A zöld íjász, Supergirl, Riverdale) feletti produceri bábáskodás után ismét rendezői székbe ült Greg Berlanti. Biztos kézzel markolja a gyeplőt: a Becky Albertalli 2015-ös young adult regénye nyomán készült Kszi, Simon a Linklater jegyezte Tökéletlen idők szellemi örökösének is tekinthető: sorsfordító pillanatokat képes a humor és a dráma váltogatásával ábrázolni.

Szerzői filmekben bevált, a mainstreamben azonban máig rizikós a homoszexualitás ábrázolása, a meleg tinirománc pedig szinte példátlan, ám Berlanti könnyen elkerüli a csapdákat. Dramedyje látszólag tradicionális, banálissá használódott üzenetet közvetít szülő–gyerek viszonyról, barátságról, ám ez csak a felszín. Valójában olyan fajsúlyosabb témákban merül nyakig a film, mint a rejtőzködés és a szerepjátszás kettőssége, a tolerancia, az önazonosság. A rendező zseniális érzékkel ütemezi felvetéseit: a Kszi, Simon az identitás- és genderkérdések, a coming-of-ageproblémák mellett virtigli 21. századi kortükörként a közösségi média, az okostelefonok hálójába gabalyodott tizenévesek áttekintésével gazdagítja narratíváját.

A karakterek egymásra találásának vagy éppen széthúzásának katalizátora a technika, de Berlanti a virtuális világban bonyolódó útkeresés mellett a nézők elé tárja az iskolában, otthonokban zajló hétköznapi dialógusokat, vicces csipkelődéseket is. Főhősünk, a tizenhét éves Simon Spier például ugyanúgy helytáll szülei, húga, cimborái mellett, ahogy a bitek tengerében, ráadásul a Kszi, Simon a mellékszereplőkre is sikeresen fókuszál. A fiú szüleit illetően kérdéses, miképp reagálnak majd homoszexualitását titkoló fiuk színvallására, sőt, ez még inkább igaz a teljes iskolai és baráti közösségre. A sor tovább folytatódik: a Simonért epekedő Leah kételyeinek verbalizálása, az afroamerikai Abby és Nick románcának beemelése vagy az intrikus Martin szerepeltetése árnyalt jellemábrázolási szándékra utal. Mindegyikük bizonytalan, tépelődő alak, gondjaik pedig szerepek felöltésére bírják őket – Simon az internetre menekül, Nick szégyenlősen mer Abbyhez közelíteni, Martin leplezi esendőségét. Fontos különbség, hogy míg Simon és haverjainak bizonytalanságai nem takarják el őszinte kedvességüket, addig Martin legfeljebb az óvatlanok szemében nyitott és extrovertált, igazából komplexusos, hazug görcsember, így a film az alakoskodás különböző módjait sem söpri a szőnyeg alá. A színlelés tematikája ráadásul újabb nyomatékot nyer a Kabaré musical és egy jelmezbál beemelésével: a többszörös maszkviselés felerősíti a karakterek privát nyűglődését.

Panelekből építkezik ugyan a mozi, de bizonyos típusalakokat mer finoman átalakítani, lásd Az ítélet: család című tévésorozatban látott excentrikus figurát laza igazgatóhelyettesként újrajátszó Tony Hale színre lépését vagy a szigorú szülők és az egykor népszerű gimikirályok sablonjait egyszerre felülíró Spier papát és mamát, akik hol kedvesen, hol viccelődve, tűzön-vízen át támogatják fiukat. Berlanti olykor fricskával illeti, másszor empatikusan kezeli a rasszkérdést, helyesebben az afroamerikai identitást, ám gondolatfelvetése nem csap analitikus problémamozi-dramaturgiába. A Kszi, Simon a tavalyi Pókember: Hazatérés szuperhős-revízióját idézve közös nevezőre hozza a John Hughes-kultklasszikusok örömelvét, a könnyed amerikai tömegfilmet és a szerzőiséget. Ráadásul krimikbe illő red herringekkel vezeti félre az internetes szeretője után nyomozó Simon és a neki drukkoló közönség szimatát.

Lendületes, színpompás, remek zenékkel (Bleachers, Whitney Houston) spékelt főhajtást kapunk az amerikai kapitalista ideológia sikerszemlélete előtt egy katartikus óriáskerék-fináléval: a zárlat tömeges elfogadásepizódja napjaink intoleranciával flörtölő Amerikájának mutat fityiszt és sorol be a Trump-légkört visszautasító, ma ismét releváns LMBT-mozgalom jelképértékű mozimegjelenítései mellé. A Kszi, Simon azÉn, Earl és a csaj, aki meg fog halni, az Egy magányos tinédzser, esetleg a Lady Bird ifjúsági zsánerhúzásait köti össze a 120 dobbanás percenként és a Szólíts a neveden! érzékenységével. Több ez erőltetett politikai korrektségnél: a Kszi, Simon a humanizmus tömegfilmbe csatornázása, a Fox átmeneti megtáltosodásának mementója.

Pontszám: 9/10

Kszi, Simon (Love, Simon)
Színes, szinkronizált amerikai ifjúsági film, 110 perc, 2018
Rendező: Greg Berlanti
Operatőr: John Guleserian
Szereplők: Nick Robinson (Simon), Jennifer Garner (Emily), Josh Duhamel (Jack), Katherine Langford (Leah), Alexandra Shipp (Abby)
Bemutató dátuma: 2018. június 21. (Forgalmazó: Fórum Hungary)
Korhatár: 12 éven aluliak számára nem ajánlott!

Megosztás:

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben