×

Isteni elsőfilmes
Interjú Bodzsár Márk rendezővel
Ballabás Sándor Dániel
2013 // 10. 30

Valóban „férfimozi” az Isteni műszak, és való­ban Bodzsár Márk a magyar Taran­tino? Milyen városi legen­dák keltek szárnyra a film­mel kapcso­latban, és miért szereti a lengyel közön­ség? Bodzsár Márk első­filmes rende­zővel beszél­gettünk, aki idő­közben a luxem­burgi CinÉast nemzet­közi zsűri­jének közön­ség­díját is magá­énak tud­hatja.
Tegnap érkeztél haza egy nemzetközi fesztiválkörútról, milyen élményeket szereztél?

Varsóban kezdtem egy A kategóriás fesztiválon. Az volt a tapasztalatom, hogy többet nevetett a lengyel közönség, mint az itthoni a premieren: leginkább a gesztusok, akciók működtek. Nagyon szerették a színészeket, Nagy Zsoltra is emlékeztek még a Kontrollból.

A filmet egyébként egy Lengyelországban megtörtént eset alapján írtam, de nem tudtam, hogy ott is készült ebből játékfilm. Az egyik közönségtalálkozón többen mondták, hogy a miénk sokkal jobb lett. Varsóban nem kapott díjat a film, de a másik két fesztiválban, a luxemburgiban és a spanyol valladolidiban még reménykedhetünk. [Az interjú elkészítése után érkezett a hír, hogy a Luxemburgi CinÉast fesztiválon a film elnyerte a nemzetközi zsűri különdíját – a szerk.]

A pozitív visszajelzések mellett foglalkozol a negatív kritikákkal is?

Olvasom őket. Azt érzem, hogy inkább rombolnak, tanulni nem tudok belőlük. Nem mintha bután lennének megírva – bár sajnos akad köztük hajmeresztően ostoba is –, de nagyon régóta benne vagyok a filmben, és magam is tisztában vagyok az erényeivel, illetve a hibáival. Persze ilyenkor fel kell vállalnia az embernek, hogy céltáblává válik, mondanak rá jót-rosszat vegyesen.

Találkoztál szélsőséges reakciókkal?

A minap jelent meg a neten egy kritika, ami inkább lehúzó volt. Utána elolvastam a friss kommenteket, és valahogy azt éreztem, olyan emberek nyilvánultak meg bennük nagyon negatívan, akik valószínűleg nem is látták a filmet. Azt írták, hogy romkocsmákban szocializálódtam, és semmit sem tudok az életről. Gyűlölöm a romkocsmákat, de ettől persze lehet, hogy semmit sem tudok az életről. Úgy érzem viszont, hogy nagyfokú negativitás és sztereotípiák hatják át sok ember gondolkodását.

Van valami, amit utólag máshogy csinálnál meg?

Mostanában, a díszbemutatón és a külföldi vetítéseken vettem észre, hogy nagyvásznon más ritmusa van a filmnek, mást jelent egy-egy kép, más gesztusok erősödnek fel, megváltoznak a belső arányok. Nagy horderejű változtatásokat nem csinálnék, de sok helyen igazítgatnék.  Van, ahol feszesebbre vágnám, máshol hosszabban elidőznék egy-egy gesztuson, arcon.

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=VBVl9k5aZzk[/youtube]

Milyen érzés túl lenni az első filmeden?

Vegyes. Egyfelől nagyon jó volt ezt az egészet végigcsinálni a színészekkel, stábtagokkal, együtt örülni a díszbemutatón, külföldön megtapasztalni, hogy működik a film. Ami nem jó, hogy sok szempontból mérgezett társadalmi, kulturális közegben élünk, és ehhez a filmhez is sok előítéletesség, egymásnak ellentmondó elvárás tapad.

Nagyon sokan feszegetik a Filmalap-kérdést, ami olyan szempontból jogos, hogy még kevés film jött ki, és akkor a mi filmünk jó ürügy, hogy erről beszéljünk. Csak hát olyan városi legendák keringenek, hogy létezik egy rendezői változat, és ez nem az, ami agyrém. Szintén nem jó, hogy nagyon hamar elkezdődik a skatulyázás, hogy én a magyar Tarantino lennék, ami hülyeség – miközben persze nem tagadom, hogy hatnak rám a filmjei, szeretem is a munkásságát.

A Filmalaptól mintha mindenki a magyar film hollywoodiasodását várná. Az Amerikában bevettnek számító módszerek, például tesztvetítések, célközönség-kijelölés közül tapasztaltál valamit?

A mi esetünkben nem volt tesztvetítés, de tudom, hogy más filmeknél tartanak. Abban a két esetben, amiről én tudok, ez rendezői igény volt. Mi ezt inkább önerőből szerveztük, barátokat, ismerősöket hívtunk, de egy következő alkalommal lehet, én is kipróbálnám, hogy mennyire működik. Csak ilyenkor arra is figyelnie kell az embernek, hogy a belső iránytűjét ne veszítse el. A célcsoport meghatározása pedig inkább a forgalmazónak volt feladata, nem a Filmalapnak, és úgy tudom, szabad keze volt.

Milyen célcsoportnak tetszik legjobban a film?

Azt hiszem, a fiatalabb korosztály, nagyjából 16-tól 35-ig vevő leginkább a filmre.

És nemek szerint? Én úgy éreztem, az Isteni műszak a férfiaknak szól elsősorban, és az elején lévő gégemetszés-jelenet talán elriaszthatja az érzékeny lelkű nézőket.

Abszolút jogos. Azt hiszem, a legnegatívabb kritikák is női újságíróktól származnak. A brutalitás, nyersesség miatt biztos, hogy ez férfi típusú film, másrészt alapvetően férfi főhősökről mesél, viszont eléggé ki is pellengérezi őket. Kistamás például a macsó sztereotípia kiforgatása, de mindhárom karakterről elmondható, hogy saját magát is elég sokat bántja. A végén pedig meg is bűnhődnek sok mindenért, amit elkövetnek: saját maguknak állítanak csapdát.

Mennyi személyes került bele ezekbe a férfi karakterekbe?

Valahol mind a három én vagyok.

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=8wvHhz7CC-k[/youtube]

A filmben sok társadalmi problémát felvillantasz. Nem féltél, hogy ezek lehúzzák az alapvetően humoros hangulatot?

A történet három mentősről szól, ők a munkájuk során számos társadalmi réteggel kerülnek kapcsolatba. Ezt nem akartam túlságosan kibontani, de teljesen kiradírozni sem a történetből. Inkább miliőket, érzeteket villantunk fel

Reich Dániel operatőrrel közösen kerestük a ’90-es évek eleji hangulatot, az elhagyatott területeket. De nem akartunk a filmbe túl sok realizmust vinni, nagy igazságokat elmondani, vagy részletesen belemenni a társadalmi problémákba. Az éjszaka-dolgot pedig felvállaltuk a klisészerűségével együtt, mert szükségesnek érzetük.  Az egész olyan meseszerű: a fekete burok állandóan körülveszi ezt a kis mentőautót, miközben robog ide-oda az éjszakában.

A mentőben milyen volt a forgatás?

Valós mentőautó volt, amit bérbe vettünk. Mi rendeztük be. Volt, hogy az utcán forgattunk vele, máskor betettük műterembe, és ott mozgattuk, hogy úgy tűnjön, mintha menne. Volt olyan terv is, hogy díszlet legyen csak, aminek a kamera elhelyezése szempontjából lettek volna előnyei, de túl drága lett volna. Így is sokat forgattunk, 42 napot. Jó lett volna egyébként még többet fölvenni, még több látószögből, de most ennyi fért bele.

Keresztes Gábor, a film zeneszerzője az Isteni műszak előtt csak színházban dolgozott, de a színészekről is elmondható, hogy vagy alig szerepeltek a vásznon, vagy olyan filmalkotásokban, amelyek révén a közönség nem ismerhette meg őket igazán. Tudatosan válogattál így?

Olyan színészekről van szó, akikkel vagy már dolgoztam együtt, vagy kíváncsivá tettek színházi szerepeikben. Nem volt ez annyira tudatos, inkább az ösztöneimre hagyatkoztam. Olyan szempontból kivételezettnek érezhetem magam, hogy mindenki elvállalta a munkát, akit felkértem. Rendezőként maximálisan elégedett vagyok a teljesítményükkel.

A következő projekted a W. úr üzen című dráma lesz, melyet a Thália színházban mutattok majd be. Mesélnél erről?

Tavaly tavasszal írták ki a Titánium tehetségkutató pályázatot 35 év alatti alkotók számára. Szinopszist kellett leadni, rendezői koncepciót, tervezett szereposztást. Az esélytelenek teljes nyugalmával indultam el. Főleg az motivált, hogy a forgatáson egy nagyvonalú ajánlatot tett nekem Ötvös András, Keresztes Tamás és Stork Natasa, hogy érdemes lenne továbbvinni a munkakapcsolatot. Alapvetően filmben gondolkodom továbbra is, azt érzem sajátomnak, de ez jó, ha két-három évente megadatik az embernek. Ez motivált, hogy írjak valamit erre a pályázatra, és nagyon örülök, hogy nyertem.

A W. úr üzen Raymond Chandler Hosszú álom című krimijének mai magyar környezetbe átültetett adaptációja. Szeretném, ha Rába Roland is benne lenne. Még nem alakult ki a végleges szereposztás, dolgozom a szövegkönyvön, de ha minden jól megy, tavaszra elkészül, és áprilistól látható lesz a darab.

Kritikánk az Isteni műszakról

W. Úr üzen: keresd a Független Thália Projektet a Facebookon is!

Megosztás:

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben