×

Migránsálmok
Jacques Audiard: Dheepan – Egy menekült története
Csiger Ádám
2015 // 10. 28

Megérkezett hazánkba a film, ami elvitte az Arany Pálmát a Saul fia elől. A Dheepan – Egy menekült története nem csupán érzékeny és realista dráma, bűnthrillerként is megállja a helyét.

Megérkezett hazánkba a film, ami elvitte az Arany Pálmát a Saul fia elől. A Dheepan – Egy menekült története nem csupán érzékeny és realista dráma, bűnthrillerként is megállja a helyét.



A polgárháborús Srí Lankán nyit a film, ahonnan három tamil (férfi, fiatal nő és kislány) menekül Franciaországba egy halott család irataival. A férfi különféle alkalmi munkák után végül gondnokként kap állást, a nő egy környékbeli idős férfi ápolójaként kezd dolgozni, a lány pedig egy felzárkóztató osztályban próbál beilleszkedni. Nehéz megtanulniuk a nyelvet, és alkalmazkodniuk a helyi szokásokhoz, de nem ez a legnagyobb problémájuk. A lakótelep – ahol szállást kaptak – egy nyomornegyed, bűnözés minden sarkon, a bűnbanda egyik feje ráadásul a nő által ápolt agg férfi fia.

A történet migránstémájú társadalmi drámából idővel bűnthrillerbe fordul. Dheepan – pontosabban a férfihős, aki ezen a néven emigrált – elkezdi a szokásosnál komolyabban venni gondnoki munkáját, és szembeszáll a telep bűnözőivel, élükön a gengszterrel, aki sok időt tölt feleségével (azaz a magát a feleségének kiadó tamil nővel). Az útonállók kinevetik a halk szavú, lerongyolódott menekültet, de van valami, amiről nem tudnak: a férfi katonai parancsnok volt hazájában. Rengeteg halált látott polgárháborús veterán, aki az egész családját elvesztette.



A film nemcsak a bűnthriller, de a vigilante (önbíráskodó) műfajba is sorolható. A Taxisofőr címszereplőjéhez hasonlóan a férfihős poszt-traumás stresszben szenved, és mindennél jobban frusztrálja, hogy a háború után sincs nyugta, mivel a rá bízott, egyben az életterét jelentő telepen eluralkodott a bűnözés. Igyekszik elkerülni, hogy újra ölnie kelljen, de egyre kevesebb rá az esély, hogy a béke lesz számára a megváltás. Erőszakos múltja visszahúzza. Nagy ötlet újragondolni a Taxisofőrt egy migráns veteránnal, hisz Európában a bevándorlók gyakran a frusztráló piszkos munkát kényszerülnek elvégezni. Dheepan a Szalmakutyák férfi főhőséhez hasonlóan idegen a környéken, kívülálló. Az elvadult helyiek mássága miatt terrorizálják, legvégül pedig azért kell erőszakhoz folyamodnia, hogy megmentse a nőt, akit szeret. Dheepan ugyanis láthatóan arra vágyik, hogy valódi családot alkossanak az idegen tamil nővel és kislánnyal. Ami nem csoda, hisz ő maga elvesztette a családját. A kislánynak szintén hiányoznak a szülei, így a családdá formálódás fő akadályozója hármójuk közül a nő, aki inkább az általa ápolt aggastyán züllött fia iránt érez vonzalmat.

A stílus tehát műfaji, a tartalom viszont szociálisan érzékeny és realista. A menekültekről műfajdarabot készíteni pedig ugyancsak üdvös cél: a közönségfilmek képesek gördülékeny azonosulást teremteni olyan alulreprezentált embercsoportok tagjaival is, akikről máskülönben a széles publikum keveset tud, és talán azt is rosszul. Dheepannal könnyű azonosulni: egyedül van a világ ellen, megváltásra és nyugalomra vágyik egy vészterhes környéken. Az alja munkával és a helyi gengszterekkel folytatott szélmalomharca frusztrálja, és dühét a néző is képes átérezni. Azt is könnyű megérteni, hogy óvni akarja a Londonban élő nővéréhez vágyó nőt és a felzárkóztató osztályban is kiközösített lányt.



A pótcsalád összekovácsolódása korántsem zökkenőmentes, amit életszerű dialógusokkal és jelenetekkel mutatnak be az alkotók. Egészen biztosan nem azért választották a rögrealista stílust, mert képtelenek látványos műfaji attrakciókat felmutatni, a véres finálé például egy remekbeszabott dél-koreai thriller akciójelenetének is beillik. A film már azzal is marginalizált embercsoportoknak ad (ön)reprezentációs lehetőséget, hogy olyan színészeknek kínált szerepet, akik részben magukat alakíthatták (azaz külhoniak). Mi több, Dheepan még csak nem is közössége feddhetetlen képviselője, épp ellenkezőleg. Ő éppen az a migráns, akivel a bevándorlásellenes politikusok ijesztgetnek: polgárháborús hazájában képzett katona volt, akit kísért erőszakos múltja, de a film empatikus ábrázolásában se nem közveszélyes, se nem megvetendő.

Jacques Audiard rendezőnek, valamint Noé Debré és Thomas Bidegain forgatókönyvíróknak nem ez az első ilyen jellegű filmje, ami egyszerre árulkodik a francia alkotók szerzőiségéről és arról, hogy stratégiájuk működik. A próféta egy fiatal arabról szól, aki a börtönben megelégeli, hogy a fehérekből álló maffia csicskáztatja, és fellázítja ellenük a mohamedánokat – műfaja tehát börtöndráma és gengszterfilm. A Rozsda és csont pedig romantikus melodráma egy jó útra térő, családot alapító utcai harcosról. A társadalmi dráma és a műfajfilm ötvözése Bidegaint rendezői karrierhez segítette: Cowboyok című debütálása egy western, ami viszont indiánok helyett mohamedánokat vonultat fel. A Dheepan – Egy menekült története viszont az említett filmekkel ellentétben még profetikusnak is bizonyult, a jelenlegi menekültválság idején pláne nem lehet tőle elvitatni az Arany Pálmát.

Pont:8/10

Dheepan – Egy menekült története

Színes, feliratos, francia filmdráma, 109 perc, 2015

Rendező: Jacques Audiard

Forgatókönyvíró: Jacques Audiard, Thomas Bidegain, Noé Debré

Operatőr: Éponine Momenceau

Zene: Nicolas Jaar

Szereplők: Jesuthasan Antonythasan, Kalieaswari Srinivasan, Claudine Vinasithamby

Bemutató dátuma: 2015. október 29. (Forgalmazó: Cirko Film)

Megosztás:

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben