Táncosok a képkorszakban – kritika a Cukorfalatok című filmről

Régi, béklyózó tradíciók kontra friss perspektívát nyújtó szabadságfelfogás: Doucouré filmjének központi dilemmája temérdek coming-of-age storyból, azaz felnövéstörténetből ismerős. Főszereplője, a tizenyegy éves Amy nem kívánja hagyománytisztelő, vallásos muszlim családja útját járni, inkább önmegvalósítana. Kitörésének zálogát a Cuties (innen a cím) nevű, kiskamaszokból álló tánccsoportban véli felfedezni.

Innentől felsorakozhatnának a gyerekek kizsákmányolását, tárgyiasítását érintő fejtegetések, ám a Cukorfalatok többször rendkívül szemérmesen visszatáncol a pornográfia vádjától: ha Amy okostelefonnal fotózza a nemi szervét, azt képen kívül teszi, plusz egy nadrág letolásán vagy kislányok csábító táncmozdulatain kívül a film alig dönt tabukat. Más kérdés, hogy párszor e jelenetek is szerencsétlenül hatnak. Nem lenne így, ha a Cukorfalatok jobban elmélyedne karakterei tetteiben, gondolatvilágában, netán tárgyilagos szerkesztésmódja ügyesebben működne.

Ám mivel ezekkel adósunk a film, csupán a pőre, látványcentrikus elemek maradnak egy sehová ki nem futó, légüres cselekményben.

A lényegi kötélhúzások nemcsak ismerősek, de fájóan klisészámba is mennek. Doucouré [aki 2015-ös rövidfilmje, a Maman(s) után, némi szerzői kommentárral dolgozva alkotta meg első egész estés filmjét] bátortalanul, lényegi problémákat szőrmentén ismertetve ugrál egyik epizódról a másikra. Családi melodrámába bocsátkozik, ám néhány perpatvarnál, a fejen cipelt tál tradíciójánál, a népi tánc beemelésénél (amellyel szemben nyilvánvaló kontrasztot alkot a fiatalok modern, kortárs ringatózása), a konzervatív nagynéni intelmeinél vagy az új házasságra készülő, bánatában zokogó anyánál nem jut tovább. Ez utóbbi különösen zavaró, ha tudjuk, hogy a rendező nemcsak szenegáli menekültéveit, de a kisfilmben is felvillantott anyaproblémát is megpróbálja beleszőni a történetbe intim élményanyagként.

A film legnagyobb fegyverténye a netgeneráció bemutatása, pontosabban a kamaszkor előtt állók öndefiníciós kísérletei lehetnének.

A Cukorfalatok igazán jó pillanataiban Instagramra töltött fényképek, lájkok határozzák meg egy-egy lány iskolarendszerben, baráti körben elfoglalt helyét, a rendező viszont érdemben nem tesz hozzá ehhez semmit.

Tudomásul veszi a jelenséget, belátja, mennyire digitális képkorszakban él a mai fiatalság, aztán nemhogy továbblép, de egyes, felettébb idegesítő jeleneteiben visítva örvendező, egydimenziós figurákként pillant a főalakokra – ha valahol, inkább ekkor tanácsos összetett karakterológiát lefokozó szexizmust üvölteni. Amy is csak sodródik az árral, döntéseket voltaképpen nem is hoz. Összebarátkozik a táncos galeri fejével, a jóindulatú, racionális Angelicával, aki tessék-lássék módon rendelkezik bizonyos tulajdonságokkal (ellentétben a nullára redukált, affektáló, igazi érzelmekkel nem bíró többiekkel). A főhős ok nélkül bekerül a klikkbe, majd ott ragad, még ha néha fenn is áll a kiebrudalás veszélye. Jellemfejlődés híján még nagyobb gondot okoz, hogy a Cukorfalatok egyenesen káros mintákat sugall a kiskamaszoknak és a felnőtteknek, sőt a szélesebb publikumnak is. Doucouré olvasatában nem jár következményekkel, ha megaláznak, mert utána se szó, se beszéd, jön a befogadás. Leplezetlen – például musicalekből rémlő – karriermetaforaként belökhetünk mást a vízbe, amennyiben érvényesülni próbálunk, de a film ezt nem ítéli el vagy kommentálja. Viselkedhetünk destruktívan, lekezelően, provinciálisan, úgyis jönnek maguktól a hatásorientált táncfilmbetétek vagy a hirtelen, arrogancián nyugvó magabiztosság.

Maïmouna Doucouré árnyalatokat nélkülöző gyerektablójának hiányosságai pontosan ekkor ütköznek ki: amennyiben a galádságok tét nélkül megúszhatók, és így a karakterekre sem jut idő, a film töredezett ritmusú, a kortárs szerzői drámák manírjait imitáló blöffként, hatástalanul csapódik le. Ahogy az optimista fináléban önfeledten ugrókötelező Amy a felszabadulás ragyogó kék egéig röppen, úgy semmisülnek meg a Cukorfalatok etikai, karakterológiai, cselekményvezetési és logikai tartalékai.