• A Saturnus nem válaszol

    Darvas Árpád plakátjai

    2013.04.23 — Szerző: Kosinsky Richárd

    A hatvanas években a „nyugattal” szink­ron­ban nálunk is meg­jelen­tek a leg­fris­sebb törek­vések, s Magyar­ország ismét modern lett – vagy hát valami olyasmi. Darvas Árpád művé­szetére és álta­lában a pla­kátra is jel­lemző, hogy megvan az a figye­lemre méltó tulaj­don­sága, amely egyben sike­rének záloga: min­denki számára értel­mez­hető és olvas­ható. A Ponton Galéria váloga­tásának köszön­hetően még ma is.

  • Darvas Árpád az 1960-as évek magyar művészetének meg nem énekelt műfaja, a plakátművészet mestere. A műfaj általános helyzetét és megítélését jól példázza a Ponton Galériában megtekinthető, a művész életművére visszatekintő tárlat, ami elfér néhány falon, és örülhetünk, hogy egyáltalán van mit kirakni, miközben a kiállított darabok olyan színekben villódzva kérkednek invenciózusságukkal, amelyekre egyszerű reklámplakátoktól nem számítanánk.

    plakát

    Az eredeti plakátokat senki sem dokumentálta, másolatokat is csak az alkotó őrzött meg, pedig talán többet árulnak el a korszak művészeti hangulatairól, mint a hatvanas éveket azóta fémjelző képzőművészeti alkotások. A kiállított munkákon jól végigkövethetőek a szocialista realizmust sikeresen lerázó friss áramlatok: a játékos alakkezelés, a szokatlan és szemet vonzó színkombinációk, az elmaradhatatlan képregényes pöttyök és feliratok, azaz a pop art színe-java, ahogy a nagykönyvben meg van írva. És épp itt válik érdekessé a dolog – maga a Darvas-életmű, a Ponton kiállítása és az ezek kapcsán felmerülő, a hatvanas évek narratíváját napjainkban újraolvasó magyar művészettörténet, és nem utolsósorban a figyelmes néző szempontjából egyaránt.

    Darvas Árpád művészetének – és általában a plakát-, illetve a mindennapokat kitöltő művészetnek – megvan az a figyelemre méltó tulajdonsága, amely egyben sikerének záloga is: mindenki számára értelmezhető és olvasható! Olyan vizuális nyelvezettel dolgozik, amely „a levegőben van”. Vagyis a hatvanas években sem kellette magát, nem volt muszáj szokatlannak lennie, legalábbis abban az értelemben, hogy célja éppen a legszélesebb közönséget megszólító vizualitás közvetítése volt. Elsősorban frissnek, modernnek kellett lennie. A popos hangvétel tehát – nyilván közvetett hatásokon keresztül – magától szivárgott be a mindennapok arculatába. Ez a mozzanat azonban fontos: nem a magyarországi hétköznapok hívták életre, hanem bekerült abba.

    Mert „hol van itt a pop art?” – kérdezheti az a szemlélődő, aki ismeri a pop artot. Az 1960-as évek magyar művészetéről mint a progresszív irányzatok megjelenésének – vagy újraéledésének – korszakáról szokás beszélni. A Nyugattal szinkronban nálunk is megjelennek a legfrissebb törekvések: Magyarország ismét modern! Vagy hát valami olyasmi.

    plakát

    Mert a formakincs és az eszköztár magyarországi művészeti tradícióba való átvételét, a – néhány lépés kihagyásával – importált irányzatot hívhatjuk ugyan a felcímkézésnek megfelelően, de ne lepődjünk meg, ha idővel kiderül: mégse illik rá egészen a király új ruhája. A pop art alapja a reklám, a mozi, a sci-fi és a popzene, melyek giccsbe fúló utópiákat ígértek – azaz mindent, ami abban a korban Magyarországon nem volt elérhető. Nálunk nem volt meg az a direkt ható, banális és személytelen derű, ami a pop art sajátja. Mégis: magyar pop art van, de ez valami egészen egyedi színezetű, sajátos minőségű változata az eredetinek. Sokszínűsége nem a mindennapok valóságából fakad, éppen ellenkezőleg: a valóságot színezi át és alakítja saját szájíze szerint.

    Darvas Árpád alkotásainak is állandó motívuma a (színekben vagy a kompozíció egészében megnyilvánuló) nyomott, szorongó hangulat, az elfojtottság érzete. Filmplakátokról lévén szó ezt könnyen maguknak a reklámozott filmeknek a számlájára írhatnánk, azonban túlságosan is meghatározó Darvas hangvételének ez a tónusa. Alapja nem a populáris kultúra, miközben elválaszthatatlanul kötődik az itthoni kultúrához; technikáját az egyetemes, jelképeit pedig a sajátosan magyar művészeti tradícióból meríti; életműve pedig egy egész korszakról és művészeti irányzatról gondolkodtat el.

    Darvas Árpád-életműkiállítás

    Ponton Galéria, 2013. április 4–24.

     

     


  • További cikkek