×

Mi található leggyakrabban a Cserna-Szabó-elbeszélésekben…
Pallag Zoltán
2014 // 10. 30

Honlapunkon olvasható Szarka Károly Pallag Zoltán­nal készült rend­hagyó inter­júja, amelyben nemcsak a költői-írói pálya, hanem a hétköz­napi élet nehéz­ségei (úgy mint: szex, drog, rock ’n’ roll) is szóba kerül­tek. Most egy alkalmi szöve­get közlünk a Noir szerző­jétől, mely Cserna-Szabó And­rás Veszett para­dicsom című köte­tének a bemuta­tóján hang­zott el az Élesz­tőben, 2014. október 2-án.
Honlapunkon olvasható  Szarka Károly Pallag Zoltánnal készült rendhagyó interjúja, amelyben nemcsak a költői-írói pálya, hanem a hétköznapi élet nehézségei (úgy mint: szex, drog, rock ’n’ roll) is szóba kerültek. Most egy alkalmi szöveget közlünk a Noir szerzőjétől, mely Cserna-Szabó András Veszett paradicsom című kötetének a bemutatóján hangzott el az Élesztőben, 2014. október 2-án.

Pallag Zoltán


Mi található leggyakrabban a Cserna-Szabó-elbeszélésekben, regényekben és ehhez hasonlókban


A cím többszörösen is félrevezető, mert egyrészt úgy viselkedik, mintha ebben az elcseszett világban Cserna-Szabó Andráson kívül bárki is írhatna még Cserna-Szabó András-novellát, regényt, vagy ehhez hasonlót, másrészt azt sugallja, hogy a híres szentesi szakács írásművei mindenki más írásműveitől jól elkülöníthető, önálló stílussal, ha így jobban tetszik, egyéni hangvétellel rendelkező írásművek, így hát alkalmasak arra, hogy paródiák tárgyai legyenek. Mi ebben egyáltalán nem vagyunk biztosak. Mert hát mi az az alig valami, ami egy Cserna-Szabó írásműben megtalálható és sehol máshol fel nem lelhető?

Vér?

Ugyan kérem, az ember csak ráharap a nyelvére, és megtelik a szája vérrel. Vért köp, vért nyel, vérrel álmodik; elmélázik, s mire feleszmél, megalvad a szájában a vér. És akkor ugye még egyetlen árva sort sem írt le. Nemhogy vérrel, de sehogy se.

Esetleg a pacal lenne az?

Lófaszt! Már elnézést, de akinek van szeme látja, hogy az egész magyar irodalom szügyig gázol a pacalban. Még hogy a pacal… Piha!

Pina?

Mennyi bánattal lennénk könnyebbek (és mennyi örömtől nehezebbek!), ha a pina csak és kizárólag Cserna-Szabó András írásműveiben lenne fellelhető. Mindannyian tudjuk, hogy ez nem így van. És hogy ez milyen következményekkel jár, azt itt most nem boncolgatnám. Nézzen mindenki tükörbe, és vonja le maga a konzekvenciákat.

Látjuk tehát, hogy csupa olyan dolgok vannak egy Cserna-novellában, amit bárhol megtalálhatunk, ha kinyitjuk a szemünket, vagy ha becsukjuk: egy nő, egy nő árnyéka, egy nő illata, egy nő emléke, kupleráj, amit egy nő hagy maga után, őrület, amit egy nő okoz, vér, vérbaj, hajszál a levesben, elviselhetetlen másnaposság, pina, különböző női nevek, halott írók nevei, receptek, felforrósodott levegő, ami – mint az köztudott – akkor is semmi, ha meleg, és egy pár keresztbe vetett pillangós papucs.

De talán mégiscsak ez, ha valami egyáltalán, akkor ez az egyetlen pár keresztbe vetett pillangós papucs teheti egyénivé a csernai prózát, mert túlságosan is hosszúra nyúlt vándorlásom során, amelyet a nyugati keserűség és a Keleti pályaudvar között hajtottam végre a legkonokabb teleken, én bizony nem találkoztam még pillangós papuccsal. Láttam elefántosat egy fürdőszoba padlóján Zuglóban, nyulasat a Blahán, láttam kacsásat Székesfehérváron a Rác utcában, sőt valahol láttam egy sárkányosat is, igaz, az nem volt keresztbe vetve, de pillangós papuccsal eddig egyedül csak Cserna-Szabó-novellában találkoztam.

A helyzet tehát nem reménytelen, tudniillik, hogy egy Cserna-Szabó írásművet azonosítsunk, ugyanakkor nem várhatjuk el, hogy a neves szentesi másnapos minden egyes novellájában keresztbe tegyen egy pillangós papucsot, csak azért, hogy mi, éles szemű olvasók felkiálthassunk otthon a fotelben, hogy na ez!, ez annyira Cserna, ezer közül is felismerem, ilyen pillangós papucsot egyedül ő tud írni. Hiszen akkor csak úgy járnánk el, mint a gyomorbajos étteremkritikus, aki ízekre bontja még a sót is: nátriumra és klórra.

Lássuk, mi található még a Cserna-Szabó-elbeszélésekben, regényekben és ehhez hasonlókban.

Például nagy, kövér bölcsességek, amelyekben azért senki sem lehet teljesen bizonyos. Ilyenek:

Tudjuk, az a legelviselhetetlenebb, hogy még az elviselhetetlent is el lehet viselni.

Hogy nem értjük, vannak dolgok, amit nem érteni, hanem csinálni kell.

Írni csak írás közben lehet.

A kevesebb néha több.

Szerelem.

Élet.

Halál.

Rejtő Jenő.

Valami Schopenhauertől.

Hrabal másnapos hőzöngései a másnapról.

Egy csipet Krúdy.

Pörköltszaft minden mennyiségben.

Bánat a szívben.

Remény, amely okkal, ok nélkül többnyire mindenütt szerepel.

Orosz bőraktatáska, kínai porcelán, angol nyereg, pisztoly, amely nem mond csütörtököt, érdemrend a gomblyukban, ananász, pezsgő, szarvasgomba és osztriga.

Számtalan sok indulatszó és műszavak helyénvaló használatára irányuló igyekezet.

Finom célzások meglehetősen durva körülményekre.

A befejezés gyakori hiánya.

Két-három cinikus megállapítás az elején és még egy a végén.

Vége.

.



Pallag Zoltán: költő, író, szerkesztő, régészet szakos egyetemi hallgató, 1978-ban született Székesfehérváron. Első verseskötetet 2014 könyvhetére jelent meg Noir címmel. Jelenleg a Hogyan kell élni című prózakötetén dolgozik.

Megosztás:

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben