Az ablakmosó

Hommage à Pina Bausch

A tavakhoz folyt testedről faggatnak. A bőrről, ami dunyha. Finom ereken vacakol a szél, lassan szárad az éjszaka. Fekete. Fekete a hajad, elterül a tőzegben. Puha. Ha nem nő szárnyad, mások kezével repülsz. Rebbenni a szilánkos ablakon, kapaszkodni a pudvás falba. Tisztán, selyemben. A csontodat keresik. Pár grammos papírmadár, élére hajtogatva. Kikötnek. Körbekering a vakság, a téboly és egy mozdulatlan kar nyugalma. Vége lesz az éjszakának, az arc dióba zárva. Az idő az egyetlen, ami elhordja a tested. A tájnak. Az éveknek. A térnek, ami egyre szűkebb, akár egy jelmez. Csak a tavasz jön kíméletlen és lengeti a szoknyákat, a könnyű vitorlákat. És a tó, amit még senki sem látott, hirtelen fekete lesz. Fekete. Aranyhalak úsznak a mélyben. Akár az éjszaka csillagai. Háttal a fénynek.

.

Szabó Imola Julianna író, táncelméleti szakíró, intermediális alkotó. Versprózákat, verses meséket és táncinterpretációkat ír. Képverseket, vers/tánc-videókat készít. Kutatási területe a kontakt-tánc. Varratok című kötete 2014-ben jelent meg a L’Harmattannál. Ugyanebben az évben megkapta a Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíjat.