• Virágzene

    Meszecsinka: Kinyílok

    2014.12.29 — Szerző: Papp Máté

    A Meszecsinka világzenéje nem csak a szójáték miatt nevez­hető „virág­zenének”, hiszen dalaik olyan kinyíló zenei vilá­gokat bon­tanak ki, amelyek a szél­rózsa minden irányából hozzák magukkal a külön­böző népek jellemző ízeit, illatait, de amelyek mégis egy közös magból szök­kentek szárba.

  • A Meszecsinka világzenéje nem csak a szójáték miatt nevezhető „virágzenének”, hiszen dalaik olyan kinyíló zenei világokat bontanak ki, amelyek a szélrózsa minden irányából hozzák magukkal a különböző népek jellemző ízeit, illatait, de amelyek mégis egy közös magból szökkentek szárba.

    Balkáni, indiai, cigány, orosz, spanyol és jiddis hangulatok kavarognak a Kinyílok című lemez eklektikusnak ható és sokszor stílusjegyeiben igencsak széttartó számaiban, amelyekben szinte észrevétlenül mosódnak egymásba a saját szerzőségű darabok, illetve az autentikus folkmotívumok. A főleg keleti hangszerelési megoldásokra épülő kíséret, valamint a központban lévő, alapvetően igéző énekszólamok azonban egy-két kivételtől eltekintve nem hoznak létre olyan atmoszferikus teret, amely kellőképpen képes összefogni az egyébként igényesen és érzékenyen kiválogatott dallam- és szövegtöredékeket.

    [youtube]https://www.youtube.com/watch?v=s7088R7xkFo[/youtube]

    Dinnyés József Hajnali énekének és az Indulj el egy úton kezdetű magyar népdal fantáziátlan feldolgozása vagy a Szállok reggae-be oltott, modoroskodó meséje azt bizonyítja, hogy a hangszeres tudás és a stílusérzék nem mindig elegendő ahhoz, hogy hiteles kvázi-népdalok szülessenek. A Meszecsinka-dalok a legtöbb esetben csupán imitációk maradnak, a dalszövegek sután csengenek, így pedig nem képesek szerves módon kapcsolódni az általuk megidézett dalkincshez. Ezzel együtt akadnak olyan momentumok – Az árnyékok ráolvasásszerű énekbeszéde vagy a Dimianinka temperamentumos futamai –, amelyekért érdemes meghallgatni ezt a sokszínű, ugyanakkor hamar el is szürkülő albumot.

    [youtube]https://www.youtube.com/watch?v=m3n7AWUCFHU[/youtube]

    „Úgy fúj a szél, hogy lebben a szoknyám, / A hajam össze-vissza áll, / A cipőm meg lent kajabál, / Hogy hahó, hahó, itt hagytál?” Könnyen úgy járhat a hallgató is, mint ez a bizonyos lent hagyott cipő, aki nem tud tovább szállni a felkavart széllel. Kajabálni azért nem kell, mert a Meszecsinka fúziós kísérleteiben továbbra is ott van a lehetőség arra, hogy valóban megszólaltassák az ún. Világfalu egyszerre egzotikus és otthonos virágzenéjét.

  • További cikkek