×

Koncepció- és sallangmentesen
Dope Calypso: Farewell to the Fairy, Goodbye to the Ghost
Nyéki Gábor
2014 // 11. 04

Zsigerből jövő, dögös riffek, csorda­vokál, igazi piszkos gitár­hangzás – a Dope Calypso szemé­lyében a honi garázs­punk újabb képvi­selőit köszönt­hetjük, első leme­züknek pedig a műfaj erő­sebb dobá­sai között a helye.
A Dope Calypso nem éppen az a fajta zenekar, amelynek napjai a ráérős tempó jegyében telnének: a háromtagú kollektíva a közös munkát valamikor 2013 októberében kezdte meg, és első kislemezüket már idén júniusban sikerült megjelentetni. Nem kellett sokat várni a mostani anyagukra sem, azonban szerencsére a gyorsaság most sem válik a minőség rovására: az ősszel kihozott, amúgy Olaszországban kevert Farewell to the Fairy, Goodbye to the Ghost alig fél órája alapján nagyon is működik ez a fajta ösztönösség.



Az albumot végigpörgetve nyilvánvaló, hogy a Dope olyan zenét játszik, melyet nem feltétlenül kellene mindenáron megfejtenünk. A széttorzított, összepiszkolt gitárok megbízhatóan és sallangmentesen építik fel a szokásos dalstruktúrákat, gyors egymásutánban érkeznek a hol harapósabb, hol optimistább hangvételű szerzemények, a refrének többsége pedig csak az egyes dalcímek elkurjantására szorítkozik. Mindezt már a nyitó, kislemezre is kimásolt Black Swamp Thingen egyértelműsítik a srácok (a dalhoz egyébként nemrég jópofa klip is készült), és ezt követően sem történnek nagyobb kilengések. Néha sikerül felfedezni egy-egy eldugottabb szólót (Sick, Crackhead) vagy hangulatos váltást (Tuna Lips, Molester), és mire észbe kapunk, már le is telt a rövidre szabott játékidő, lehet újrázni.

[youtube]https://www.youtube.com/watch?v=T83q7CSWW3g[/youtube]

Merthogy a Farewell egyszerűségének ellenére (vagy pontosan ebből kifolyólag) szó sincs hiányérzetről a hallgatóság részéről, sem félkész anyagról a zenekartól. Sarkadi Miklós gitárost idézve a lemez készítésekor a „koncepció a teljes koncepciótlanság” volt, aminek eredményeként végül is egy bátran megszólaló, profin kivitelezett, erőlködéstől és pózoktól mentes zenét kaptunk, ami – ha nem is váltja meg a világot – gond nélkül viszi végig, amit kitűzött maga elé. A dalok többségében egyszerűen benne van a lendület. Hogy aztán a Devils Touch címre elkeresztelt, öt perc fölé merészkedő, az előzőek tükrében akár progresszívnek is nevezhető zárlat egyszeri kacsintás lenne az összetettebb szerkezetek felé, az úgyis elválik még.



Mindezek után végképp nem meglepő, hogy alig néhány hónappal a debüt után már egy jó része el is készült a második albumnak, ami valószínűleg a következő évben meg is érkezhet a közönséghez. És bár akad arra számos példa, ha a sebtében összedobott anyagok végül felszínesre sikerednek, a Dope Calypso esetében ettől talán nem kell annyira tartani.

Következő koncert:
2014. november 22., R33, Budapest

Megosztás:

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben