Démoni jin-jang – Kritika a Ne Zha 2 című animációs filmről

A szöveg kitér a Ne Zha 2 című animációs film cselekményének részleteire.

A Ne Zha 2 a 2019-es Nezha: A Démongyermek születése című film folytatása, mely a történetet pontosan ugyanott veszi fel, ahol hat évvel ezelőtt abbahagyta. Az első részben a Supreme Lord (a film világában a legfelsőbb hatalom) és két tanítványa elkapják a Chaos Pearl nevű lényt, ám az egy szerkezet segítségével kettéválik: létrejön az isteni Spirit Pearl és a szörnyű Demon Orb. Egy cselszövésnek köszönhetően a Spirit Pearl a sárkánykirály harmadszülött fiával, Ao Binggel, a Demon Orb pedig egy démonvadász parancsnok harmadik fiával, Ne Zhával válik eggyé. Az első film tehát Ne Zha születését és a ráhelyezett átok szerint hároméves korában esedékes halálának elkerülését mutatja be.

Bár Ne Zha életben marad, a Chaos Pearl erejét az emberek, a démonok, később pedig az istenségek is birtokolni szeretnék, így a köztük feszülő ellentét tetőfokára hág – a második rész ezt a viszálykodást meséli el. A sárkányok vajon képesek megvédeni a titkot, hogy ellopták a Spirit Pearlt? Az emberek elkerülhetik a démoni túlerő okozta pusztulást? Az istenségek valójában jók vagy gonoszak?

Minden rosszban van valami jó

A történet egy démonvadászokról szóló filmekben szokatlan alapszituációval indít: a főszereplőnek élő és szerető szülei vannak. Ez erős vezérfonal marad az egész film alatt, ugyanis Ne Zha életét nem a bosszúvágy vezérli, mint ez olyan gyakran látható a hasonló alkotásokban (Attack on Titan, Blue Exorcist, Vampire Knight), hanem hogy a szüleit boldoggá tegye, kiérdemelje elismerésüket, védelmezze őket. Ne Zha személye sokkal érdekesebb is a szülői interakciók által; abban a rövid időben, míg abban a tudatban cselekszik, hogy családját lemészárolták, a történet kibillen egyensúlyából, a film elveszti melegségét.

De nem Ne Zha és családja az egyetlen szerethető karaktercsapat. Az eleinte gonoszként megjelenő sárkányok és a leopárddémon Shen mester is bebizonyítja a második részben, hogy tetteik a szeretteik érdekében történnek – a démonok is képesek a szeretetre és a szimpátiára.

Ez azért is érdekes, mert a démonokat a kelet-ázsiai popkultúrák termékei általában javíthatatlanul gonosz teremtményként ábrázolják.

A Ne Zha második részéhez hasonlóan 2025-ben szintén óriási népszerűségnek örvendő K-pop démonvadászok című animációs film is innen közelít a démonokhoz: aljas, önző lényként mutatja be őket. Az egyetlen szeretni képes démont, Jinut is folyamatosan elnyomja a démonkirálytól származó sötétség, amely végül közvetetten, de a halálát is okozza – a béke érdekében minden szörnynek pusztulnia kell. A japán popkultúrában a harcközpontú történetekben hasonló tapasztalható (például Chainsaw Man), bár akadnak a Ne Zha második részéhez hasonló kivételek. Például a Demon Slayerben a főhős, Tanjiro családját lemészárolják, csak az egyik húga marad életben, de ő is démonná változik – viszont megőrzi eredeti jellemét, nem válik gonosszá. Tanjiro később azért harcol, hogy a testvérét megmentse, sőt együtt veszik fel a küzdelmet a démonokkal. A családi kötelék fontossága és a démonok eredendő gonoszságának megkérdőjelezése tehát ritka, de nem előzmény nélküli a démonvadász zsánerben. Ezzel szemben az animék szívesen helyezik el más szituációban is szörnykaraktereiket. Olykor vígjáték főszereplői, ahol démonlétük (és esetleg annak kihasználatlansága) humorforrásként jelenik meg (The Devil Is a Part-Timer!, Welcome to Demon School! Iruma-kun, Mr. Villain’s Day Off), vagy lehetnek randiszimulátor protagonisták, ahol a néző vagy játékos szívének elnyerése a céljuk (Dance with Devils). Ennek ellenére, tekintve, hogy a Ne Zha 2-ben első számú főszereplőink Ne Zha és emberekből álló népe, meglepetésként hat, hogy a démonok is érző lények. Erről különösen Shen mester tesz tanúbizonyságot: bár a sárkányok védelmében veszélyezteti Ne Zha népének, Chentang Passnak a fennmaradását, ok nélküli pusztulásukat nem akarja, és segédkezik, ahogy tud. Eme viselkedés és a sárkánykirály alkuképessége pedig felveti a kérdést, hogy a démonok tényleg eredendően gonoszak-e.

Ez különösen elgondolkodtató felvetéssé válik, mikor Ne Zha és a testében vendégeskedő Ao Bing különböző démonokat vadásznak le úgy, hogy utóbbiak senki életét nem fenyegetik, csak békésen időznek otthonukban. Végül bebizonyosodik, hogy a tényleges gonosz valójában az Immortalokból álló Chan szekta, a főszereplőinkkel összefogó démonok pedig véglegesen tisztára mossák nevüket – ezzel a film egy nem megszokott vonalat képvisel a démonvadászokról szóló történetek terén. A jó és rossz kapcsolata és szükségszerűsége azonban elméleti szinten is meghatározó:

a film nagyban épít a jin-jang filozófiájára, amely a két főszereplőben, Ne Zhában és Ao Bingben összpontosul

– a második rész elején megjelenő rövid összefoglalóban a két fiú szimbolikusan fel is veszi az ismert jelkép formáját.

Az időzítés varázsa

A film majdnem két és fél órás játékideje hosszú, de képes végig fenntartani a figyelmet, ami nagyban köszönhető dinamikusságának és változatosságának. A narratívát sok rövid ideig tartó esemény alkotja, amelyek összefonódnak, de egyik történetszál sem tart túl sokáig, így a néző nem veszti el az érdeklődését egy esetleg túlnyújtott jelenet miatt. Az izgalmas akciójelenetek és a nyugodtabb, párbeszédes epizódok ütemesen váltakoznak, a film felépítése – az ábrázolt világ hatalmi viszonyaihoz hasonlóan – egyensúlyi helyzetre törekszik. Ugyanakkor a drámai jeleneteket mesterien időzíti. A történet pörgőssége kétélű fegyver: a folyamatos változás figyelemfelkeltő lehet, de az alkotás azt kockáztatja, hogy egyes elemek vesztenek a súlyukból, ha nem kapnak elég játékidőt. Ilyen érzést kelt Chentang Pass pusztulása, ami bár hatalmas tragédia és sorsfordító esemény Ne Zha életében, a történet meglepően gyorsan túllép rajta. Később érthetőek ennek a dramaturgiai okai – a város pusztulásába flashbackek formájában egy, a főszereplőétől eltérő perspektívából is betekintést kapunk –, mégis hagy némi rossz szájízt maga után ez a rohanás. A történet igazi mélypontjánál, Ne Zha anyjának halálánál azonban az esemény súlyához méltóan elidőzik a film, sőt a végén eltűnő hangokkal a végletekig fokozza a szomorú helyzetet, sikeresen feloldva a mészárlás utáni hiányérzetet.

A humor pillérei

A Ne Zha 2 jogosan nevezhető vígjátéknak: hemzseg a komikus jelenetektől, és amikor csak lehetőség van rá, csattanóval érnek véget a szóváltások. Erősen épít a jellemkomikumra is; szinte mindegyik szereplő rendelkezik a maga komikus jegyeivel, amelyek vagy alapanyagai a vicceknek, vagy maguk szolgáltatják a poénokat, legyen szó a dadogó és rendszeresen félreérthető Shen mesterről – ennek megjelenítésére a hobbifeliratozók is ügyesen figyeltek, remélhetőleg ezt a szinkronos változatok is képesek lesznek visszaadni –, a komikusan kövér Taiyi mesterről vagy a füleivel repülő malacról, minden karakter hordoz magában olyan tulajdonságot, amely szórakoztatóvá teszi a jelenlétét.

Másik fontos építőeleme a film komikumának, hogy bár a történet a régmúltban játszódik, fantasztikus elemként visszaköszönnek 21. századi sajátosságok is. A második rész elején például egyből egy ilyen jelenetbe csöppenünk, amikor Ne Zhának és Ao Bingnek új testre van szüksége, ezért trutyiból formáznak nekik új alakot. Ne Zha válogatós jelleme miatt azonban csak több próbálkozás után sikerül ez, a próbálkozások eredményei pedig a napjainkban közkedvelt gyűjthető figurákat idézik. De említhető még a stáblista utáni rövid jelenet is, ahol a szektavezető Wuliang mester és szárnysegédjei egy arcfelismerős kapuval bajlódnak.

Korunk sajátosságai nem csak technológiai szinten jelennek meg, sok, a nyugati néző számára is ismerős popkulturális referencia található a filmben.

A legegyértelműbb talán a heggyé alakuló démonhölgy, aki a tükrével beszélgetve a Hófehérke boszorkányára emlékeztet. A történet végén ifjúvá érő Ne Zha a Dragon Ball-széria Son Goku-karakterét idézi meg; a várost fenyegető sárkányokban és a köztük lévő hierarchiában pedig A Vox Machina legendájára ismerhetünk. Sőt, még egy erős vallási referenciára is felfigyelhetünk: a Taiyi és Shen mester által vágyott pozíció, valamint a tizenkét Golden Immortal és vezetőjük, a Supreme Lord a zsidó-keresztény kultúrkört, Jézust és tizenkét tanítványát idézik fel. Bár a film sikerében nagy szerepe volt annak, hogy a történet sok egyedi fordulatot képes használni, globális népszerűségében valószínűleg az említett kikacsintások is szerepet játszanak.

Öröm nézni

A Ne Zha 2 animációja gyönyörű; rendkívül részletes, sokszínű és változatos minden egyes jelenet, így, ha a történet esetleg nem is, a látvány biztosan mindenkit magával ragad. Érdekes azonban megfigyelni, hogy a fantasztikus elemek, a varázslatok ugyanannyira valósághűek, mint a tényleg létező természeti formák és épületek – sőt olykor azok tűnnek a legtermészetesebbnek. Ezzel szemben a karakterek torzak, a néhány jóképű szereplőt leszámítva az alakok csak nagyjából hasonlítanak emberekre. Ez egyrészről gyakori humorforrássá válik – főleg Ne Zha és Ao Bing személyiségváltása idején –, másrészről pedig a démonokhoz hasonlatossá teszi az emberi faj képviselőit, így vizuálisan is ábrázolva a két faj közti egyenlőséget.

A Ne Zha 2 kidolgozott és elragadó animációs film lett. Története egy kínai legendán alapszik, de nem ragaszkodik hozzá olyan erősen, hogy külföldi piacon ne állja meg a helyét. A démonvadász zsáner ismert elemeit felrúgta és új nézőpontba helyezte. Ez főleg annak fényében tűnik nagy teljesítménynek, hogy idén Kelet-Ázsiában több animációs film is jelent és jelenik meg a témában, például a korábban említett K-pop démonvadászok is. Utóbbi jobban kedvez azoknak a nézőknek, akik szeretik a zenés, musicalszerű alkotásokat, esetleg K-pop-hallgatók. Ha valakit jobban izgalomba hoz egy fordulatosabb történet, a lenyűgöző, már-már valóságos látványvilág vagy az akcióközpontú jelenetek, akkor számára a Ne Zha 2 a tökéletes választás.