„Öntörvényűséget tanultam, és ez ma is erőt ad” – Interjú Kárpáti György Mórral a Jövő nyár című filmjéről

Egy interjúban említetted, hogy gimnáziumban megbuktál, és végül így lett belőled filmes. Puszta időtöltésből mentél el az első forgatásodra középiskolásként, vagy már akkor érezted, hogy ezzel szeretnél majd foglalkozni?

Gárdos Péter Az utolsó blues című filmjét forgattuk. Akkor már érdekelt a filmezés, de még semmit nem tudtam a szakmáról. Jó volt tizenhat évesen belülről látni, hogyan készül el egy film. Fénymásoltam a produkciós irodában, ásványvizet vittem a többieknek, kávét főztem. Én voltam a legfiatalabb a stábtagok között. A világosítóktól a nagyon kedves Fazekas Zsolt „Fido” rendezőasszisztensig – aki sajnos nemrég meghalt – többen beszéltek nekem a filmkészítésről, tanították a szakmát.

Már ekkor eldöntötted, hogy rendező szeretnél lenni, vagy még csak abban voltál biztos, hogy filmezni akarsz?

A nyári forgatás után egy iskolai feladathoz forgattunk riportot, ehhez elkértem a gimnázium kameráját. Emellett elkezdtem járni workshopokra, voltam Mediawave-táborban is. Egyre komolyabban érdekelt ez a munka. Később találtam ki, hogy felvételizem a rendező szakra.

Enyedi Ildikó osztályában végeztél a Színház- és Filmművészeti Egyetem rendező szakán. Hogyan emlékszel vissza az ott eltöltött időre?

Az első években Ildikó sok filmet vetített, vendégeket hívott. Az osztályban nyolcan voltunk. Néha késő éjszakáig ültünk a vetítőben, és elemeztük a filmeket vagy az éppen készülő, saját munkáinkat, például a színészvezetési gyakorlatokat. Később az vált fontosabbá, hogy a vizsgafilmeket végigvigyük. A legjobb emlék az Erdő, ami 2010-ben készült: az első, féloldalas szinopszistól a műanyag poharas pezsgőzésig, amikor a film bemutatását ünnepeltük az osztályteremben.

Hogyan hatott a filmről való gondolkozásodra, hogy ő volt az osztályfőnököd?

Arra biztatott, hogy csak azt írjam, forgassam, ami engem tényleg mélyen érdekel. „Lehet, hogy nem mindenkinek fog tetszeni, de akkor is csináld így” – írta az egyik év végi levelében. Öntörvényűséget tanultam, és ez ma is erőt ad.

Úgy tudom, azért kezdtetek el foglalkozni a szuiciditás kérdésével, mert a koronavírus-járvány alatt megnőtt az önbántó viselkedések száma. Mikor döntötted el, hogy nagyjátékfilmet szeretnél készíteni a témáról?

2021 elején elindítottam egy castingot tizenéveseknek, amire rengetegen jelentkeztek. A járvány miatt minden iskolás karanténban volt és távoktatásban tanult, ezért a szobáikban készítették a videókat. Érdekes embereket és történeteket ismertem meg. Arra gondoltam, hogy jó lenne szervezni nekik egy tábort, ahol egy filmet is leforgathatunk. Az öngyilkosság komoly társadalmi probléma, ugyanakkor tabutéma, amivel foglalkozni kell. Ha történetet írhatunk és filmet készíthetünk a jelenségről, akkor sokkal szélesebb körben is beszélhetünk róla mozikban, filmklubokban, iskolákban.

A Jövő nyár független film, alacsony költségvetésből készült. Próbáltatok pályázni a Nemzeti Filmintézetnél?

Nem. Más terveimmel pályáztam, de azokat elutasították. Nem akartunk tovább várni a lassan alakuló pályázatokra, ezért összefogtunk a Proton Cinemával (a film gyártója – a szerk.), és az elejétől fogva független filmben gondolkodtunk.

A Jövő nyár legtöbb szereplője először játszott filmben. Szándékosan választottál friss arcokat, akiket még nem láthatott széles vásznon a közönség?

Igen. Tizenhat és húsz év közti szereplőket kerestünk, inkább olyanokat, akik még nem szerepeltek filmben. Ők új arcok a vásznon, többen tényleg most végeztek a középiskolában, így a néző úgy érezheti, mintha egy igazi gimnáziumi osztály történetét követné.

Egy 2019-es interjúban az addigi filmjeid közös elemeként említetted, hogy fiatal közösségben játszódnak. A Jövő nyár szintén ilyen alkotás. Mi érdekel a fiatalok viszonyrendszerében?

Ebben az életkorban sokat változik egy személyiség, intenzív történések zajlanak az ember életében. A legtöbb filmemben egy adott problémát egy közösség életén keresztül mutatok be. Érdekesnek tartom, hogy egy csapat tizennyolc év körüli fiatal hogyan gondolkozik és reagál bizonyos helyzetekben.

A forgatás előtt és közben Horváth Lili Olga pszichológussal konzultáltatok, hogy többet tudjatok meg az öngyilkosság jelenségéről. Ez mennyiben segítette a munkátokat?

Lili elolvasta a forgatókönyvet, majd beszélgettünk a tizenévesek kríziseiről, a szuiciditásról. Amikor a casting után összehívtam a szereplőket, több találkozóra ő is eljött, becsatlakozott a közös gondolkodásba. A próbafolyamatok alatt Lili is hozzászólt az improvizációs jelenetekhez, beszélgetett a szereplőkkel. Nagyon sokat segített a vele való konzultáció.

A közös beszélgetések alkalmával jutottatok valamilyen felismerésre az öngyilkosság jelenségével kapcsolatban, ami korábban nem tudatosult bennetek?

Inkább egy visszaigazolást kaptunk, hogy mindenképp fontos vele foglalkozni. Mindenkinek vannak problémái, szorongásai, de sokan azt gondolják, hogy szégyen nyíltan beszélni ezekről. Lili többször is megerősített minket abban, hogy bármikor, akár a forgatás során is beszélhetünk a problémáinkról. Ez is a Jövő nyár egyik fontos célja. Remélem, hogy minél több iskolás osztály megnézi majd, és a film hatására bátrabban megosztják a környezetükkel, ha gondjaik vannak.

Volt egyfajta terápiás jellege is annak, hogy a forgatás során majdnem két héten át egy ilyen súlyos társadalmi témával foglalkoztatok és pszichológussal is beszélgettetek róla? Összekovácsolódott a csapat?

Igen. Még zajlott a járvány, ezért mindenki keveset járt közösségbe. A szereplőknek és nekünk, a stábnak is jót tett, hogy eltöltöttünk két hetet egy táborban, létrehoztunk valamit, és beszéltünk egy nehéz témáról. Jó érzés, hogy a forgatás alatt létrejött egy közösség. Tartjuk a kapcsolatot, találkozunk a vetítéseken és van két chatcsoportunk.

A korábbi kisfilmjeidben, valamint első nagyjátékfilmedben, a Guerillában is kevés volt a párbeszéd. A Jövő nyárban is sok a hosszú csend, és a történet legdrámaibb eseményét is csak a szereplők elbeszéléséből ismerjük meg. Jól érzem, hogy tudatosan kerülöd a didaktikus történetmesélést és a szentimentalizmust?

Jól látod. Szeretem a kihagyásos történetszerkesztést, a titkokat az elbeszélésben. Abban bízom, hogy a nézők a saját asszociációikkal egészítik ki az eseményeket. Elképzelik az előzményeket, mi történhetett pontosan, mi lesz a szereplők további sorsa. Jó hallani a közönségtalálkozókon a különböző elképzeléseket és megfejtéseket.

A tavaly bemutatott Magasságok és mélységeknek szintén központi témája a gyász feldolgozása. A film rendezője, Csoma Sándor azt mondta, lelkileg megterhelő volt számára az írás, mert belehelyezkedett a szereplők életébe. Neked milyen érzés volt hónapokon át egy ilyen felkavaró történettel foglalkozni?

A casting során sok fiatal beszélt pszichológiai problémákról, krízisekről és hasonló nehézségekről, ráadásul ez az utóbbi időben fokozódott. Fájdalmas visszagondolni a saját ismerőseimre, barátaimra, akik öngyilkosságot követtek el. Úgy gondolom, hogy jobb beszélni ezekről, és meghallgatni mások érzéseit is.

A filmet mindössze tizenkét nap alatt forgattátok le. Mennyire okozott nehézséget a feszített munkatempó?

Valóban kevés időnk volt. Egy magyar nagyjátékfilm forgatása általában kétszer, háromszor ennyi ideig tart. Mivel nagyon alacsony volt a költségvetés, kevés eszközzel és munkatárssal dolgoztunk. Gyorsan haladtunk, egy nap sok jelenetet vettünk fel. A megírt forgatókönyvet forgattuk le, de fontosnak tartottuk, hogy bekerüljenek a filmbe a szereplők telefonos felvételei és a velük készült interjúrészletek is. A stábtagok és a szereplők nagy része baráti szívességből, ingyen vagy jelképes összegért vett részt a produkcióban. Ha ez a szövetség nem jön léte, nem is tudtuk volna leforgatni a filmet. Volt, aki azért mondott igent, mert korábban is dolgoztunk együtt, mások azért, mert fontosnak tartják, hogy készüljön magyar független film.

A Jövő nyárral nem titkoltan az is a célotok, hogy felhívjátok a figyelmet a szuicid viselkedés jelenségére. Diákoknak, pedagógusoknak is vetítettétek. Milyenek voltak az első fogadtatások?

Nagyon jó érzés volt, amikor tizenhat-tizennyolc éves fiatalok a premier előtti vetítéseken azt mondták, hogy tudnak menni a filmmel, a szereplők úgy beszélnek, ahogy ők, a problémáik ismerősek. Örülök, amikor azt hallom, hogy ennyire valóságszerűnek tartják a filmet, és ennyire megérinti őket.

A nyáron megjelent egy véleménycikk, miszerint lényegében megszűnt a magyar szerzői filmes hagyomány. Erre egy Facebook-posztban reagáltál. „A támogatott térből kiszorított filmesként erős és elemi késztetést érzek: folytatni kell a hivatást, amit 20 éve választottam – ha ilyen nehezen, hát így. Szerencsére vannak igazi szövetségesek, akikkel előre mehetünk” – írtad. Mennyire működik az összetartás a hazai független szerzői filmesek között?

Akiket ma független filmesnek kell mondanunk, azok nagyrészt diplomás vagy régóta a pályán lévő rendezők, akiknek már több nagyjátékfilmjük is van. Úgy látszik, hogy most csak így, anyagi segítség nélkül készíthetünk filmet. Reméljük, hogy újra lesz lehetőségünk forgatni állami támogatásból is, mert ez a hivatásunk. Több tervem is van, ezeken dolgozunk most Petrányi Viktória és Kozma Eszter producerekkel és Lányi Zsófi forgatókönyvíróval. Azt tervezzük, hogy később újra pályázunk majd. Mindenféle alkotásnak helye van a palettán, legyen szó kísérleti vagy történelmi filmről. Minden műfajnak utat kellene engedni.

Szerinted mennyire nyitott a hazai közönség a szerzői filmekre?

Úgy látom, ha egy filmklubban szívesen megnéznek egy alkotást, értik és élvezik a filmet, és a vetítés után jó beszélgetések alakulnak. Az a gond, hogy most kevesebben járnak el moziba, ezért több filmklubot kellene indítani.

„Nagyon jó lenne, ha valaki egyszer megtalálna egy jó krimiforgatókönyvvel, egy igazán csavaros történettel” – mondtad egy 2011-es interjúban. Kerestek meg kész krimiforgatókönyvekkel?

Nem, de elkezdtem írni egyet. Van egy sorozattervem, egy 19. század második felében játszódó krimi, amin már dolgozunk a Proton Cinemával.

Szerzői filmes rendezőként ismert eddig meg a közönség. Ha kapnál felkérést egy könnyed, szórakoztató műfajú filmhez, aminek a forgatókönyve is tetszik, akkor vállalnád?

Nagyon szeretem a humort. Sötét, abszurd vígjátékot tudnék csinálni.

A Jövő nyár január 12. óta látható a magyar mozikban.