×

A nézőpontok sokfélesége
KAF-olvasókönyv: Válogatott kritikák, tanulmányok Kovács András Ferenc költészetéről
Ménesi Gábor
2017 // 12. 20

Kovács András Ferenc alkotásainak jelentősége egyértelmű a mai magyar költészetben, ezt igazolja vissza a művek fogadtatása. S bár az életművet alaposabban mérlegre helyező monográfia máig nem született meg, időszerű volt a recepció eddigi megállapításainak rendszerezése, összegzése.

A Fiatal Írók Szövetsége által közreadott olvasókönyv szerkesztői (Korpa Tamás, Mészáros Márton és Porczió Veronika) komoly munka eredményeként adták közre a költőről szóló fontosabb írásokat. Az előszóból megtudjuk, hogy 230 kritika és tanulmány gyűlt össze, s a terjedelmi korlátok miatt ezeknek nagyjából egyhatoda került a válogatásba. A szövegek három egységben sorakoznak műfajuk szerinti felosztásban. A recenziók, kritikák elhelyezkedését a bírált kötetek megjelenésének időrendje határozta meg, a tanulmányok elrendezésével „a recepció kérdezési irányainak változásait” kívánták érzékeltetni az összeállítók, az utolsó ciklusban pedig három verselemzés kapott helyet. Az anyag több mint három évtized fogadtatástörténetét reprezentálja: a legkorábbi írás 1983-ban, a legújabb 2015-ben jelent meg először.

Az így felépülő szövegegyüttes pontosan kirajzolja a KAF-olvasás alakulásának történetét, főbb tendenciáit: mindenekelőtt azt, hogy a korai alkotások (Tengerész Henrik intelmei; Tűzföld hava) csekélyebb figyelmet kaptak, különösen az anyaországi kritika részéről. Nem könnyítette meg az értelmezők helyzetét, hogy a költő – a könyvkiadás korabeli viszonyaiból adódóan – sok esetben nemcsak az előző kötet óta íródott verseket tette közzé új könyveiben, de a korábbról felgyűlt szövegekből is válogatott, így munkái akár egy évtizedet is átfogtak. Az erdélyi recenzensek (mindenekelőtt Cs. Gyimesi Éva és Markó Béla) már a bemutatkozó opusban felfedezték e költészet újszerűségét, jó érzékkel regisztrálták azokat a nyelvi-poétikai jellegzetességeket, amelyek karakterét később is meghatározták, és lajstromozták azokat a lényegi dilemmákat, amelyek a recepció kulcsproblémáiként jelentkeztek. Ilyen például az életmű komplexitása, az intertextuális és interkulturális utalások változatossága, a virtuóz formakezelés, a nyelvi humor, a játékosság vagy a rejtőzködés. Markó költőszínészi alapállást említ, s a maszkok, a karneváli és színházi toposzok gyakori használata valóban végig meghatározóvá válik. Ezzel összefüggésben megkerülhetetlen a versbeli szubjektum kérdése, ugyanis többnyire nem egyetlen, jól felismerhető lírai alany artikulálódik a költeményekben, a beszélő elbizonytalanodása, feloldódása, a nézőpontok sokfélesége jellemzi a szövegalakítást.

A kezdeti távolságtartást követően a kilencvenes években ívelt fel Kovács András Ferenc műveinek recepciója, a fokozott érdeklődés különösen három kötettel (Költözködés; Lelkem kockán pörgetem; Üdvözlet a vesztesnek) hozható kapcsolatba. Olyan fontos dolgozatok születtek ekkor – és szerepelnek az olvasókönyvben –, mint Keresztury Tibor írása („Versreneszánsz közeleg”), Szigeti Csaba értekezései (A Hímfarkas bőre; Lábjegyzetek egy lábjegyzetelt palimpszesztushoz), Kulcsár Szabó Ernő nagy hatású tanulmánya (Poesis memoriae) vagy például Kulcsár-Szabó Zoltán munkája („Hangok, jelek”).

A különösen élénk kritikai érdeklődés a kilencvenes évek második felében veszített lendületéből, legalábbis „az irodalomtudományi, elemző munka (…) lassúbb és körülményesebb közegébe helyeződött át” (Kulcsár-Szabó Zoltán). Miközben az újabb kötetekből sem hiányoztak azok a sajátosságok, amelyek miatt nagyra értékelték KAF műveit, egyes poétikai megoldások ismétlődésével, túljáratásával kapcsolatban fenntartások fogalmazódtak meg. Bár a Saltus Hungaricus, még inkább a válogatott és új verseket tartalmazó Kompletórium újra nagyobb figyelmet keltett (ezt az olvasókönyvbe kerülő kritikák száma is tükrözi), az említett probléma máig elkíséri a recepciót. Korpa Tamás úgy látja, hogy a kilencvenes években keletkezett tanulmányok „szempontkészlete és gazdagsága nem egy esetben (…) gond nélkül áthelyeződött az elmúlt húsz év verstermésének mibenlétét faggató írások jelentős részébe is, miközben a Kovács-líra – sejtésem szerint – alapvető változtatásokat és átcsoportosításokat hajtott végre önmagán”. Bár nem kerülhetjük meg a korábbi olvasási tapasztalatokat, azokra reflektálva nélkülözhetetlen az új szempontok érvényesítése. Porczió Veronika például, a York napsütése, zengő tombolás című, 2014-es verseskönyvet tárgyalva úgy véli, hiába térnek vissza a korábban már jól bevált költői eljárások, „azt korántsem lehet mondani, hogy a versek olvasása közben nem érné a szövegből fakadó öröm vagy meglepetés az olvasót”. A kritikus a példaként felhozott költemény (Látók dicsérete) alapos elemzésével támasztja alá állításait.

A tanulmányok sorában találunk olyanokat, amelyek egyetlen versből kiindulva tesznek érvényes megállapításokat az életmű egészére vonatkozóan (Fried István: Kölcsey Ferenc „költözködő” verssorai; H. Nagy Péter: A szöveghatárok feloldódása). Komoly hangsúlyt kap a szereplíra, hiszen az elemzés homlokterébe kerülnek azok a szövegek, amelyek Caius Licinius Calvus (Tar Ibolya), Kavafisz (Csehy Zoltán), Lázáry René Sándor (Porczió Veronika) vagy Jack Cole (Mészáros Márton) maszkjában jöttek létre. Külön kiemelésre érdemes, hogy a sokáig elhanyagolt, de mostanában egyre nagyobb figyelmet érdemlő gyerekirodalomhoz sorolható versekkel két tanulmány (Kőrössy Erika, Csupics Milica) foglalkozik. A harmadik ciklusban három vers (J. A. szonettje; Kunst der Fuge; Öninterjú) részletes elemzését olvashatjuk Lőrincz Csongor, Oláh Szabolcs és Kulcsár-Szabó Zoltán dolgozatában.

Izgalmassá teszi a kötetet, ahogyan az írások – különösen a tanulmányok – egymáshoz kapcsolódnak, igazolják vagy éppen vitatják, de mindenképpen továbbgondolják a felvetéseket, párbeszédre lépnek a korábbi értelmezésekkel. Az olvasatok sokfélesége, a nyitottság és dialogikusság jól illeszkedik a KAF-szövegek sajátosságaihoz, az életmű szerveződéséhez. Hasznos a kiadvány végén elhelyezett bibliográfia (jó lett volna, ha Kovács munkáinak irodalomjegyzékét is megtaláljuk), és ugyancsak segítségünkre lehet a mutatókat tartalmazó rész, amely a név- és tárgymutató mellett a verscímek szerinti visszakeresésre is lehetőséget ad.

Mint a hasonló típusú kiadványok általában, a KAF-olvasókönyv is a kanonizáció igényével született, ennek megfelelően jelöl ki bizonyos irányokat. A szerkesztők egyes döntései, választásai vitathatók, de nem vonható kétségbe vállalkozásuk fontossága, annak hiánypótló szerepe. Ők maguk amolyan nulladik lépésnek szánták a kötetet, amely remélhetőleg újabb kutatásokat ösztönöz, és a várt monográfia létrejöttét is inspirálhatja.

KAF-olvasókönyv. Válogatott kritikák, tanulmányok Kovács András Ferenc költészetéről, Fiatal Írók Szövetsége, 2017.

Megosztás:

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben