„Rátaláltunk valamire, ami a hallgatókat és minket is felcsigázott” – Interjú az idén 25 éves colorStarral

Az esemény egyik alapját az idén húszéves Via La Musica albumunk adta, aminek megünneplésével kapcsolatban korábban több nagyszabású tervünk is volt. Eredendően ketté akartuk választani a két jubileumot: egy koncertet szerettünk volna a lemez, és egyet a huszonöt évünk megünneplése köré, de a járványhelyzet miatt végül összevontuk őket. Ezért az eredeti cél érdekében a november 20-i show alatt domináns szerepet kapott az album és a kapcsolódó korszak.

Ami a vizualitást illeti, a koncertre külön speciális térkialakítással és vetítésekkel készültünk. Izgalmas látványvilággal szerettük meglepni a közönséget, ami formájában is méltó a jubileumi ünnepléshez.

Huszonöt év hosszú idő, a világhírű zenekarok is csak ritkán élik meg. Triviális kérdés, de mégis: mi a titok?

Elsőre kitartás, elszántság, szenvedély, ilyenek jutnak eszembe. Mindez a saját munkánkkal szemben, amit egyszerűen szeretünk. Élvezem az alkotás fázisát, és a mai napig szeretem időnként hallgatni a zenénket. Minden más ebből következik. A lemorzsolódást viszont mi sem úsztuk meg. Sok mindenen keresztülmentünk a tagcseréktől az alapfelállás megdőléséig. Négyen indultunk, de ketten maradtunk.

Szerintem inkább a megújulás képességére van szükség. Fontos, hogy amikor létrejön egy felállás, azzal a szándékkal szülessen meg, hogy tartós lesz, miközben a tagok vállalják, hogy időről időre elölről kell kezdeni, hogy újból és újból neki kell rugaszkodnia a céloknak, mert azok óhatatlanul megváltoznak, akár az ember, vagy ha jobban tetszik, a zenész.

Amikor megalapítottuk a colorStart, valami nagyon izgalmas formációt képzeltünk magunk elé – később ezt a reményt szerettük volna beváltani, és huszonöt év után ma kimondhatjuk a közönség visszajelzései alapján: sikerült.

Rátaláltunk valamire, ami a hallgatókat és minket is felcsigázott.

Ezért lehet, hogy a formáció a mai napig olyan erős része a személyiségünknek, hogy a nehézségek esetén – mert volt ilyen – minden körülmény ellenére folytattuk. Ehhez az is hozzátartozik, hogy volt, amikor az elengedés határára sodródtunk, de ilyenkor valamelyikünk mindig felvállalta a továbblendítést.

Ha azt mondom, hogy a colorStar a gyereketek, túlzásnak tartjátok, vagy bólogattok?

Bennem pontosan megfogalmazódott, hogy a projektre a gyermekünkként is tekinthetnénk.

Sőt, minden dal az, amit megalkottunk. Ivadékok. Így élnek a fejemben.

Beszéljünk a számokról!

Ötvennyolc dalt publikáltunk.

Ez az alap, ezt tudjuk számszerűsíteni, miközben a fiókban sok olyan szám rejtőzik, amik még nem érték el végleges állapotukat, amiket még nem tudtunk befejezni. Ne kérdezd, miért. Annyit tudok, hogy ha visszahallgatnánk őket, hamar elkezdenénk belőlük új dalokat készíteni, főleg a témájuk miatt. A félretett dolgokról persze nem szokás beszélni, de ez is a tevékenységünkhöz hozzátartozik.

Ahogy az akusztikus feldolgozások vagy az HBO dokumentumfilm-sorozatához készített zenénk.

Játsszunk el a gondolattal, milyen elővenni a közel három évtizede írt dalokat!

Érdekes, a közelmúltban hallgattam újra az első számokat. Meglepően jó érzéssel töltött el, még ha nem is mindegyik, de az első, vagyis az alapításkor született munkák mindenképp. Szerintem ma is jól működnek.

Az első lemezzel kapcsolatban nekem a „kaland” jut eszembe. Emlékszem, annyira meglepett a végeredmény, hogy túlhallgattam. Akkor született meg az a mindentől elkülöníthető zenei világ, ami máig saját univerzum. Egyébként nem kis aggodalmat jelentett a „hogyan tovább?”.

Erre a második albumotok jól reagál.

Közel három év telt el az első két album megjelenése között – ennyi időre volt szükségünk, hogy ismét valami újat adjunk a közönségnek. Később beállt ez a nagyjából hároméves felosztás az albummegjelenéseknél, egy-egy kivétellel.

Szükség volt az időre.

Mindegyik lemezünk más világot képvisel, emiatt lehetséges, hogy mind külön hallgatótáborral bír, de azért vannak olyan elvetemültek is néhányan, akik egyformán szeretik az összeset, mint ahogy mi is.

A változatosság fontos, miközben alapvetően nem távolodunk el az eredeti elektronikus-pszichedelikus alapoktól.

Arra kérlek titeket, egészítsétek ki: boldogok és elégedettek vagyunk, ha…

…sokan ünnepelnek velünk az A38 hajón...

…és ha elégedettek velünk.