• Occam segít

    Szarka Péter kiállításáról

    2017.10.27 — Szerző: Ványa Zsófia

    A Trafó Galériában Szarka Péter legújabb műveivel találkozhatnak az érdeklődők. A Globális felmelegedéssel a hidegháború ellen című kiállítás november 5-ig látogatható.

  • Occam segít

    A döntés – ha pszichológiai folyamatként akarjuk meghatározni – különféle cselekvési alternatívák közti választást jelent. A hangsúly a választáson van, mindez ugyanis csak akkor minősül pszichológiai szempontból döntésnek, ha valós választási élménnyel jár együtt. E nélkül nem döntésről, csak egy adott lehetőséghez való alkalmazkodásról beszélhetünk.

    Hogy miért fontos mindez a Globális felmelegedéssel a hidegháború ellen című kiállítás kapcsán? Döntésekről, választásról épp e hívószavak mellett? Valós választási élménnyel járt, jár akár a hidegháború, akár a globális felmelegedés bárkinek az életében is? Nyilván van egy maroknyi aktuálpolitikai szereplő minden korban, akik számára lehet, kellene lennie megfontolt döntési folyamatnak a hasonló téttel járó jelenségek mögött, az átlagemberek életére nézve viszont legalábbis anakronisztikus a kijelentés. (Érdemes megjegyezni, hogy egy évvel ezelőtt az alkotó már a nyilvánosság elé tárt egy ciklust, amely a Hidegháborúval a globális felmelegedés ellen címet viseli, s amelyhez képest nem csupán címében, de műfajválasztásával, anyaghasználatával, szemléletével is fordulatot képvisel a mostani kiállítás.)

    Occam segít

    Szarka Péter már évtizedek óta foglalkozik vagy-vagy helyzetekkel, a választások mechanizmusaival. Munkásságának talán legismertebb elemei a 2000-es években készített 3D-rendereléssel készített c-printjei, azonban az évtized közepén, épp amikor a műfaj kezdett általánossá válni egy új generáció kezében, ő visszatérni látszott a hagyományos festészethez, majd újból váltott. Ennek az utóbbi váltásnak a hozadéka a mostani kiállítás, benne minden korábbi döntés, művészi választás tapasztalatával és szabadságával. Bátran kísérletező, sokféle technikát és műfajt felvonultató, vegyes arculatot mutató kiállítás lett a Globális felmelegedéssel a hidegháború ellen.

    A heterogenitás nem véletlen, a válogatás éppen és főleg a művész központi témájává avanzsáló döntésfolyamatok köré sűrűsödik, ahogyan azt a beharangozóban is olvashatjuk. A döntés azonban itt nem jelent vizuális vagy műfaji, akár technikabeli egyneműséget, hanem ellenkezőleg: egymás mellett futó, párhuzamosan létező valóságsíkokat. A tézist és antitézist, az érme egyik és másik oldalát is igyekszik bemutatni. Épp ezen elv mentén több esetben is feltűnnek műpárok, méghozzá rendszerint a terem ellentétes pólusain elhelyezve. Ilyen a galériatér látványát nagyban meghatározó, színes műanyaggal lecsepegtetett ready made-páros: a Maneki-neko japán macskafigura (Maneki against Neko) és a kártyapakli(János pap országa) pop, trash jelleget hangsúlyozó kettőse. AWith snobbery against robbery lightbox szójátéka pedig a Loss against less habszivacsba vájt, Dymo szalagokkal átszőtt betűsorával kapcsolódik műpárba.

    Occam segít

    A digitális-analóg közti váltás mint az alkotó életművében is meghatározó fordulat a kiállítótérben is megjelenik ugyancsak egy műpárossal. A Gravitáció a perspektíva ellen címet viselő printen egy ötlépcsős folyamatot látunk arról, ahogy a művész kertjében álló fákra tekert ragasztószalagok a környezeti hatásoknak és még inkább a fényképezőgép lencséje okozta torzulásoknak köszönhetően a megszokottól eltérő alakzatokba, perspektívába rendeződnek. A printeket zászlóanyagra helyezte az alkotó, hozzáadott toldalékként pedig festett madártollak ékelődnek a felületbe. A valóság digitális leképeződését látjuk tehát, de ha a galériatér bejárattal szemközti oldalára nézünk, megpillantjuk ugyanennek a témának az analóg verzióját is: egy faágat magát, ragasztószalagokkal durván, vastagon áttekerve (Extra idő). Az átlósan installált faágra válaszol a galéria közepén elhelyezett hanginstalláció, amely ugyancsak átlós vonalat követ, konkrét választóvonalat képezve a térben. A Misztikus barikád egy tervrajz-imitáció, amely mély basszushangokon rezonál, rezeg, rajta pedig válogatott évszámok tűnnek fel: mind olyan dátumok, amelyek egy-egy sci-fi könyvben vagy filmben annak idején a bennük megjósolt jövőnek fontos pillanatai voltak – voltak, mert legtöbbször ezek ma már múltbeli évszámok. Az elképzelt jövőből így lesz meg nem valósult, de elképzelhető múlt, a valóság lehetséges elágazásainak képszerű és megfogható lenyomata.

    Találkozunk a műveken is konkrétan ábrázolt választóvonallal. A leghangsúlyosabban a Sohasem találkoztak című táblaképen, amely a Kongó folyó medencéjének térképét stilizálja, egyik oldalon elszórtan a csimpánz, másikon a bonobó szavak angol megfelelőivel. A hasonlat szépen és világosan beszél a választásról és az elválasztásról: a folyó mélységének köszönhetően ugyanis a két faj evolúciósan is elválasztódott, nem volt találkozási pontjuk, ahol szükséges lett volna összehasonlítás és kiválasztódás alá esniük, így a folyó két oldalán zavartalanul élnek, egyik a másik nélkül.

    Occam segít

    A döntésekkel kapcsolatos számos kérdésfelvetésre a kiállítás tétel-műpárja kínál lehetséges választ – azonban az, hogy a válasz egyik fele az egyik, másik fele a másik művön tűnik fel, a galériatér egymással ellentétes pólusain, azonnal meg is kérdőjelezi azt. A bejárathoz közel, a látogató számára az elsők között megtekintésre kínálkozó mű egy terepasztal (Willendorf razor), amely jellegéből fakadóan utal az eddig is fel-feltűnő térképjellegre, valamint a rácsöpögtetett, ráfolyatott színek miatt visszhangozza a manipulált talált tárgyak vizualitását. Az asztalon két szó emelkedik ki függőlegesen, a Willendorf és a razor. A willendorfi Vénuszra való utalás az emberiség egyik legrégebbi kultúrtörténeti emlékét hozza egy tető alá a modern tárgykultúra elemeivel, például a fröccsöntött japán cicatárggyal, sőt, a jelenen is túlmutató sc-fi idézetekkel, világos múlt-jelen-jövő vonalat képezve. A razor (borotva) szó pedig akkor nyeri el értelmét, ha a mű párjához, a szemközti falon lógó hinterglass technikával készült képhez érünk, amelyen az Occam help feliratot látjuk a v és az s betűk rajzos képe mellett, amely nyilvánvalóan a versus helyzetekre tett utalás (Occam segít). Ha a két mű üzenetét összeolvassuk, az Occam razor kifejezést kapjuk, Occam (eredeti írásmóddal Ockham) borotvája pedig nem más, mint egy középkori teológiai tézis köznyelvi elnevezése. William Occkham 14. századi ferencesrendi szerzetes fogalmazta meg ugyanis állítólag azt az elvet, hogy amennyiben előáll olyan eset, hogy két, az adott jelenséget egyformán jól leíró magyarázat adódik, akkor közülük az egyszerűbbet érdemes választani. Képzeljünk el két fonalat, amely ugyanúgy az A és B pontot köti össze, és ha hatékonyan szeretnénk dönteni, válasszuk azt, amelyik a rövidebb, nem tekereg, nem tesz kitérőket. Vagy mondjuk úgy, ahogy Ockham szerzetes írta: „Borotvával hasítsuk ketté a szükségtelen hipotéziseket!” Az elv a mai napig használatos a kommunikáció, a természettudományok és az informatika terén is.

    Occam segít

    Az occam programnyelv alapja, hogy a konkurens elméletek közül azt fogadja el érvényesnek, amely kevesebb előfeltételezést igényel, azaz kvázi jóslatok, levezetési szabályszerűségek következtethetők ki. A döntések márpedig – így is – a jövő felé nyúlnak. Ha végigsétálunk Szarka Péter kiállításán a Trafóban, ezt érezni is fogjuk.

    Szarka Péter: Globális felmelegedéssel a hidegháború ellen

    Trafó, 2017. szeptember 28 – november 5.


  • További cikkek