• A drámapedagógia több mint csodaszer

    Interjú Cziboly Ádámmal

    2014.04.23 — Szerző: Barna Zsú

    Most harmadjára rendezik meg a Tantermi Színházi Szemlét a Füge Pro­dukció szerve­zésé­ben. Idén a leg­erősebb a mezőny: a nagy nevek mellett – Kréta­kör, Káva, Szputnyik – sok új, ígé­retes csapat jelent­kezett. Ahogy az lenni szokott, a zsűri nehéz hely­zetben van. De hogy ponto­san miért, azt Cziboly Ádám­mal, a Szemle egyik zsűri­tagjá­val veséztük ki.

  • Április végén harmadjára rendezik meg a Tantermi Színházi Szemlét a Füge Produkció szervezésében. Idén a legerősebb a mezőny: a nagy nevek mellett – Krétakör, Káva, Szputnyik – sok új, ígéretes csapat jelentkezett. Ahogy az lenni szokott, a zsűri nehéz helyzetben van. De hogy pontosan miért, azt Cziboly Ádámmal (pszichológus, kulturális menedzser), a Szemle egyik zsűritagjával veséztük ki.



    Ahogy már megszokhattuk, az idei szemlének is háromnapos a programja. 25 produkció mutatkozik majd be a Jurányiban. Hányan jelentkeztek összesen, mik voltak a kiválasztás szempontjai?



    Összesen hatvanhat programmal jelentkeztek, a válogatás pedig többkörös volt. Az első körben azt figyeltük, hogy a beadott pályamunkák megfelelnek-e a kiírásban is szereplő alapkritériumoknak: például részt vesz-e drámapedagógus vagy színházpedagógus a foglakozáson, az előadás és feldolgozó drámaprogram komplexen épülnek-e egymásra, a program illeszkedik-e a megcélzott korosztály pszichológiai sajátosságaihoz. A második körben például azt néztük, hogy milyen a szakmai háttér, mi történik a programban, milyen módszertan szerint csinálják a foglalkozást, mi a motivikai kapcsolat a közönség és az alkotók között. Egyébként van egy rövid leírás a Füge honlapján a válogatás szempontjairól, ha valakit részletesebben is érdekel.

    A válogatás során voltak olyan szempontok, amelyekre pszichológusként nagyobb hangsúlyt fektettél?



    A pszichológusi mellett van egy drámajáték-vezetői végzettségem is, és a Káva Kulturális Műhelynél dolgoztam hosszú éveken keresztül, ezért inkább innen közelítek. De pszichológusként könnyebb megállapítanom, hogy az előadás által megcélzott korcsoportra mennyire érvényes a problémafelvetés. Nagyon fontos ennél a műfajnál, hogy differenciált korcsoportok legyenek. Ha egy előadást 6-18 éves korig játszanak, akkor biztos, hogy valamit nem gondoltak végig. Egy óvodásnak és egy fiatal felnőttnek abszolút más problémái vannak.



    A hatvanhat jelentkező elég jelentős visszaesés a tavalyi pályázatokhoz képest. Mitől lehet ez?



    Azt hiszem, tisztult a mezőny. Az első szemlére még majdnem kétszáz pályázat érkezett, a másodikra pedig szász fölötti, idén viszont sokkal kevesebb olyan pályázat volt a korábbi évekhez képest, ahol teljesen félreértették a kiírást. Úgy tűnik, hogy kialakult egy harminc-negyven társulatból álló törzsgárda, akik tudják, hogy mi az osztályterem-színház, értik a műfaj sajátosságait, és csinálnak is előadásokat, vagy legalább próbálkoznak vele. Sokkal nehezebb lesz döntést hozni az idei évben, pont azért, mert van egy kibővült és megerősödött bázis.

    Hogyan lehet egy pályázat teljesen elhibázott? Milyen félreértésekkel találkoztatok?



    Úgy tudom, az előző években sok olyan eset volt, amikor például diákszínjátszó csoportok pályáztak a munkájuk támogatásra, vagy amatőr színtársulatok egy stúdiószínházi térbe készült előadásukat adaptálták tanteremre, és nem kapcsoltak hozzá nevelési fókuszú felkészítő vagy feldolgozó foglalkozást sem. De idén olvastunk olyan pályázatot is, amiből semmilyen tartalmi dolog sem derült ki azon túl, hogy tanteremben szeretnének csinálni valamit, ez pedig kevés.

    A legnagyobb félreértés, ha a pályázók nem veszik figyelembe, hogy a tantermi színház több egy tanteremben bemutatott stúdiószínházi előadásnál, hiszen fontos, hogy a produkció illeszkedjen az adott tér és az adott korcsoport sajátosságaihoz, illetve hogy az alkotóknak legyen valamilyen pedagógiai szándéka.



    Lehet annyira elhibázott egy tantermi színházi projekt koncepciója, hogy inkább árt, mint használ, ha eljut egy-egy iskolába?



    Extrém esetben igen. A színházi nevelés és a drámapedagógia egy nagyon erős eszköz. Persze nem csodaszer, de az kutatási adatokkal alátámasztható, hogy általánosan sok apró, de a mindennapi életben rendkívül fontos kompetencia területére fejt ki mérhető hatást. Sajnos ha ezt valaki felkészületlenül vagy szakmaiatlanul csinálja, extrém esetben tud vele kárt okozni. Bele lehet nyúlni olyan témába, ami túl mélyen érinti a diákokat, és ha nincsenek felkészülve a színészek vagy a foglalkozást vezetők arra, hogy ezt kezeljék, az kárt tud okozni.

    Attól mindenképpen óvnám a független és kőszínházi csapatokat, hogy felkészültség nélkül kezdjenek el osztálytermekbe járkálni, amihez mindenképpen kell egy erős szalmai háttér. Szerencsére ez sokaknak megvan már az országban, és hozzájuk bármikor lehet segítségért fordulni. Persze az iskolának és a pedagógusnak nagyon nagy felelőssége van abban, hogy milyen produkciót hívnak meg.

    Mennyire nyitottak az iskolák? Keresik, hívják az ilyen projekteket?



    Az elmúlt év második felében végeztünk egy kutatást Bethlenfalvy Ádámmal, ebből született meg a Színházi nevelési programok kézikönyve, amiben 117 szervezet 172 programját mutatjuk be. Ezek közül 118-at láttunk személyesen, és nagyon sokféle módon gyűjtöttünk róluk adatokat. A színházak és a társulatok önbevallása alapján van valamilyen rálátásunk arra is, hogy mennyi iskolát érnek el.

    Úgy tűnik, hogy egyelőre nagyjából az iskolák egyharmadát tudják elérni. Ehhez az is hozzájárul, hogy jelenleg nagyon Budapest-centrikus a történet. Vidéken csak sporadikusan vannak olyan társulatok vagy színházak, ahol színházi nevelési programokat indítanak. A nagyobb városokban maximum négy-öt ilyen társulat van, de leginkább mindössze egy a jellemző. Ez is szerepet játszik abban, hogy az iskolák kétharmadát még nem érjük el.

    [youtube]https://www.youtube.com/watch?v=OJdLlm1s-6Y[/youtube]

    A Szemle kiírásban az szerepel, hogy az előadásokat szakmai zsűri, pedagógusok és diákok fogják nézni. Ezt hogy kell elképzelni? Minden előadáson részt vesz majd egy-egy iskolás csoport is?



    Igen, kilenc olyan tantermi színházi előadást hívtunk meg, ahol egy létező előadást és a hozzá kapcsolódó foglalkozást is bemutatják majd az alkotók. Hozzájuk valóban érkezik majd egy-egy osztály, és velük csinálják végig az adott programot. Közben pedig a felnőttek, a közönség és a szakmai zsűri figyelik a foglalkozást. Ezt egyfajta akváriumtechnikaként kell elképzelni.

    Ezen kívül tizenhat újonnan létrehozandó programot is demonstrálnak majd a csapatok. Ebben az esetben azonban nincs szükség diákok közreműködésre, a közönség tagjait bevonva mutatják majd be, hogy hogyan képzelik el az adott foglalkozást.

    Ha egy laikus érdeklődő besétál az utcáról tudja majd élvezni a programot?



    Ha érdekli ez a műfaj, akkor abszolút. Pont attól is jó egy tantermi színházi előadás, ha teljesen érvényes színházi élményt nyújt. Egyébként egyaránt ajánlanám a tanároknak, az oktatásban dolgozók és a színházi dolgozók számára is. Akár azoknak, akik nagyszínpadi, kőszínházi produkciókat hoznak létre, mert számukra nagyon érdekes tud lenni, hogy egy osztályteremben mennyire másként működik a színház.

    Mit vársz az idei Szemlétől?



    Idén sok olyan programot és társulatot is meghívtunk – az egyébként korábban már nagyon komoly teljesítményt felmutató csapatok mellett –, akik újak, most kezdenek el kísérletezni ezzel a formával, de a pályázat alapján érdekes kezdeményezéseik vannak. Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy lesznek-e új felfedezettek, ígéretes új belépők.

    Próbáltok majd iránymutatást is adni az újaknak? Lesz értékelés is?



    Nem akarok mind a négy zsűritag nevében beszélni, de nagyon valószínűnek tartom, hogy fogunk adni indoklást a döntéshez; egyébként nem feladatunk, hogy iránymutatást adjunk. Mi arra a nagyon-nagyon nehéz és hálátlan feladatra lettünk felkérve, hogy 20 millió forint sorsáról döntsünk, ami elképesztően pici összeg ahhoz képest, hogy mennyire sok olyan projekt van, aminek reális igénye lenne a pénz egy részére. Már előre látom, hogy nagyon nehéz lesz, és nem is tudom, lehet-e egy ilyen szituációban jól dönteni.


    A teljes Tantermi Színházi Szemle 2014 programja: http://juranyihaz.hu/iii-tantermi-szinhazi-projekt-es-szemle/

  • További cikkek