×

Megáll az idő „light”
Kovácsi János: Cha-cha-cha
Benke Attila
2014 // 09. 09

Rock ’n’ roll, twist, tánc­iskola, mez­telen nős golyós­toll, bom­bázó tini­lányok – nem volt rossz kamasz­nak lenni a hat­vanas évek­ben, állítja a MaNDA friss DVD-kiad­ványá­nak filmje, a Cha-cha-cha.
A „nosztalgiafilm” a legendás múltbeli korszakokat felelevenítő filmekre használatos fogalom. Ilyenek az amerikai ötvenes évek-filmek, mint Az utolsó mozielőadás, a Vissza a jövőbe vagy a legismertebb, az American Graffiti / A rock nagy évtizedemíg a magyar alkotások közül például a rendszerváltás korába visszatekintő Moszkva tér. Nálunk a hatvanas évek vált a „rock nagy évtizedévé”, minthogy a kádári puha diktatúrában a „kenyeret és cirkuszt” elve érvényesült: ha valaki csupán a munkájával és a magánszférájával, privát  szórakozásával törődött, viszonylagos biztonságot, lassan javuló életszínvonalat élvezhetett. A kamaszok, fiatalok − ha keretek között is − bulizhattak, hosszú hajat növeszthettek, nyugati zenéket hallgathattak, és néha még egy kis − a vasfüggönyön túlról becsempészett − Coca-Cola is lecsúszhatott. Igaz, az olyan művek, mint Gothár Péter 1982-es Megáll az idője, megmutatták azt is, hogy ezért a relatív szabadságért súlyos árat kell fizetnie a felnövekvő generációnak. Persze utólag minden megszépül, Kovácsi filmje legalábbis ezt bizonyítja. A Cha-cha-cha úgy viszonyul a Megáll az időhöz, ahogy az ötvenes éveket idealizáló American Graffiti az évztized vidéki létmódjáról lesújtó körképet festő Az utolsó mozielőadáshoz.




Főhősünk egy bizonyos Gruber Ernő, aki Köves Dinihez hasonlóan legszebb kamaszéveit tapossa: haverokkal lóg, a cigivel és az alkohollal barátkozik, rosszalkodik, s a lányok szoknyája alá is szívesen benyúlna már. Éppen ezért kezd el járni egy tánciskolába: megszállottan számolja a cha-cha-cha lépéseit, hogy végre testközelbe kerüljön a parkett bombázójával, Fekete Virággal. Ám amikor megnyílik előtte a siker kapuja, s övé lehetne  a lány, visszatáncol, és elindul a felnőtté válás útján.



A Cha-cha-chára akár azt is mondhatnánk: „Megáll az idő light”. Kovácsi János filmje ugyanis Gothár művéhez nagyon hasonló narratívát alkalmaz, ám annak komplexitását és − jobbára − társadalomkritikáját is mellőzi. A korszakot megidézni hivatott apró motívumok −  mint a híres meztelen nős golyóstoll, a szálanként vett Daru cigaretta, a fóliával „színessé tett” tévé − kissé mesterkéltek, s a játékidő jelentős hányadát kitevő táncóra sem képes specifikusan „hatvanas évek atmoszférát” teremteni. Így a Cha-cha-cha az első félóra után nosztalgiafilm helyett már inkább csak hangulatos tinifilmként működik. Nem annyira intenzív az élmény, mint Gothár Megáll az időjében, de a rockslágerek, a Hungária zenéje beszippant. S ha másért nem, a remek színészekből álló stáb miatt érdemes megtekinteni a filmet: bár a főszereplőt alakító Rudolf Péter is jó, de ennél többre képes, a mellékszereplők, köztük a többi fiú − Kaszás Attila, Epres Attila − jobbak nála. Az öregek, mint a tánctanárt megformáló Hollósi Frigyes vagy a Gruber papa tragikomikus karakterét kisujjból kirázó Kristóf Tibor is emlékezetesek, és a fiatal Usztics Mátyásnak is van pár megmosolyogtató megnyilvánulása. S ki ne hagyjuk a szép lányokat, élükön a férfiszíveket megdobogtató, Tallós Rita által játszott Fekete Virággal. Jóllehet, ahogy a hatvanas évek „aranykora” csak cukormázas felszín, úgy e gyönyörű teremtés is okozhat kiábrándító meglepetést a film végére – Ernő és a néző számára egyaránt.

Ha beszélhetünk némi társadalomelemzésről a Cha-cha-cha kapcsán, akkor éppen a történet záró epizódjai érdemelnek említést. A táncmulatság végeztével kijózanít az alkoholmámorból a bálványozott nő alpári viselkedése. A színfalakon túl a valóság kiábrándító képet mutat, Ernő megismerheti a csábító Virág igazi arcát, a hercegnői álarc mögött a rút békát. Nagyjából ilyen érzés lehetett, amikor az emberek a nyolcvanas évek elején egyre inkább érezték, hogy a Kádár-rendszer becsapta őket, viszonylagos jólétüknek hatalmas államadósság, elavult, elmaradott gazdaság az ára. Nem mind arany, ami fénylik – ugyanúgy igaz ez a Cha-cha-cha álomszép tinilányaira, mint a Kádár-korszakra, a hatvanas évekre.

Pontszám: 7/10

Cha-cha-cha
Színes, magyar zenés film, szerelmi történet, 81 perc, 1981 − ManDA DVD 2014
Rendező és forgatókönyvíró: Kovácsi János
Operatőr: Jancsó Nyika
Szereplők: Rudolf Péter (Gruber Ernő), Tallós Rita (Fekete Virág), Epres Attila (Zöld), Usztics Mátyás (Sztásni), Hollósi Frigyes (Tánctanár), Géczy Dorottya (Bözsike, tánctanárnő), Kristóf Tibor (Gruber papa), Várhegyi Teréz (Gruber mama), Eszenyi Enikő (Gádor Fanni), Kaszás Attila (Gál Slici), Töreky Zsuzsa (Zaturek Ibi)

Megosztás:

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben