×

Az elnyomás filozófiája
William Oldroyd: Lady Macbeth
Várkonyi Zsolt
2017 // 09. 28

William Oldroyd debütáló filmje minden pátosztól mentesen mutatja be egy fiatal nő tragikus portréját. A Lady Macbeth szikár alkotás, amely számos kérdést hagy megválaszolatlanul.

Társadalmi béklyók, férfielnyomás – a hányatott női sorsok témájában sok puskaport ellőttek már mind a filmiparban, mind az irodalomban. A színházi rendező William Oldroyd első nagyjátékfilmje, a Lady Macbeth azonban egészen sajátos szemszögből közelíti meg a kérdéskört, ügyesen kerüli a kliséket, olykor meglepve, sokkolva a nézőt.

A történet 1865-ben játszódik a vidéki Angliában. A fiatal Katherine (Florence Pugh) szenved szerelem nélkül kötött házasságában. Férje, Alexander Lester és annak családja a szeretet és a tisztelet legapróbb jelét sem mutatja felé, még a szabadba sem akarják kiengedni. Végül Katherine szerelembe esik férje birtokának egyik szolgájával, Sebastiannal. A tiltott viszony valósággal felszabadítja a lányt, aki – mint kiderül – bármire képes saját függetlenségéért.

William Oldroyd filmje nyomasztó kamaradráma, amelynek atmoszférája rögtön berántja a nézőt az elszigetelt angol birtok rögvalóságába. Hiába a házba beszűrődő természetes fények, a helyszín azt a fajta klausztrofób borzongást ébreszti fel bennünk, amit a Stanley Kubrick Ragyogás ából megismert Szépkilátás Hotel. Ahogy pörögnek a percek, rá kell döbbennünk, hogy az alkotás nem követi a kosztümös drámák jól megszokott, kissé sablonos dramaturgiáját. Bár a film Nyikolaj Leszkov 1865-ban írt, Kisvárosi Lady Macbeth című novellájára támaszkodik, mégsem az irodalmi mű szolgai adaptációját láthatjuk. Oldroyd modernizált hősnője saját kezébe veszi a sorsát, sőt, másokéval is kíméletlenül játszik. A társadalmi alá-fölérendeltségi viszonyok és intrikák addig feszítik a vidéki angol ház falait, mígnem véres drámába torkollnak az események. Mindeközben a hatalmi játszmák pszichológiai folyamataiba is betekintést kapunk.

A bemutatott mikrokörnyezetben, a Lester-házban erkölcsileg senkivel sem tudunk azonosulni. Nehezünkre esik szimpatizálni az elnyomó férjjel (Alexander) és az apóssal, Borisszal, de a szolgálólány, Anna is árnyalt karakter. A film esszenciáját azonban a bántalmazottból bántalmazóvá váló Katherine személyiségfejlődése – vagy inkább személyiségtorzulása – adja. Florence Pugh elképesztő visszafogottsággal, manír nélkül alakítja az egyre akaratosabb, mindenre elszánt nőt. A basáskodó apóst játszó Christopher Fairbank már puszta megjelenésével tiszteletet parancsol, és a szolgálólányt megformáló Naomi Ackie-nek is rendkívül erős karizmája van.

Bár a produkció alacsony büdzséből készült, ez nem érezhető, elsősorban a rendező színpadi látásmódjának köszönhetően: a Lady Macbeth hatását erősítik a korhű helyszínek, jelmezek és a brillírozó színészek. Ha William Oldroyd végig görcsösen ragaszkodott volna Nyikolaj Leszkov alaptörténetéhez, nem ütne ekkorát az alkotás, csak egy újabb sablonos feminista filmként emlegetnék. A rendező azonban képes volt újítani, csavarni a sztorin – és tette mindezt úgy, hogy nem ítélkezik szereplői felett.

Pontszám: 7/10

Lady Macbeth
Színes, feliratos, brit dráma, 89 perc, 2016
Rendező: William Oldroyd
Operatőr: Ari Wegner
Szereplők: Florence Pugh (Katherine), Cosmo Jarvis (Sebastian), Paul Hilton (Alexander), Naomi Ackie (Anna), Christopher Fairbank (Boris), Golda Rosheuvel (Agnes), Anton Palmer (Teddy), Rebecca Manley (Mary), Fleur Houdijk (Tessa)
Bemutató dátuma: 2017. szeptember 28. (Forgalmazó: Magyarhangya)
Korhatár: 16 éven aluliak számára nem ajánlott

Megosztás:

Programsorozat

Párbeszédek a valóság sokoldalúságáról

Bővebben

Verseny

Kreatív irodalmi verseny középiskolás csapatok számára

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

A Kortárs novemberi számából ajánljuk

Zsolnai György: Terrakotta magány

Vilcsek Béla: A vers legyen velünk (Turczi István 60 éve)

Sturm István: Kemsei István / 40 év – 40 könyv. Válogatott bírálatok

Csuday Csaba Felülnézet (Kertész Imre: A néző – Feljegyzések 1991–2001)

Bővebben