Tizennégy fejezet, amelyek­ben apró élet­képek villannak fel. Ezek­ből az élet­töre­dékek­ből áll össze Buda­pest. Az író meg­figyel, és leír. Nem kiáb­rán­dult, nem keres oko­kat, egysze­rűen fest: kór­képet… vagy inkább „kórtér­képet”. Térey leg­újabb könyve nem ad ele­men­táris olvas­mány­élményt, de meg­tanít látni, figyel­ni a rész­letekre.

Szilágyi Zsófia regényesen olvas­mányos mono­grá­fiája sok, sok­szor tabut döntő témát érint a Móricz-élet­mű újra­olva­sása során. A szerző-narrá­tor az érdek­lődést fenn­tartva nyitja és zárja gyakorta kusza feje­zeteit. A könyv így a Móricz-élet­mű mel­lett egyben a mono­gráfia műfa­jának újra­értel­mezé­sére tett kísér­letnek is tekint­hető.

Hogyan és mikor születik meg egy törté­net? Ki írja a mesét: az író, a raj­zoló? Eset­leg a sze­replő vagy maga az olvasó? Kathrin Schärer óvodás kor­osztály­tól ajánl­ható gyerek­könyve sok humorral fűsze­rezve járja körbe az alkotás elmé­leti kér­déseit.

Magyarka? Ki is ő? Romlás­nak indult, hajdan erős magyar, nő. Család, törté­nelem, asszony­életek, sors­szerű­ség, prosti­túció, lecsúszás, szoc­reál örömök; magyar helyzet­érté­kelés. Kőrösi Zoltán leg­újabb regénye a modern rea­lista próza szelle­mében ötvözi mind­ezeket.