Elmosódó vonások, a létezés nehezen megragadható kontúrjai– nem ideák, hanem érzelmek kavarognak a hangzás ritmusával, a halálvágy örvényében. A magány, a tehetetlenség, a fájdalom, az üresség és az idegenség a kötetben legerőteljesebben megjelenő állapotok, a pusztulással szembenéző nem kap sem megnyugvást, sem feloldozást senkitől. „nagy az Isten de nagyobb a hiánya” – állítja Zalán, felülírva a nietzschei halott Istent, aki így nem csupán nincs, hanem hiányzik, aki ha mégis éppen van, akkor is csupán játszik.
Tovább
