Nehéz olyan darabról írni, amelynek üze­netét leg­sikere­seb­ben a zene, a tánc és a csend­ben zajló indu­latok képe­sek át­adni. A Ber­narda Alba házát tény­leg érezni kell, a darab – noha szá­mos gondo­latot vet fel – legin­kább mégis hangu­latot, érzést, erőt ad. Erőt az élet­hez, bátor­ságot a halál­hoz. Vigyá­zat, a darab éget, mérgez, újjászül!

Az operett könnyed, vidám, humo­ros műfaja segít ben­nün­ket a hosszú tél után újra szerel­mesnek lenni – nem fel­tét­lenül vala­kibe vagy vala­mibe: szerel­mesnek lenni ma­gába az életbe. Erről az élet­szere­tetről és sze­relem­kere­sésről szól az Én és a kis­öcsém, ame­lyet idén ta­vasszal a Buda­pesti Operett­színház tűzött műso­rára. Bár a darab számos megle­petést tarto­gat, üze­nete örök.