A Magyarország felfedezése könyvsorozat alapítói az 1930-as években azt a célt tűzték ki, hogy az ország összes tájegységét szociográfiai munkákban mutassák be. A kisebb-nagyobb megszakításokkal, de évtizedek óta működő sorozat történetéről, a magyar szociográfia helyzetéről és kilátásairól Tóth Pál Péterrel, a Magyarország Felfedezése Alapítvány kuratóriumának elnökével és Letenyei Lászlóval, a kuratórium titkárával beszélgettünk.

Spiró György új regényének főhőse, Melák Kálmánka tértől és időtől eloldozva beutazza szinte az egész világot, de enyhet és nyugalmat sehol nem lel. Idehaza pedig még ennél is rosszabb várja.

A Szentek hárfája és A harmadik híd sikerét követően Szilasi László most újabb regénnyel rukkolt elő. Az Amíg másokkal voltunk című, három kisregényt tartalmazó könyvében három, magában irodalmi elhivatottságot érző fiatalember egy-egy sorsfordító életszeletébe enged betekintést.

Deczki Sarolta könyvét olvasni olyan élmény, mintha smaragdzöld tengerszemben úszkálnánk, alattunk mélység, a távolban széles horizont. Ám írásait olvasva nem tespesztő nyaralás részesei vagyunk tengerparti lubickolással, sokkal inkább egy kalandos szellemi utazás résztvevői.

Fájdalmas, mindmáig kibeszéletlen témákkal foglalkozik a szerző – olyan nemzeti traumákkal, amelyek jelenünkbe is beleégve hatással bírnak életünkre. Ilyen Trianon, a Horthy-korszak, de mindenek fölött a holokauszt témája. Az utóbbi tíz év írásait kötetbe gyűjtve Bán Zsófia ezt a fájó hiányt járja körbe regények, korabeli újságok, képek, filmek és installációk elemzésével.

A könyv címe Marie-Claude Monchaux A sehány éves kisleány című, jól ismert meséjét idézi, amelyben egy kétéves kislány mondja el szülei talál­kozá­sának, vala­mint az ő fogan­tatá­sának és meg­szüle­tésé­nek törté­netét. Ilyen mesét kér a fő­hősnő kisfia is a hato­dik szüle­tés­nap­jára.

Forgách András jelen­tős írói múl­tat tud­hat maga mö­gött, szá­mos jövő­béli terv is mun­kál­hat benne, de azt bizo­nyára soha­sem gon­dolta, hogy egy­szer édes­anyja titkos éle­téről fog regényt írni. Most mégis itt van az Élő kötet nem marad, ez a za­varba ejtően őszinte és meg­rázó írás „Pápainé” ügynök­múltjáról.

Az Oroszrulett igazi, szemé­lyes ihletésű gonzó­regény. Egyik legna­gyobb érdeme, hogy alvilági körké­pében kegyet­len áté­léssel mutat rá arra a poli­tikai-társa­dalmi foly­tonos­ságra, ami miatt a mai Orosz­ország droggal lázadó fia­taljai méltán nevez­hetők a 19. századi orosz „feles­leges ember” modern örökö­seinek. Nekik a kemény drogok jelentik a hajdani orosz­rulettet, de céljuk ugyanaz: átle­begni a kilá­tás­talan életen, sehová el nem jutni, avagy gyor­san kiszállni belőle.

„Bár menőnek lenni minden kamasz titkos álma, Marcitól meg­tud­hatjuk: menő­nek lenni nem menő, sokkal inkább ciki – de kipró­bálni azért érde­mes.”

Esterházy Péter 65. szü­letés­napjára készült ez a titkos önélet­rajz, amely olyan, mint amilyen­nek Ester­házy Magyar­orszá­got szeretné látni: „színes és széles­vásznú”. Tele van érde­kes infor­mációk­kal és szemé­lyes vallo­mások­kal, amelye­kért érde­mes elolvasni.