Első kislemezt övező zajos siker, megnyert tehetség­kutatók, egyre maga­bizto­sabb koncert­szerep­lések – mos­tanra szinte közhely leírni, hogy a Middle­mist Red az egyik leg­gyor­sabban fejlődő, legígé­rete­sebb gitár­zene­kar ide­haza. Jó hír, hogy to­vábbra sincs meg­állás: első albu­muk még tovább emeli azt a bizo­nyos lécet.

Csoóri Sándor Sündi a Buda Folk Band­del a Kárpát-me­dence gazdag zenei világát viszi el Magyar­orszá­gon belül és külföl­dön több helyre, hogy a kul­túra szer­ves részét képe­ző nép­zenét nép­szerű­sítse és bebizo­nyítsa, minden idő­ben képes újat adni a sok-sok ősi, auten­tikus dallam. Vele beszél­gettünk az együt­tesről, a nép­zene múlt­járól, jele­néről és annak a min­den­napi életre gyako­rolt, jóté­kony hatá­sáról.

Sopron egyik legismertebb under­ground zene­kara, a Wall of Sleep négy év hall­gatás után vissza­tért, hogy sajá­tosan magyar ízű doom/stoner zené­jével örven­dez­tesse meg rajon­góit, és foly­tassák azt a sort, amelyet 2001-ben meg­kezdtek.

A Hunyadi Lászlón és a Bánk bánon kívül Erkel Ferenc többi ope­ráját csak ünnepi alkal­makkor szokás előadni, idén ilyen ünnepi alka­lom volt a Dózsa György vezette paraszt­felkelés 500. évfor­dulója, amelynek kapcsán ismét hall­hattuk koncert­szerűen a Dózsa Györgyöt az Erkel Szín­házban.

Október végétől a francia opera­irodalom legnép­szerűbb darabját, a Carment is lát­hatják és hall­hatják az opera­rajon­gók immáron új rende­zésben az Erkel Szín­házban. A premiert nagy vára­kozás előzte meg, hiszen Bizet ope­rája hosszú évti­zedek óta állandó része a Magyar Állami Opera­ház reper­toár­jának, sajnos azon­ban ellent­mon­dásos pro­dukció született.

Vörös Szilvia, az I. Marton Éva Nem­zet­közi Ének­verseny Nagy­díjasa őszin­tén és fiatal kora elle­nére rend­kívül határo­zottan beszélt velünk a hiva­tásáról – az ének­lésről, eddigi pályá­jának alaku­lásáról, az újság­írók, a média érdek­lődé­séről és eljö­vendő ter­veiről.

Zsigerből jövő, dögös riffek, csorda­vokál, igazi piszkos gitár­hangzás – a Dope Calypso szemé­lyében a honi garázs­punk újabb képvi­selőit köszönt­hetjük, első leme­züknek pedig a műfaj erő­sebb dobá­sai között a helye.

A görög underground keve­seknek jelent bármit is, de a Septic­flesh neve még a main­stream metal életbe is utat tört magá­nak. 2008-as újjá­alaku­lásuk óta sike­reseb­bek, mint előtte bár­mikor, amit nem­csak a hatá­sos image, hanem az iga­zán tartal­mas, atmosz­férikus death metal albu­maik is meg­ala­poz­nak, immár kilen­cedszer jelent­kezve.

Az 1930-as években az idén száz éve szüle­tett Fricsay Ferenc emelte vissza a Lam­mer­moori Luciát az Opera­ház reperto­árjába. A darab ekkor vált – több évti­zedes szü­net után – kvázi állandó részé­vé az Opera­ház és az Erkel Szín­ház reperto­árjának egészen a 2000-es évek elejéig, mikor is levet­ték a műsor­ról. Az idei évad­ban azon­ban egyet­len koncert­szerű elő­adás ere­jéig vissza­tért a darab az Erkel Szín­házba, még­hozzá egy igazi világ­sztárral, Edita Grube­rovával a cím­szerep­ben.

Az idén harminc éves Makám zene­kar sikere a kezde­tektől fogva tö­retlen. Zenei kalan­dozá­saik során ren­geteg műfajba bele­kóstol­tak, sok neves zenésszel muzsi­káltak együtt. Az együt­tes múlt­járól, jele­néről és a jövő­beli ter­vekről Krulik Zoltán­nal beszél­gettünk.