Puccini ritkán játszott, grandiózus vadnyugati története közel ötven év után tért vissza az Erkel Színház színpadára.

Novemberben nyitotta meg kapuit az impozáns Váci utcában a Fém Arts & Café. A bensőséges atmoszférájú, kávéházi miliővel összeforrt kulturális színtér az együtt gondolkodást, a minőségi szórakoztatást, a közösségi-társadalmi kérdésekre való reflektálást és az optimizmust tűzte zászlajára.

Bátor vállalás Kovács Ádám részéről, hogy első nagyszínpadi rendezésként Ödön von Horváth osztrák–magyar drámaíró Don Juan visszatér című darabját állította a Jurányi Ház színpadára. A fajsúlyos téma ellenére az előadás könnyedén követhető, izgalmas, bizonyos pontokon humoros is, nyoma sincs erőltetettségnek, görcsösségnek.

Az utóbbi két évben mindig olyan előadás nyerte a POSZT-ot, amelynek ő volt a dramaturgja, és még csak harmincas évei elején jár. Nemcsak egy remek színházi dramaturg – be tudott minket avatni a táncdramaturgia rejtelmeibe is.

A modern színház és színjátszás területén sorra jelennek meg olyan előadások, amelyeket különleges technikai megoldások, szoftveres és hardveres eszközöket is magába foglaló, 3D-s rendszerek használata jellemez. Ennek apropóján gyűjtöttük össze az elmúlt bő egy év budapesti és határon túli multimédiás produkcióit.

Kegyetlen őszinteség, szabadság és a tabuk felszámolása – ezek a kifejezések az egyik legnépszerűbb hazai kortárstánc-együttes, a HODWORKS védjegyei is lehetnének. Novemberben és decemberben négy produkciót élvezhetünk tőlük. Ezek kapcsán kérdeztük a társulat vezetőjét, Hód Adriennt a taburól, nőiségről, Nemes Jeles Lászlóval közös munkájáról, kortárs táncról és persze a nézőről.

A Vidnyánszky rendezte Az ember tragédiája intellektuálisan gazdag előadás, amely mind látványában, mind mondanivalójában hű maradt Madách Imre nagyszabású emberiségkölteményéhez. A mai aktuális feszült világot rajzolja meg, gondolkodásra serkentő univerzumot tár a nézők elé.

Nyolc év után ismét élőben hallhatta a pesti közönség Beethoven egyetlen operáját, a Fideliót. Sajnos azonban a Gábor Sylvie rendezte produkció minden erénye ellenére is adós maradt az igazi, magával ragadó előadás élményével.

Erőteljes megjelenítés, kifejező mozdulatok és sokkal több fedetlen test: izgalmas ötvözetként gondolták újra a Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves, fizikai színház szakos hallgatói Mihail Bulgakov klasszikus művét, A Mester és Margaritát osztályfőnökük, Horváth Csaba vezetésével.

Mi a közös két Pintér Béla-, három vígszínházas és egy Centrál Színház-as előadásban? Mindegyiknek legalább tíz éve volt a bemutatója, de van, amelyiket több mint tizenöt éve játsszák. Mind a hat budapesti produkción sokat lehet nevetni, úgy tűnik, ez az egyik kulcsa a hosszan tartó sikerszériának.