A tengerparti temető fáira rá vannak
szögezve a levelek, nincs ősz, mely
őket helyükről elmozdítaná. Senki se
kérdi, nincs-e már kedvük hullni.
Monsieur Teste héj-sírjából kibújva, elődjével,
a pucér Descartes-tal találja szemben
magát, aki modellt ül Rodinnek, s azon
töpreng, melyik eszméjén gondolkodjon,
hogy azt a szobrász is lássa. Monsieur
Test unja a dualizmus hercehurcáját,
egy szelet nyárvégre ráírja a dinnye
képletét, s a dublőrje kezébe nyomja.
Verset rég nem ír, csak a számok poétikája
érdekli, a butaság nem erőssége.
A sírokban lakatlan fejek s gazdátlan gépek –
Nem tudja mi, csak azt tudja, vége.
Tizenkét napja esik. A növények érzékelői
zavarodottan ágaskodnak a fellevelek abla-
kai felé: próbálnak kitekinteni a víz alól.
Kollektív tudattalanjukban felrémlik ősó-
ceáni moszatlétük, majd egy bambuszru-
dakból épített óriás ketrec, s valami vége-
-hossza nincs tengeri utazás, amely után a
gyökereket, a szárakat s a hajtásokat újra
meg kellett tanítania a felfelé s lefelé irá-
nyára. A víz egyébként nem állat, amely,
gyökere nem lévén, fáról hullt gyümölcs-
ként gurul ide-oda – bejárt medrét csak ak-
kor hagyja el, ha kényelmesebb ágyat kí-
nálnak neki, vagy égi özön szorítja ki med-
réből. A mostani eső tizenkettedik napján
a szorgos növényi receptorok egységesen
egy új égi özön veszélyét vélelmezik, ek-
képpen: az Isten másodszor is megbánta,
hogy teremtette az embert a földön. Az ér-
zékelők jelentései alapján a növények fel-
szedik gyökereiket, felkészülnek az újabb
hosszú tengeri útra. S kíváncsian várják,
most vajon ki lesz úszó ketrecük kapitánya.
Elveszett, de nem veszett macska va-
gyok, nyávogja a hirdetőoszlop pla-
kátján egy kandúr. Veszett hírem miatt
senki se akar megtalálni, igaz, koráb-
ban néhány, az udvarunkba beszemte-
lenkedő nyestnek valóban lenyestem
fülét-farkát. Egyébként annyira szelíd
vagyok, hogy, amint tudott, én szelídí-
tettem meg az embert, s tőlem vette át
az otthonérzés hatodik érzékét is. E-
zen érzékem segítségével persze köny-
nyen hazatalálnék, de szégyenszemre
ide vagyok szögezve, erre az oszlopra,
örök maccsba, a -ka reménye nélkül.
Kényelmes otthoni függő ablakágyam
után nehéz megszokni a szégyenoszlo-
pot, de az úton elhaladó érett szalonná-
jú nőket innen is szemre tudom véte-
lezni, s elképzelhetem, hogy melyik-
nek gömbölyödnék szívesen az ölébe.
A „három testőr” a Fekete Macskából
távozva még nem tudta, hogy a világ-
történelembe tart. A toronyórák nagy
egyetértésben éjfél után kettőt ütöttek,
egyedül az Acélember mögötti refor-
mátus imaház órája mutatott most is,
mint ahogy évek óta, makacsul s kö-
vetkezetesen déli tizenkét órát, jelez-
ve, hogy ez az óramadár nem a Vul-
gatából, hanem Luther kottájából ka-
kukkol. Az Acélember az egykori Es-
kü téren fogadta Athost. A bal kezé-
nél jóval rövidebb jobbját gondosan
katonablúzának nyílásába dugva, kéz-
fogásnak és minden néven nevezen-
dő bizalmaskodásnak elejét vette. Be-
zárult, mint egy szigorúan titkosított
párt-akta, és csak a szeme sarkából
méltatta figyelemre a kirúgott egyete-
mistának tűnő Athost, aki ismerve az
Acélember korszakos művét a nyelv
osztályjellegéről, azzal a nem kevésbé
epochális kérdéssel járult a nyelvészet
generalisszimusza elé, hogy vajon an-
nak idején osztálynyelv helyett nem
rétegnyelvet akart-e mondani. Az A-
célembert az igazság e pillanata annyi-
ra meglepte, hogy percekig nem jutott
(se orosz, se grúz) szóhoz, s ez a né-
hány perc Portosnak és Aramisnak ép-
pen elég volt ahhoz, hogy az Acélem-
ber világlépő, sokdimenziós csizmái
mögé ürítkezzen. A kapatos „három
testőr” meg volt győződve, hogy éjjeli
performanszuknak a teli arccal vigyor-
gó holdon kívül nem volt közönsége,
de tévedtek. Reggel mindhárman a ki-
józanító állomás fapriccsén ébredtek.
Évek múlva pedig azt olvasták a saj-
tóban, hogy a pozsonyi Sztálin-szo-
bor* eltávolítása a város főteréről 1962
-ben az ő rögtönzött éjjeli színjátékuk-
kal kezdődött. Athos minap megint ta-
lálkozott a szoborral: a Városi Galéria
egyik termének sarkában állt, nyelv-
könyv volt kezében, oroszul tanult.
* Sztálin = acélember
Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.
