Az avarszagról; Ezüstkanállal

Az avarszagról

Avarszagot találnak
a búcsúzó napok,
darócruhát a nyárnak
az új idő adott.

Szegény a mozdulatlan
és meztelen mező,
kihűlve már a katlan,
nem értelmezhető.

A tücskök néma árnya
göröngy alatt lapul,
lobog az égi máglya
elolthatatlanul.

Ki itt ül lent és nézi,
lehet, hogy én vagyok,
középkorú és férfi,
szemében tűnt napok.

Ezüstkanállal

Megint egy szürke hétfő,
megint egy szürke nap.
De szürkesége fénylő,
ha krómezüstbe csap.

A cinke rám talál majd
az ablakok mögött.
Ha keverem kanállal,
a kávém kilötyög.

Megint kezdődik újra,
de mi kezdődik el?
Hétfői nap borúja,
miben ma hinni kell.

A gerle szürke szárnya
ezüstkanál lehet:
egy semmi szárnycsapással
kimerhet fél eget.