Versek az Ál-gyerekversek vén gyerekeknek ciklusból

A kapu meg a költő

– Hogy vagy, kapu? Régen láttalak.
– Nem is láthattál, én még új kapu vagyok itt.
– Nem rühelled, hogy minden
jöttmentnek ki kell tárulkoznod?
– Nem értem, mi az, hogy „rühellni”.
– Elárulom, hogy én sem. A rühes disznó
a kapufához dörzsöli viszkető oldalát.
Talán erre mondják, hogy: rühell.
– Mi az, hogy dísz-nó? Talán
dísz-kaput akartál mondani. Én egy
új kapu vagyok, borjút látok néha,
jön, megbámul, de mióta itt állok,
dísz-nót még véletlenül sem láttam.
– A disznó is olyan állat, mint a boci,
se füle, se farka, csak épp nem tarka.
Hordó teste van: nagyon szeret enni.
S okosabb, mint a borjú, azt is tudja,
mennyi moslék jár neki. Evés előtt
leméri a vályút, s azt mondogatja:
röf, röf, öt rőf!, röf, röf, öt rőf!
– Egész jól röfögsz. Nem vagy te diszó?
Ha az vagy, nem muszáj tovább udvarolnod,
itt a kapufám, rühellj kedvedre!

Óvodában

Gyerekek, jelentkezzen, ki tudja, mi volt a bűne
Sziszüphosznak! Mért ítélték az Alvilág bírái a hi-
ábavaló sziklagörgetésre? Senki se tudja?! Ti árul-
kodó Júdásnak szoktátok nevezni az ilyen társato-
kat. Sziszüphosz ezer évekkel megelőzte Júdást:
elárulta Aszóposz folyamistennek, hogy a lányát,
Aiginát sas képében elrabló Zeusz, a görögök főis-
tene merre menekült zsákmányával. Zeusz a villá-
maival visszaűzte az üldözésére indult Aszóposzt
a vizeibe, s a szerelmi kalandnak, az ismert mó-
don, Sziszüphosz lett károsultja. Ki tudná a törté-
net tanulságát levonni? No Pistike?! – Árulkodó
Júdás, nem kap piros tojást! – Nagyon jó. Évi? –
Árulkodó Júdás, sziklát kap, nem tojást. – Ez is
jó. S most kérdezzük meg a takarító nénit is! – Én-
szerintem seckojedno, besúgó vót a’ mind a kettő.

Pentaton tél

Öt varjú gubbaszt a tar, téli ágakon,
öt hangjegy, á, cé, dé, s é, gé – kész pentaton.
Botfülű az egyik varjú, s a zenéhez
mitsem ért, mit neki geszesz vagy gesz, é, esz!
Elröppen s megül egy másféle hangzaton,
s megbomlik az első fán is a pentaton.

Nyelvi átműtések

A márvány és járvány egy betű különbséggel zárvány,
de a járvány hogyan jár házról házra, ha zárva van?
S a márvány? Mit keres itt a márvány?
Egyszerű hangátműtés! – a nemek közt
az átműtés útja rég járva van.

Pnttn tl

t vrj gbszt cspsz, tl gkn,
t hngjgy, á, c, d, s , g – ksz pnttn.
Btfl z gyk vrj, s znhz
mtsm rt, mt nk gszsz vgy gsz, sz!
lrppn s mgl gy msfl hngztn,
s mgbmlk z ls fn s pnttn.

KMPC

Ernest Jandl írt néha könnyen érthető verset is,
bizonyítandó, hogy lásd, világ, tudok én ilyet is.
Fehér hó hullt bennük, s szelíd harang kondult,
ilyenkor azt hitték, Ernest megbolondult.

Ha Jandl Ernő élne, ő s én druszák volnánk:
tarkabarka sorsom két nevet osztott rám.
Ernestus vagyok a keresztlevelemben,
csak az isten tudja, Árpádus hogy’ lettem.

Immár Jandl Ernőre hajaz némely versem,
ifjan Árpád, vénen én is Ernő lettem.
Barátaim kérdik: tán megbolondultam?!
Schtzngrmm és Kmpc:* nyolcvanhat elmúltam.

* A Schtzngrmm című szövegvers Ernest Jandl ún. konkrét költeményeinek talán legismertebb darabja. Ezeknek a verseknek a lényege: a költő elhagyja a szövegből a magánhangzókat. A Schtzngrmm értelmezői a címet általában Schützengraben-nek (lövészároknak) „fordítják”, s a verset magát háborúellenes műnek tartják. A befejező t-tt-ben a t állítólag sírkeresztet formáz, míg a tt a tot (halál) szó „magánhangzótlanítása”. Ezt a tot-ot a vers magyarítója (Tauber Ferenc) Kmpcként (Kampec) próbálta visszaadni.