Adalékok egy fordítás történetéhez

Angol fordításban lett volna szükségünk Dsida Jenő Psalmus Hungaricusára, de fordítását nem találtuk. Megkértük hát a hazalátogató Makkai Ádámot, ültesse át a költeménynek legalább a változatlanul ismétlődő, majd módosítva visszatérő refrénjét angolra. Kértük ugyanakkor Áprily Lajos Tavasz a há­zson­gárdi temetőben című, Apáczai Csere Já­nosné Aletta van der Maetot megszólító versének angolra fordítását is, hogy közeli, tilburgi kettős előadásunk keretében holland vendéglátóinknak feleségemmel, Kabán Annamáriával bemutathassuk. Az utóbbi fordítást igaz örömünkre rövidesen kézhez kaptuk.

Az Ádámmal és feleségével, Ágnessel folytatott jó hangulatú beszélgetés alkalmával kölcsönösen könyvet cseréltünk egymással. Ádám kevéssel utóbb, 2004. június 5-i, Erdélyből küldött levelében a Psalmus Hungaricusra utalva jelezte: „Azt hiszem, meg fogom tudni oldani a Dsida-refraint.” Következő levelében több mindenről esett szó, a többi közt Ádám Úristen! Engedj meghalni! című, Petőfi Sándor pokoljárása és megidvezülése alcímű kötetéről, valamint a LACUS-ról, vagyis az amerikai nyelvészek Ádám alapította szakmai egyesületéről (Linguistic Association of Canada and the United States). A levél 2004. július 11-én érkezett Chicagóból.

„Kedves Huba és Anikó!

4 bőröndünk lemaradt Amszterdamban, csak másnap kaptuk meg őket késő éjjel. Szerencsére minden megvolt, és azóta a ti dolgaitokat olvasom. Ezt kötelező tantárggyá kellene tenni, és csak vizsgázott, költői igazolvánnyal rendelkező egyéneknek volna szabad publikálni. Kifogynának a fűzfapoéták. Kérlek, nézzétek meg a Petőfi-kötetben az Elalvásom valahogy így esett meg c. verset (P. Tibetben és a szellemi világban). Most jön a Dsida teljes egészében. Fogok írni is A formális verselés mentsvára, a magyar költészet vagy hasonló címen, mihelyt lement a LACUS 30. évfordulója 2 hét múlva. Sokat fáj a fejem és a hátam. Mellékelek attachment formájában 4 »szonettet« – azt hiszem, ilyent más nem írt még, igazítsatok ki, ha tévednék –, a lábjegyzet megmagyarázza a szerkezetet, időmértékes haikuk rímekkel és cifra rímképlettel. Vélemény kéretik. Hogy tetszett az Aletta van der Maet-vers a holland atyafiaknak? – Jó volt találkozni, ha rövid időre is – Szeretettel üdvözöllek benneteket, Ági is,

Ádám”

A levél jellegzetesen makkais – leleményes névötvözésével bennünket barátian megszólító – versmelléklete tudomásom szerint máshol nem jelent meg.

VANITATUM VANITAS
Mózes Hubának és
Kabán Annamáriának

I.
Röppen a haiku
Chicagóból Miskolcra
s tán meg is érted:
ezt teszem érted
nagyobb polcról kis polcra
száz melegajkú
üdvözlet és köszöntés

HubAnikóék
verstanához lábjegyzet
melyet bízvást átszegnek
andalító, kék
fogpaszták és körömkés
víg keveréke –
részt veszek még e

II.
nyelvi tornán, ha hiszed
és ha nem, akkor
maradékát te viszed!
Jöjj, fene aggkor!
Elsatnyul az értelem,
s ízetlen lesz ételem,
ámde ha Angkor
Wat-ra tűz memóriám
visszaszáll a glóriám
mit láttam, attól:
ezer Buddha üldögélt
hol dögvészes Pol Pot élt
s nyírta a népet
pár betű végett.
III.
Robban a lőszer
belehal a katona –
újra csatázunk?
Rekken a lószar
(békepárti hadova)
s roskad a házunk.
Vége lesz ősszel?
Jaj dehogyis… Marad a
téma: pofázunk.
Drágul a lőszer –
éhezik a katona
jaj, ne csatázzunk!
Mindent visz a vak duma…
Jajj, ne csatázzunk!

IV.
Sitten a vámpír
gyilkos Szaddám Husszeín
két fia döglött –
mind, aki költött
részeg, mint a müezzin
ordít a rémhír:
„Gyűjtik már az atomot,
gázt, fene mérget!”
s nem leltek csak salakot,
bagdadi férget.
„Dús olaj égett?”
− faggatják az arabot,
lehúgyozzák a rabot
más hite,
más szeme,
más színe,
más haja,
más faja végett.

Chicago, 2004-07-11

A levélben ígért s a versmelléklethez fűzött lapalji jegyzet inkább pontoskodó, mintsem pontos, a szerzői szándékot azonban jól érzékelteti: „Időmértékes és rímelő 14 soros haiku-szonettek, ahol az 5 szótagos sorok a szapphói strófa 4. sorával azonos ritmusúak: Phusce, pharetra (Horatius), Izzada orcám (Berzsenyi). A 7 szótagos sorok ritmusa a daktilus és a korjambus keveréke, képlete: ú − − − ú − −. A rímképletek I: abc/cba/def/fed/gg, II: aba/bcc/bdd/bee/ff, III: abc/abc/abc/abc/bc, IV: abc/cba/dede/edde, az utolsó sorban szándékos bővítéssel.”

2004. augusztus végén – szeptember elején megérkezett a Psalmus Hungaricus fordítása is. Ádámnak jeleztük, hogy Kolozsvárt – ahol éppen tartózkodtunk – más lehetőségünk nem lévén, szövegét a Protestáns Teológián akkor rektori tisztséget betöltő Juhász Tamás nyomtatta ki. Kérését, hogy szigorúan magánhasználatra a maga számára is nyomtathasson egy példányt, a fordító utólagos egyetértésének reményében nem utasíthattuk el. Felvetésünkre, hogy a Psalmus Hungaricust jó volna az angolul olvasók minél szélesebb rétegeihez eljuttatni, Ádám 2004. szeptember 7-én hosszú – az elején a levelezés ékezethasználati nehézségeire, a végén a saját egészségi problémáira kitérő – levélben válaszolt.

„Kedves HubAnikóék,

igen, lehet ékezettel is írni. Néha összekuszálódnak az ékezetek, és mindenféle érthetetlen szimbólum jön ki az ékezetes magyar hangok helyén, de ez próba szerencse, tehát erre válaszoljatok nyugodtan ékezetekkel. Az sem olvashatatlan, mert az é, az á, az ó, az ú, az ű meg az ő stb. helyén többnyire ugyanaz jelenik meg, csak sokkal lassabban olvasható. Köszönöm kedves szavaitokat irományaim kapcsán. Na mármost: nyugati kiadása a Psalmusnak. Kellene írni egy 20 flekkes tanulmányt Dsidáról A Forgotten Transylvanian-Hungarian Poet – avagy hasonló – címen, s abban lehetne idézni a releváns részeket. A legpresztízsesebb folyóirat itt a PMLA, PUBLICATIONS OF THE MODERN LANGUAGE ASSOCIATION. Nincs semmiféle direkt összeköttetésem hozzájuk, de többnyire demokratikusan szoktak dönteni, és kisebbségi ügyek is szokták érdekelni őket. A főkérdés, hogy angolul meg tudjátok-e csinálni. A francia, gondolom, menne, de azt Párizsban kellene kiadatni, a PUF (Presses Universitaires de France) szerkesztőségében ismertem volt pár embert. André Martinet feleségét és Mme Henriette Waltert. Szóval a leendő szöveg nyelvén gondolkozzatok. Persze, magyarul is meg lehet írni, de akkor egy bennszülött, anyanyelvi fordítót kell fogni, aki rakja át angolba. A Miskolci Bölcsészkaron volt egy ír bácsi – dr. Roberts?, nem vagyok biztos benne −, ha Gyárfás Ágnes létezik még, ő megmondja. Bizalmasan: a Psalmus nem Dsida legjobb verse, csak politikailag a legfontosabb. Nincsenek elviselhetetlen fájdalmaim, de a hátam jobb alsó részében egy csatorna össze van szűkülve, ez a »stenosis«, és nyom egy ideget. Azt mondják, le lehet vakarni a felesleges csontot körötte, s ez csak 90 perc, 2 nap múlva haza is eresztenek. Húzom-halasztom, mert utálok kés alá kerülni. Szept. 26-án lesz egy éve a szívműtétnek, azt – babonás vagyok – mindenképp meg akarom várni. Legyetek jól, sok szeretettel:

Ádám”

A publikációs tanácsok megfogadásának útján kis lépést jelentett a Studi Finno-Ugrici nápolyi egyetemi évkönyv IV. kötetében 2006-ban megjelent Perspective as a text organizing factor című rövid tanulmányom, amely a Psalmus Hungaricus fordításából több releváns részletet idézett.

2013-ban megalakult a Dsida Akadémia, amely az önazonosság- és összetartozás-tudat jegyében évről évre díszoklevéllel tüntette ki a Dsida-életmű népszerűsítésében és a kortárs magyar líra gazdagításában kiemelkedő szerepet játszó alkotókat. A Dsida Akadémia vezetősége 2014-ben díszoklevelet ítélt Makkai Ádámnak a Psalmus Hungaricus angol fordításáért, a magyar líra világirodalmi rangú közvetítéséért. Ekkor derült ki, hogy a kitüntetett talán meg is feledkezett Psalmus Hungaricus-fordításáról: „nagyon halványan kezd valami derengeni a fejemben – írta –, de oly régen volt, és lassan tíz éve elhagytuk Chicagót (leredukálva egy 5000 kötetes könyvtárat 250 darabra), hogy egyetlen sor az angolból nem jut eszembe. SOKAT SEGÍTENE, HA KAPHATNÉK EGY PÉLDÁNYT” – fűzte hozzá. A szkennelt küldemény visszaigazolása 2014. június 25-én érkezett.

„Kedves Huba,

megjött, kinyílt, ki is nyomtattam. Köszönöm. Most hadd tűnődjem egy darabig, hogy így lehet-e hagyni, avagy modernizálandó a fordítás. Igaz híved, üdvözlettel,

Ádám”

Mi magunk 2015. augusztus 26-án tértünk vissza a fordításra.

„Kedves Ádám!

Szeretettel üdvözlünk mindkettőtöket. Reméljük, jól vagytok. Megragadjuk az alkalmat, hogy rákérdezzünk: sikerült-e, szándékod szerint, finomítani Dsida Psalmusának angol fordításán. Ha igen, megkérhetnénk, hogy küldd el nekünk az újabb változatot is? Ha nem esik nehezedre, szívesen olvasnánk mindennapjaitokról. Mindketten szívből kívánunk nektek minden lehető jót.

HubAnikóék”

Még ugyanazon a napon szívszorító válasz érkezett.

„Kedves jó Huba és Anikó,

hazajöttünk MO-ra. Új állandó cím: […] Hosszú és bonyolult story, lényege, hogy Parkinson-kórral diagnosztizáltak, és egy öregek otthona USA-szerte havi tízezer dollár, ami abszurd egy tanári nyugdíjból. Itt, Budafokon a sógornőmék házában ingyen lakásunk van. Kilenc év Hawaiiban túl hosszú idő volt. Nem volt módom a Dsida-fordítás csiszolgatására, de ha állapotom engedi, talán majd. Ne várjátok nagyon hamar, először túl kell élni nyolcvanadik születésnapomat (dec. 16.), baráti üdv,

Ádám”

Jenő Dsida, Psalmus Hungaricus, English ver­sion by Adam Makkai: az újonnan átnézett fordítás 2017. február 5-én érkezett, s a Dsida Akadémia Egész világhoz lángbeszédül című, 2017. évi konferenciakötetének függelékében olvasható (A 110 éve született Dsida Jenő emlékét idéző miskolci tudományos konferencia előadásai, szerk. Kabán Annamária, Mózes Huba, Bíbor Kiadó, Miskolc). A kon­ferenciakötetben nem szerepeltettük, itt azonban helyénvaló idéznem a fordítónak az átnézett szöveghez fűzött megjegyzését: „Eredetileg tegező régies formában volt a szöveg, úm. thou, thee, mine etc., ezeket átírtam modern angolba, you, my etc. Meg kellene mutatni egy igazi bennszülött angolnak vagy amerikainak, hogy melyik a jobb.” Erre nem kerítettünk sort, mert akinek megmutathattuk volna, esetleg éppen Makkai Ádámtól tanult helyesen angolul a chicagói vagy a hongkongi egyetemen.

A fordítás története ezzel nem zárult le. Hiszen hátravan még eljuttatása az angolul olvasók minél szélesebb rétegeihez.