Ma álmomban láttam a nemzetet.A parlamentben ült modern ruhában,a büfében laptopján mélezett,s vele szemben ült barátja, az állam.
És az állam meghitten nézte őt,tréfás, baráti megjegyzéseket tett,ő mosolygott a kijelző fölött,derűs és jó szándékú volt a nemzet.
A jutyubon Laibachot hallgatott,s a zaj miatt barátja arra kérte,hogy tegyen fülbedugót a fülébe,
de ő csak lecsapta a laptopot,és én megnézem, ha felébredek,mit írt nekem. És más nem tudja meg.
Hosszúra nyúlt a bénító sötétséga rettentő éj uralma alatt;nagy buli volt, lányok, sör, vodka és mégkereszthatásnak füves bódulat.S a haverokkal úgy volt ő beállva,és plusz még rá is ivott annyi mindent,hogy a vécét tisztára összehányta,reggel a bejárónő rá sem ismert.Hajnal felé a szomszéd holtra váltana járőrt is hiába hívta ki,a rendőr nem tudott segíteni,mert ő már ájultan feküdt a kádban,aztán kissé kitisztultak a mérgek(s mint Terminátor 3-ban a gépek),délben a nemzet öntudatra ébredt.
A világűr akár a lassitásapró tárgyak folynak előre-hátraés sok kis ütközéssel lenni máshogyan visz el egy távoli iránybakerékre tapad a lökháritós a hűtővel merül el a motorbaés a motor a lassan lassulóa pedálok mellett üt be forogvaa szélvédő kristály kockákba álladdig lassul amíg együtt lebegvebármikor megáll toll kabát kanálpont te hol akarnád amerre lenne.Arcod mellett néhány csepp sűrü málnalékitárt karokkal tör az érzelem felé.
Megtörtént, mire odaérek,már nem kell, mire megkapom,mire megoldom, elfelejtem;lemarad velem a történetem;megváltozom, mire kiismer.Minden hős megtér, mire meglakol;halott donor küldi vissza a vért;mire hinni kezdek, addigra Istenmásik vallásra tért.
Kedves, én tégedet annyira bírlak,és épp annyira kedves vagy nekem,mint ballonkabát és a szerelema nyugdíjas mutogatós szatírnak.
Úgy szeretlek, mint az uránt a szén,s ahogy a szént szerette az urán,amíg ők osztoztak Pécs városán,mikor találkoztak a közepén.
Ifjú voltam és rögtön lángra gyúltam,éppúgy, ahogy ezek az elemek,de most már nem is, hanem csak veled,
mert már nem vagyok annyira gyanútlan;főleg, ha rámszólsz nagyon szigorúan:a szén és az urán nem a tied
Lóg nálam egy fehér törölköző;a víz a kedvenc szövetségese;amit az rajtam hagy, letörli ő,titokzatos dolgokkal van tele.Először csak kevés szerves anyagtapadt rája s kalcium-karbonát,aztán elvesztettem a fonalat,mert sosem néztem mikroszkópon át.
Fehérjék, mikroorganizmusok,élet, halál, gombák, többsejtű lények,amit a törzsfejlődés kiforog,és ott van benne, kedvesem, a véred.
Megtartani túl sok rajta a vér.Viszont kihajítani túl fehér.
Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.
