Tavaly karácsony előtt csak úgy záporoztak ránk a felnőtt mesék, és ha csak most írunk róla, annak számos oka van, leginkább, hogy igen nehéz őket egy recenzióban összehozni. Majdnem azt írtam, skribolni, mert még hatása alatt vagyok Deák-Sárosi László Libás Matyija veretes stílusának. A mű ugyan jóval korábban, 2013-ban jelent meg, megzenésített hangos könyv változata viszont az ünnep előtt. S a vaskos hexameterek, a székely környezetbe helyezett történet elvarázsolja a hallgatót, különösen, ha emlékszik még a 2010 előtti eseményékre. Ugyanis a szerző, Deák-Sárosi László a művet 2009-ben vetette papírra, s a felnőtt olvasónak rögvest beugrik a böszme Döbrögi és – ebben a feldolgozásban – a fia, Matyi és bizonyos politikai szereplők közötti hasonlóság.
A másik felnőtt mese szintén feldolgozás, Tallián Mariann írta a Bolygó Hollandiról, s ez a mű inkább szól a gyerekekhez. A könyv a Holnap Kiadó újonnan felvállalt zenei népszerűsítő sorozatában jelent meg, amelynek első része a Tűzmadár volt, szintén Tallián Mariann tollából. A kiváló író, előadóművész Deák-Sárosihoz képest – erről még lejjebb! – kevésbé változtatta meg a mű tartalmát, csupán eufemizálta, meglágyította kissé a wagneri rémdrámát. Létrehozott egy kedvesen humoros és szerethető figurát a norvég hajó kormányosának alakjában, üde részleteket dolgozott ki a lányokról a fonóban (Senta dala), és a szörnyű véget is megváltoztatta kissé.
A szerelmesek – akárcsak Wagnernél – eltűnnek a mélyben, de olyképpen, hogy Senta sellővé változik, így mentve meg a Bolygó Hollandit a magánytól. „A mese már nem úgy végződik, hogy Hollandit megátkozta az ördög, hanem úgy, hogy rátalált az igaz szerelem” – írja a végén dőlt betűkkel Tallián Mariann, kiszólva az általa írt meseregényből. S ez a fő sodra a történetnek, nem véletlenül kezdődik a következő sorokkal: „…egy part menti kis halászfaluban esett meg az a különös történet, amit elmesélek nektek a szerelemről.”
Tehát talán a tizenkét-tizenhárom éves korosztályt célozza meg az író – ők éppen most serdülnek –, s az érdeklődés középpontjába egyre inkább a világot megmozgató nemek közötti vonzódás válik.
A harmadik mű Mirtse Zsuzsa Tizenhárom bűvös tükör című meseregénye, amelynek alcíme ugyan elvileg kizárja a fiatalabb korosztályt: Mesék felnőtteknek, ám a gyönyörű illusztrációk és a tizenhárom éves főhős személye mégiscsak gyerekeknek szóló tündérmesévé avanzsálja. Igazából persze nem csupán a tizenhárom éves kislányról van itt szó: a felnőtt, érett nő szeretné visszaálmodni magát kamasszá, az ő sajátos szemszögén, tükrén át látni a világot. Hiszen ki ne szeretne találkozni egykori énjével – legismertebb irodalmi példánk Karinthy Frigyes Találkozás egy fiatalemberrel című műve, de A kis herceg is ehhez hasonló –, amikor még nemcsak romlatlan volt az ember, de tele volt vágyakozással az élet „nagy” dolgai iránt; kislányként királyfira várt, fiúként pedig királylányra, s ugyanakkor az időt még nem a felnőttek mindent beosztó sietségével élte át, hanem a jelen átélésének, a rácsodálkozásnak egyfajta biztos tudatával. A jóga meditációja is erről szól: arról, hogy kilépjünk egy kicsit az időből, ne pörögjünk, ne agyaljunk a jövőn, találjuk meg önmagunkat a tudatunk legmélyén.
Így a három mű közül első látásra Mirtse Zsuzsáé a legönállóbb alkotás, ám a felsorolt irodalmi előzmények mellett annyira nőies mű, annyira átsüt rajta a női lélek érzékeny rezgése, hogy leginkább lányoknak ajánlható. Férfiak csak házastársuk értő irányítása mellett vegyék a kezükbe, különben eltévednek majd A Tudnám Hová Vezető Úton, mint a főhős a könyv második fejezetében.
A női lélek rejtélyeihez képest férfiasan erősen cseng a Libás Matyi. Deák-Sárosi feldolgozása nem csupán annyiban különbözik Fazekas Mihályétól, hogy Matyi a fia Döbröginek, hanem mert az ifjú egy roppant haszontalan, mások libáiért kapott pénzt elkártyázó csaló, akit háromszor vernek meg, akár Döbrögit az eredeti műben. A végén pedig elűzik apát és fiát is a népek – ez igazibb és hihetőbb elégtétel, mint Fazekasnál Döbrögi megjavulása. Arról nem beszélve, hogy Döbrögit senki nem választotta, igazából nem is értik, mit keresnek itt fiával együtt Székelyföldön: „Élt Döbrögben egy úr, népnyúzó, bíraja-féle, / Más égövről jött – azt mondják – egykor az őse… / …Nem választották őket, sem a nép sem a rendek,…”
Tehát már emberemlékezet óta itt van, és ígér fűt-fát, jobb életet a pórnak. S ha elolvassuk az utószót, kiderül az is, hogyan büntették az igaz székelyek a hamis bírókat, de mindez benne van az olvasóhoz szóló előhangban is: „Bőrét szalmával tömték tele bő jutalomként, / S köztéren tűzték ki karóra a jó madaruk, hol / Lássa világgal: háza tüzén mint bűne kitisztul.”
Nekünk viszont, „türelmes olvasóknak” nem kell félnünk: felnőttként akármelyik mesekönyvet vesszük a kezünkbe, lelkünk felemelkedésében lesz részünk. Hozzátehetném: mit is csinálhatnánk jobbat karantén idején az olvasásnál, de remélem, mire ez az írás megjelenik, már túl leszünk betegségen és víruson egyaránt. A könyvek és a mesék viszont megmaradnak nekünk örök időkre. (CD, Üveghegy, 2019; Holnap, 2019; Magyar Napló, 2019)
Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.
