Visszhang helyett
A kősziklák nem éreznek,
a nimfa mégis
párbeszédet kezd.
Apa (rész-egész metonímia)
A hangját ismered,
tompán áramlik,
miként a tapintás,
nem fér hozzád.
Feszültsége
három és fél kilósan
benned vibrál.
Fáradtságnak feszítve
kaparod a tested,
a víz megnyugtat,
melenget.
Ide-oda ringat,
a fürdetés illata
az orrodba hozza.
Az alakját felismered,
tizenhárom éves kamaszbaba.
Fényes érintés
a zongora fekete-
fehér billentyűzetén.
A tekintete a legismerősebb,
romolhatatlan méz-
barna szeme,
lehetne a tiéd.
Hitvallomás
Költészetem leginspirálóbb alakja
a Fiú és a nem létező Férfi.
A szabadságérzetet hihetetlen mértékben fokozza,
de a megtermékenyítés a Szentlélekre vár,
vagy tudja az Ég.
Fügét mutatni
Mindannyian meztelen jövünk a világra.
Majd szégyenszemre kell
a fügefalevél.
Miért tűnődnék azon,
hogy mereven mennyi
a magányosan vitorlázó
fügefalevél?
Kései sirató
A születés utáni első traumát
a lemetszett bőrszövet okozta.
Öt évre nyúló ősbizalommal üvöltöttél ki
a kórteremből.
Idegen nővérek nyugtatgattak.
Ellenem fordultál fájdalmadban.
Ritkás
A tér emlékek és hangulatok,
néha-néha
emberek találkozója.
Az égi és a földi szerelemről
(N. P. esszéjére)
Találkozások nélkül nehéz Aphroditével
párbeszédet kezdeni,
ez még Szapphónak se ment.
Erosz monológja izgató ugyan,
de nem érinti a lényeget.
Marad az autokommunikáció.