Hiánypótló műként jelent meg Szendrey Júlia összes verse a költőnő születésének 190. és halálának 150. évfordulója alkalmából. A könyv nemcsak azért jelentős, mert először olvashatók egy helyen Szendrey Júlia korábban megjelent és eddig publikálatlan költeményei és verstöredékei, hanem azért is, mert a korábbi, 20. században megjelent költő- és írónőkkel foglalkozó antológiák ugyan számon tartották őt, de anélkül, hogy életművét feldolgozták és elismerték volna.
Gyimesi Emese amellett, hogy feltárta és sajtó alá rendezte Szendrey Júlia versgyűjteményét és egyéb költeményeit, kísérő tanulmányában arra is rávilágít, hogy az elmúlt évtizedekben méltatlanul lebecsülték Szendrey lírájának jelentőségét, holott a kortársai még elismerően írtak munkásságáról, annak ellenére is, hogy a 19. századi női szerzők életműve más megítélés alá esett, mint a férfiaké. Gyimesi bemutatja Szendrey Júlia költészetének jellemzőit, és röviden ismerteti, hogy miként fogadta akkoriban az irodalmi élet és kritika, ha nő pennát vett a kezébe. Kiemeli, hogy sikerhez és folyamatos publikálási lehetőséghez általában azon hölgyek jutottak, akiknek valamelyik családtagja is irodalommal foglalkozott. Szendrey Júliát mint Petőfi Sándor feleségét, múzsáját ismerte a közönség – erre erősített rá marketingfogásával Vahot Imre szerkesztő is, amikor a költőnő első versét publikálta a Napkelet hasábjain. A sikeres debütálást azonban Júlia nemcsak Petőfi hírnevének köszönhette, hanem annak is, hogy anyaszerepben szólalt meg.
A 19. század női költészetében az anyaszerep megjelenésének és gyakorivá válásának helyet és alapot adott az akkori kritikai elképzelés, amely meglehetősen szűk keretet szabott meg munkásságának. Ebbe az anyaszerep tökéletesen beleillett, annál is inkább, mert a keretek elsősorban a szerepvállalásra vonatkoztak. A kor nővitáiban leggyakrabban véleményt nyilvánító Gyulai éppen Szendrey Júlia megjelenő Andersen-fordításai és Majthényi Flóra verseskötete ürügyén írt Írónőink címmel cikksorozatot. Kijelölte, mely szerepek és műfajok illenek a nőkhöz, és melyek csak a férfiak tollához. Gyulai úgy vélte, a lírában a költőnőknek meg kell elégedniük pár gyengédebb húr megszólaltatásával.
Az anyaszerep azonban nem csak a kor kritikai hozzáállása miatt lehetett szerencsés a költészetben. Általa a versekben olyan lírai kapcsolat jött létre, amely a megszólalót és a megszólítottat, anyát és gyermekét felfüggeszthetetlen, szoros kötelékként fűzi össze, és kimondatlan okot és lehetőséget ad arra, hogy a lírai én a legbensőbb érzéseiről meséljen. A szerep adta lehetőségekre rátalált Szendrey Júlia is. Életművében azok a versek a legerősebbek, amelyekben saját érzéseit tárja elénk, miközben vagy az anyai szeretetet, vagy az elmúlás fogalmát járja körbe.
Gyimesi Emese a költemények gondolatvilágára kitérve hangsúlyozza, hogy a halálvágy, a szenvedés érzésének kifejtése során az alkotó gondolatrendszerében kirajzolódik két, egymással ütköztetett létforma: a szenvedéllyel teli, intenzív szellemi élet és az érzéketlen, vegetatív lét. Gyimesi arra is rávilágít, hogy bár az érzelmek kultusza a korszak romantikus világképének szerves része, mégis egyéni az, mennyire áthatja Szendrey Júlia önelemzését, ember- és világképét a gondolat, miszerint az érzésekre, és nem a kívülről is látható dolgokra érdemes figyelni. A költőnő számos olyan verset is írt, „amely a kor légkörében szokatlannak hathatott, és különleges gondolatvilága miatt is figyelmet érdemel. Bár a halálvágy, a szomorúság mint téma más költőknél is megjelent, Szendrey Júlia a korabeli toposzokat, retorikai hagyományokat saját világképébe illesztve, komplex, sokrétű gondolati háttérrel rendelkező szövegeket alkotott meg.”
Mivel a költőnő a kiadásra szánt verseit kronológiai sorrendbe helyezte, Gyimesi is így rendezte el a műveket. A versgyűjteményt követik a kötetben az egyéb versek és verstöredékek, sőt, a kötet végén, a jegyzetek között a költemények kihúzott vagy módosítás előtti szövegváltozatait is megtalálhatjuk, lehetőséget kapva az alkotások többszíntű értelmezésére. Gyimesi nemcsak tanulmányában, hanem a szövegeket kísérő jegyzeteiben is kitér a költemények gondolatvilágára és motívumaira, így támogatva az olvasói elemzést.
A kötet rendkívül aprólékos, igényes munka, amelyből kiolvasható az a szándék, hogy az olvasó megismerkedhessen Szendrey Júlia teljes életművével. Az alaposság már a borítón is feltűnik, amelyen Szendrey Júlia akvarelljét láthatjuk. A virágok és növények a versek motívumaiban is visszaköszönnek, hiszen mint a korabeli költőnők, Júlia is legtöbbször a virágok, növények szimbolikáját alkalmazta, amikor érzéseiről, életéről mesélt.
Az életrajz és a részletes jegyzetek betekintést adnak Szendrey Júlia életébe, személyes kapcsolataiba is. Bepillanthatunk egy édesanya, háziasszony mindennapjaiba, a versek keletkezésének körülményeibe, valamint azokba a feljegyzésekbe is, amelyek a versekkel azonos papírokon szerepeltek, és a napi bevásárlásra, teendőkre, levélváltásra utalnak. Ezek a korabeli életmód és a polgári háztartások kutatásának szempontjából is jelentős források lehetnek.
Ugyancsak a 19. század közepi polgári-értelmiségi család életmódját ismerhetjük meg a Gyermekszemmel Szendrey Júlia családjában című kötet segítségével, amelyben Gyimesi Emese Szendrey Júlia leánykori leveleit, valamint gyermekeinek egymáshoz írott leveleit, verseit és az általuk szerkesztett kéziratos folyóiratot közli. A kötet célja itt is összetett: egyrészt árnyalja és átalakítja azt a képet, amely eddig élt a köztudatban Szendrey Júliáról és Petőfi Zoltánról, másrészt rávilágít arra, milyen fontos a gyermeki látásmód figyelembevétele a történetírásban. A gyermekek által létrehozott források képesek új szempontból láttatni az egyes családtagokat: Szendrey Júliát, fiát, Petőfi Zoltánt, második férjét, Horváth Árpádot és a közös gyermekeiket: Horváth Attilát, Árpádot és Ilonát.
Gyimesi ebben a kötetben is azzal az alapossággal, részletességgel, rendezetten és áttekinthetően tárja az olvasók elé a forrásokat, mint az előzőben. Bevezető tanulmányaiban Szendrey Júlia gyermekeinek 1861 és 1868 között írt leveleit, verseit és kéziratos folyóiratait elemzi társadalomtörténeti, családtörténeti és várostörténeti szempontból. Bemutatja a kiegyezés előtti főváros látképét, valamint azt, hogyan vizsgálható a gyermekek nézőpontjából, a felnőttektől eltérő élményeiken és benyomásain keresztül Pest-Buda fejlődése, kultúrája.
Gyimesi nem engedi el az olvasója kezét, a forrásokat részletes jegyzetekkel kíséri, amelyekben ismerteti a szövegekben említett helyszíneket, épületeket, személyeket, emellett további elemzési és kutatási szempontokat is felsorakoztat a források vizsgálatához. Tanulmányainak köszönhetően pontos képet kapunk egy fővárosi értelmiségi család lakáskutúrájáról, szokásairól, programjairól, ünnepeiről, valamint közelebbről láthatjuk és megérthetjük egy 19. századi költőnő, Szendrey Júlia és gyermekei érzéseit, hétköznapjait.
(Kortárs Kiadó, 2018; Magánkiadás, 2019)
Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.
